Neki volt a legnagyobb szíve.

26

Egy hét eltelt. Végre visszakaptam az erőm. A hasam se fájt már, minden rendben volt. Nem beszéltünk a bálon történtekről. Mentem Lücyhez, reggelizni voltam.

Hirtelen berepült valami az ablakon, vagyis valaki. Hátrébb ugrottam egy kicsit. A szőke lány volt, azt hiszem Lunának hívják. A katonák felugrottak az ablakba amit kitört.
A lány felállt, lehullott róla pár szilánk meg törmelék. Lihegett.

Nagyon ritkán látom, mindig Laxusal van. Közel állnak egymáshoz, de Laxus semmit se mesél róla és Luna se beszélget velem ha itt van. Semmit se tudok róla.

-Sajnáljuk Luna, de tudod mi a szabály. - Az egyik katona a kardját rántotta.

-Fiuk... fiuk.- Luna megigazította a haját. Vett egy nagy levegőt.- Laxus itthon van.

-Nincs.- Ráakart rontani.

Közéjük álltam. A katona egyből megállt.- Miért akarjátok bántani?

-Mert ez a szabály.

-Milyen szabály?

-Akinek nem tudjuk, hogy mi a képessége és nem mondja el azt ellenségként kell tekintenünk. Mindegy ki Ő.

Ki kerekedtek a szemeim.- De hát néha itt lehet.

-Mert a tábornok tudja, és elég egy valakinek tudnia a királyi családból.- Visszarakta a katona a kardot.

-De csak akkor lehet itt ha az a herceg vagy király a palotában van.

-Ezt nem tudtam.- Megfogtam a karom. Már itt vagyok több hónapja, de semmit se tudok a palotáról és benne lakókról.

-Sok mindent nem tudsz. Most pedig vigyázz.- A legmagasabb tisztű katona kardot rántott.

Luna elkacagta magát. Hirtelen elkapta a kezem és elkezdett velem szaladni. Jég hideg volt a keze. Vámpírok elől szalad. Olyan mint Én.

Elénk ugrottak a katonák. Luna kiugrott az ablakon, kitört az üveg. Zuhantunk le, sikítottam. A 3-on voltunk. Hirtelen elkezdtünk repülni. Luna a hónaljamat fogta. Nem mertem lenézni több méterre volt a talpam a földtől. Felnéztem, ki kerekedtek a szemeim. Óriási szárnyai voltak. Óriási sötétlila szárnyai. Kirepültünk a falon túlra egy hegyre. Végre leszálltunk. Eltűnt a szárnya.

Arrébb sétáltam.- Te mi vagy?! Miért hoztál el?! Visszaviszel ugye? De ne repülve mert azt nem bírnám ki megint.

Elmosolyodott.- Titok. Mert ehhez volt kedvem. Lehet. Oké.- Elkacagta magát.- Szerintem mindenre válaszoltam. - Sóhajtott egy nagyot.-Laxus tényleg nincs a kastélyban?

-Ma még nem láttam.

-Az a kis..-Ökölbe szorított a kezeit.- Megkértem, hogy ma még véletlenül se menjen sehova.

-Ha ennyire a palotában akarsz lenni akkor miért nem mondod el, hogy mi vagy?

-Úgyse értenéd meg.- Elkezdett hosszú szőke tincseivel játszani.- Na menjünk.- Megfordult.

-Hova?

-Még nem tudom.- Elnevette magát.

Sétáltunk a fák között. Jobban megnéztem Lunát, most is csak egy térdig érő fehér ruhában volt. Ki kerekedtek a szemeim. Mezítláb volt. Jobban belegondolva mindig így van.

-Nem fáj a talpad?

-Hm?- Felemelte a szemöldökét.- Ja! De, de fáj.- Elmosolyodott.

Pislogtam egy párat.- Akkor miért nem hordasz cipőt?