Neki volt a legnagyobb szíve.

112

Kinyitottam a szemeim. Fájt a fejem. Egy fehér plafont láttam. Felültem, Laxus ott feküdt mellettem. Nem volt rajta póló. Körbenéztem a szobában.
Ez egy hotel lehet. Az ágy középen van, kis éjjeliszekrények mellette. Egy fehérszekrény és egy tv ami a falon helyezkedett el.
Tegnap amikor Travis mondta, hogy hova megyünk olyan boldog voltam. Az embereknél vagyunk. Felkeltem az ágyból. Nyújtózkodtam egyet. Fáj a fejem.

Betakartam Laxust a bézsszínű takaróval.
Elhúztam az egyik függönyt. Van erkély. Elmentem mosdóba majd ki ültem az erkélyre.
Kicsit hűvös van.
Mi történt tegnap? Néztem az eget. Nagyon berúgtam. Emlékszem elkezdtünk inni, de mintha nem lenne holnap. Kocsmáról kocsmára jártunk. Néhány emlékfoszlány beugrott.
Fogtam a fejem, jó ez a friss levegő.
Valahol a város közepén vagyunk, a város zaja hiányzott már egy kicsit.

Laxus kinyitotta az ajtót. Oda ült mellém. - Rendeltem reggelit.- Ásított.- Elkészülünk utána megyünk vissza.

- Rendben.- Becsuktam a szemeim, másnapos vagyok.

Ettünk, majd elmentem megfürdeni. Összeszedtük magunkat.
Traviséket megkerestük, majd elindultunk a vérfarkasokhoz.
Már jobban voltam mint amikor felkeltem, de nem vagyok a legjobban. A kaputól már rég nem volt hányingerem, de most lett.

Jó volt az embereknél lenni. Majd ha ráérünk megkérem Laxust, hogy menjünk valahova.

A főváros határánál álltunk. Valami bokrokba. Sütött a nap, Lucy izzadt egy kicsit. Ilyen meleg lenne?

- Oké, Celaenával elindulunk, addig várjatok meg itt. - Elindultunk, Travis megtorpant.- Mit is keresünk?- Fordult vissza a testvér párhoz.

- Csak mondd a pultosnak, hogy egy tikitaki lesz.

- Oke.- Travis bólintott egyet.

Elindultunk újra. Mintha Én nem tudtam volna mit kell csinálni. Sétáltunk a városban, szép város.
De Inferno a vámpírok fővárosa szebb. Látszik, hogy itt 9 hónapig meleg nyár van a maradék 3-ban pedig langyos tavasz. A virágok nagy része kaktusz fajta, vagy ehhez hasonló.
A városban inkább a sárga árnyalatai uralkodnak.
Megálltunk egy kocsma előtt, eléggé elvolt dugva. Nem egy sikátorban, de egy eléggé elhagyatott utcán helyezkedett el. 

Travis kinyitotta az ajtót.- Hölgyek előre.- Elmosolyodott.

Megforgattam a szemeim. Itt neki kéne előre menni, bementem. Bejött utánam. Voltak bent vendégek, de idősek voltak. Felvoltak fegyverkezve. Jobb is, hogy Laxusék nem jöttek. Észrevették volna, már csak a bőrükön is. A vérfarkasoknak sötétebb bőrűk van.
Itt is vannak más fajok, de kevesebb mint a vámpíroknál. A vérfarkasok nem nagyon szeretnek vegyülni. Amit valahol megértek, de ezt  inkább a vámpírokból nézném ki.

Majdnem oda értünk a pulthoz.
Balra pillantottam. Szemem sarkából észre vettem a két katonát akik tegnap kergettek. Megtorpantam, megfordultam. Ki akarok menni. Nekimentem Travisnek. Kikerekedtek a szemei.

Hátraléptem egyet.- Ott vannak. - Szemeimmel próbáltam mutatni merre nézzen.

Értette amit mondani akarok. Oda pillantott.- Kik?

- A katonák akik tegnap kergettek engem. Hogy nem ismered fel Őket? A katonáid.- Halkan beszéltem.

- Civilbe vannak, ki figyeli.- Összefonta maga előtt a kezeit.

-Mindegy menjünk.- Megfogtam a karját és elkezdtem az ajtó felé húzni.

Mintha a lábait a földhöz szögezte volna, meg se mozdult. - Ugyan már, hozzám se mernek szólni.