Neki volt a legnagyobb szíve.

69

Luna meg se tudott szólalni. Belzebub unottan nézett minket, majd ásított egyet.

- Szóval Alucard jól viseled a lányom?- Komolyan ránézett.

Alucard pislogott egy párat.- Én..

Elkacagta magát.- Tudom, hogy mindenki előtt gonosz vagy vele.- Elkezdte a körmei alól kiszedni a piszkot.- Laxus...

- Uram!- Luna hangja megremegett.- Miért vagy ilyen nyugodt? Anyát megölik, megölik a szerelmed.- Lejjebb mentek Luna szárnyai.

- Oh, régen imádtam anyádat.- Lágyan elmosolyodott.- Életemet adtam volna érte, de ez már 2000 éve is volt.- Zsebre tette a kezeit.- Taharial ma már egy senki számomra.- Kiegyenesedett.- Itt aludhattok ma, hogy holnap könnyebben eljussatok a kivégzésére.

Luna ökölbe szorította a kezeit.- Megtudnád akadályozni!- Kiviharzott a szobából. Nem volt könnyes a szeme, nem is szomorú volt, inkább mérges.

Alucard Luna után sietett.

Laxus farkasszemet nézett Belzebubbal.- Hogy őszinte legyek...- Vett egy nagy levegőt.- Azt hittem ijesztőbb a kinézeted.

Belzebub elkacagta magát.- Nem ez az igazi alakom.- Elmosolyodott.- Csak nem akartalak megijeszteni titeket, halandókat.

- Hát köszönjük, de így egy kicsit csalódtam.- Laxus megfordult.- Akkor megmutatja valaki hol aludhatok?

Belzebub elvigyorodott.- Pimasz egy fiú vagy Te.- Megjelent Laxus mellet, fogta az egyik vállát.- Tessék.- Egy fekete kendőt nyújtott neki.- Biztos meleged van. - Egy fejjel nagyobb volt Laxusnál.

Laxus elvette a rongyot.- Hát nem fázok. - Elkezdte a homlokát törölgetni.

Oda jött elém a Sátán. Egyet hátrébb léptem.- Itt tudsz jeget csinálni?

-N..nem, már próbáltam.

Megfogta az állát.- Áhh, értem.- Visszament a székéhez.- Menjetek, majd küldök valakit, hogy adjon szobát.- Leült.

Kimentünk Laxussal. Lunáéknak nyoma se volt. Laxus elkezdett sétálni, mellé szaladtam. - Miért vagytok ennyire szemtelenek?- Kinéztem az ablakon, minden piros és sötét volt.- Ő a Sátán.

Laxus megállt.- Ezért vagyunk ilyenek.- Felém fordult.- Nem fogjuk megjátszani magunk senki kedvéért.- Beletúrt a hajába, megállt a keze az arcán.- Emberi alakjában is ijesztő.- Az ujjai mögül nézett.- Nem a kinézete, az aurája ijesztő.- Zsebre tette a kezeit.- Te is biztos érezted.

Összeszorítottam az ajkaim. - Igen.- Oldalra vezettem a tekintetem. Amint lejöttünk az alvilágba rossz érzésem volt, de nem törődtem vele, azt hittem ez a pokoltól van alapból. De minél közelebb értünk Belzebubhoz annál jobban éreztem, egy erős nyomást a mellkasomban, de nem törődtem vele. Néha szoktam ezt érezni amikor erősebb ellenféllel találkozunk. - Ez miért van?

- Mindenkinek van aurája, neked, nekem. A természetfeletti lények megérzik ezt, így könnyebben megtudjuk mondani milyen erős az ellenfelünk.- Sóhajtott egy nagyot.- De van aki eltudja zárni, mint a családban mindenki. Így nem vesznek észre minket, csak ha nagyon erős az ellenfél. - Elmosolyodott.- Te azért nem érzed rendesen mert ember vagy inkább. De megtudod tanulni, nekünk is megkellet.

Pislogtam egy párat.- Hogy? Azt hittem ezzel csak születni lehet.

- Mindent meglehet tanulni. Majd egyszer elmondom.

Megforgattam a szemeim.- Éés akkor érzed az Én aurám is?- Magamra mutattam és elmosolyodtam.

Pislogott egy párat.- P..persze.- Megvillantotta szemfogait.- Amikor kereslek mindig a leggyengébb aurához megyek.- Elkacagta magát és összekócolta a hajam.