Neki volt a legnagyobb szíve.

122

Luna és Alucard semmit se változtak. Amikor elmentek Luna hasa kicsi volt, de most még kisebb. Már meg is született Esmeray.  Kiváncsi vagyok hogy néz ki. Kiváncsi vagyok milyen lesz amikor felnő, vajon meddig fogom látni?

Luna visszajött, lerakta a kávét.- És te akkor ki is vagy?- A kávé tulajdonosára nézett, elém is lerakta a teát. Leült egy másik fekete fotelra.

- A testvérünk.- Alucard Lunára nézett.

-Mi?!- Kikerekedtek a szemei.- Hogy nem láttam..- Lenézett a földre.

- Annyira nem hasonlítunk.- Laxus elmosolyodott.

-Esmeray hogy van? - Elmosolyodtam.

- Már alszik.- Luna elmosolyodott.- Csoda hogy nem kelt fel rátok.- Szűrte ki fogai közt.

Laxus kicsit összehúzta magát. - Azért jöttünk, mert haza kellenne jönnötök, a háborúban segíteni.

Alucard megrázta a fejét.- A háború miatt jöttünk el. Nem fogom Luna és Esmeray életét feláldozni.

- Olyan feladatot kapnátok amit biztos, hogy túléltek. - Laxus egyből rávágta.

- Én is hazalátogatok.- Azazel belekortyolt kávéjába.

- Laxus...

- Átgondolhatjuk.- Luna Alucard szavába vágott.

Alucard Lunára nézett.- De hát...

- Ezt megkell beszélnünk.- Luna keresztbe rakta lábait.- Nem hagyhatod cserben a néped, a családod.

- Már nem a népem.- Laxusra és Azazelre nézett.- A családom meg boldogul nélkülem.- Felállt.- Ma itt aludhattok, holnap menjetek el.- Elment.

Luna megmasszírozta az orrnyergét.- Hogy találtatok meg minket?

- Az egyik bárban egy kép kivolt rólad rakva az egyik csapossal.

-Oh Lídia.- Elmosolyodott.- Mondtam ne rakja ki. A vendégszobában tudtok aludni.- Átfutott rajtam és Laxuson a tekintete.- Te itt tudsz aludni a kanapén.- Azazelre nézett.

-Rendben.- Laxus felállt.

-Gyertek.- Luna elindult a helységek közt.

Benyitott egy ajtón, kellemes virág illatt volt a szobában. Nem volt túlzsúfolva, a szoba nagy részét a franciaágy foglalta el, a sarokban az ablak mellett egy narancssárga fotel helyezkedett el, mellette egy állólámpával. Egy akasztós szekrény is volt, mellette egy komód és pár kép a falon.

Leültem az ágy végére.

Laxus Lunára nézett.- Beszélhetnénk egy kicsit?

Luna elmosolyodott.- Van mit mesélnünk. - Felém fordult.- Hozok valami pizsit.- Luna kiment a szobából

Laxus rám nézett.- Aludj nyugodtan, majd jövök.- Közben oda sétált hozzám, adott a homlokomra egy puszit. - Jó éjt.

- Rendben.- Elmosolyodtam.- Csak ne csináljatok hülyeséget.- Elnevettem magam.

- Úgy ismersz minket?- Felhúzta szája egyik oldalát.

Lágyan elmosolyodtam.- Igen.- Igen úgy ismerem őket. Lehet holnap reggel érnek haza mert egész este isznak, vagy csak kirabolnak valami helyet. Ismerem már őket. De örülök, hogy újra találkoztak.

Luna oda adott egy selyem pólót aminek az ujjai a könyökömig értek és a hozzá illő selyem nadrágot. - Ha akarsz fürödhetsz is.

- Lehet élek vele.