Neki volt a legnagyobb szíve.

98

- Miért áldoztál fel annyi varázslényt? - Ránéztem.

Meghökkent.- Elmondták?- Elkacagta magát amibe belenyerített.- Mert néha látom a jövőt. Akkor láttam, hogy ha megteszem akkor száműznek majd bezárnak, de így megmenekültek többen.- Oldalra nézett.- Azt láttam, hogy így jobb.

Oldalra néztem. Szóval olyan ereje van mint a volt királynőnek. Lehet azért van a királyi családnak ereje mert Ők több varázserőt kaptak az unikornisoktól. Loptak, nem kaptak.

- Akkor csak jót akartál.

- Igen.- Oldalra nézett.- Na menjünk.- Felállt.

Már láttuk a fényt. Elmosolyodtam. Gyorsabban sétáltunk.

Végre! Végre kiértünk. Laxusék ott voltak ahol otthagytam Őket. Smeraldo felnyerített hangosan. Elkezdett felénk szaladni. Nyakával megölelte Ossidianat. Elmosolyodtam ahogy Őket néztem.

Laxus oda jött mellém. Átkarolt a vállamnál, magához húzott.- Gyorsabb voltál mint gondoltam.

Ránéztem.- Felülmúltam elvárásaidat?

Megvillantotta szemfogait.- Igen.- Puszit adott a homlokomra.

Smeraldo oda jött és engem is megölelt.- Köszönöm Celaena.

- Ugyan.- Megsimogattam.

- Na menjünk.- Laxus megindult.

- Egy vámpír?!- Ossidiana ledermedt.

- Látod.- Laxus ment előre.

- Majd elmesélem.- Smeraldo a testvére felé nézett.

Elindultunk vissza. Azt hittem a kisvárosba megyünk, de elmentünk oda ahol Smeraldo kitud engedni minket ebből a világból. Ki is nyitotta a kaput.

- Akkor Celaena maradsz?

- Nem.- Megráztam a fejem.

- Mi.. de hát itt nem kell katonáskodnod semmi ilyen.

Oldalra néztem.- Tudom, de nem akarok itt maradni.- Megöleltem.- Remélem még találkozunk.- Ossidianat is megöleltem.- Ha következőnek látlak legyél jobb bőrbe.

- Abba leszek.- Nyerített.

Kinyílt a kapu. Laxus látni akarta ahogy átmegyek. Visszanéztem az unikornisokra és erre a világra.

Gyönyörű ez a hely, a lények is. De ha itt maradok sose megyek az emberekhez. Meg nekem ott vannak a többiek. Lücyvel már rég beszélgettem egy jót. Ökölbeszorítottam a kezeim. Nem is tudom már mit akarok. Már nem érzem azt a tűzet, hogy megbosszuljam a falum, az emberekhez akarok menni, de Laxust nem akarom itt hagyni. Vele akarok lenni. Elkell döntenem mit akarok. Gondolkoznom kell, anyáról, világról a hazugságokról, Laxusról és a jövőmről.

Elmosolyodtam, integettem majd átmentem a kapun. Laxus is átjött, becsukódott a kapu. Laxusra néztem.

- Azt mondtad nem találkoztál még soha unikornissal.

- Mi?- Rám kapta a fejét. - Mikor...

- Amikor mentünk a nyulak gyűrűjéért, a lépegetőn mondtad.- Komolyan néztem Őt.

- Oh, már emlékszek. Hát hazudtam, ja.- Megvakarta a tarkóját, kínosan nevetett.

Sóhajtottam egy nagyot, megfordultam és elindultam a tábor felé. Miért is szerettem bele? Mit tett amitől beleszerettem? Csak beszólogat és hazudozik összevissza. Néztem a földet. Miért szerettem meg miközben az elején utáltam? Csöndben sétáltunk.