Neki volt a legnagyobb szíve.

51

Már három nap eltelt. Laxusnak a memóriája egyre rosszabb volt. Lücy bezárta magát valahova Laylával meg Lucyvel és Kalipszó királynővel.

Laxus papírmunkával foglalkozott a katonaságon.  Else hiszem, hogy így is megcsinálja. Lunával egésznap vele voltunk. Luna már unta, most is csak aludt.

-Te is aludhatsz.- Laxus rám nézett. - Nincs semmi bajom.

-Megvagyok.- Ásítottam egy nagyot.- Semmi bajod... mi.- Az órára néztem, hajnali három volt. Lassan 4 nap telt el.- Nem alszol egyet?

Csak nézte a papírokat a kezében. Nem is pislogott.

Felálltam a kanapéról.- Hallasz?

Előkapott a fiókjából egy tőrt és Luna felé dobta. Nem is fogtam fel mi történik. Luna nyakát eltalálta. Luna felkelt, kitépte a fegyvert. Vért köhögött fel. Ordított.

Köpni nyelni nem tudtam. Oda szaladtam Lunához.- Jól vagy?- Leguggoltam hozzá.

-Szerinted bazdmeg?- Fogta a nyakát. Laxusra nézett.- Mi a halált csinálsz?- Laxus felé kezdett el menni.

Lerakta a papírokat.- Nem tudtam hírtelen, hogy ki vagy.

Luna megállt. Elvette a kezét a nyakáról. Begyógyult a sebe.- Mostmár tudod?

-Lehet.- Nézte a kezeit. Felállt a székből kisétált a szobából.

-Laxus.- Elkezdtem utána menni. Megtorpantam az ajtóban.- Jól vagy?

-Ja.- Nézte a földet.

-Te nem jössz?

-Most dobta a nyakamba ezt a szart.- Felvette a tőrt.- Nem.

Megszorítottam az ajtót. Csak elsétáltam. Nem hagyhatjuk egyedül. Egyszerűbb lenne ha lefeküdne aludni. De alig akar, nagy nehezen veszi rá magát. Sétáltam a folyosókon. Már senki se volt itt. Néhol még fény se volt. Nem találtam sehol a herceget. Már kezdtem feladni.

Leültem az erkélyen a székre. Már hűvös volt. Lassan itt az ősz közepe. Már 1 éve, hogy itt vagyok. Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő. Már a levelek nagyja is lehullott.

Ásítottam egy nagyot. Már úgyse fogom megtalálni. Mindjárt elalszok. Ragadtak le a szemeim.

Laxus leült mellém. Megugrottam egy kicsit ijedségemben.

-Nem tudom.

-Mi?- Ki kerekedtek a szemeim.

-Nem tudom ki az a szőke csaj.- Ijedten nézett rám.- Érzem, hogy tudnom kéne mert fontos.- Eltemette a kezeiben az arcát.- De nem tudom ki Ő. -Felnézett az égre.- Nem tudom ki vagyok.

Nem tudom mit mondhatnék. Várta, hogy megvigasztaljam. De semmit de tudok mondani. Ökölbe szorítottam a kezeim.- Segíteni fogok.- Megfogtam a kezét. - Ígérem.

-Rád emlékszek.- Farkasszemet néztünk.- Legalábbis az illatodra. - Felállt.- Miben akarsz segíteni?- Elkezdett előre sétálni.

Utána siettem.- Segítek emlékezni.

Megállt. Csak nézte a földet. Oda mentem mellé. Segíteni fogok neki. Visszaindultunk a palotába. Én vezettem, hogy merre kell menni. Kicsit fura volt. Lunát sehol se találtuk.

Laxus befeküdt az ágyba. Én leültem a kanapéjára. Valakinek figyelnie kell. Este Luna figyelte. De most nekem kell. Majdnem elaludtam.

Csukódtak le a szemeim. Amikor hirtelen kicsapódott az ajtó. Oda kaptam a tekintetem. Laxus is felült. Lücy állt az ajtóban, kócos hajjal és koszos ruhában. Lihegett.