116

76 9 0
                                    

Fájt a fejem. Hideg van, kinyitottam a szemeim. Pislogtam egy párat mire rendesen láttam. Egy apró ketrecben voltam amiben épp, hogy feltudok állni. Felálltam. A bilincsemhez lánc volt kötve aminek a másik vége a rácsokhoz. Körbe néztem, több ketrec is volt. Mindenféle lény volt itt.

Még mindig nem tudom használni az erőm. Végignéztem magamon, kikerekedtek a szemeim. Elvörösödtem. Egy hosszabb pólóban voltam és csak egy bugyi volt rajtam. Gyorsan leültem. Gondoltam, hogy a fegyvereim elveszik, de hogy a ruháim is.

Oldalra néztem, balra a mellettem lévő ketrec üres volt. A jobb oldaliban egy macskaember volt. Ő inkább volt emberi mintsem macska, fülei voltak és egy hosszú bolyhos fehér farka. Ő is olyan ruhában volt mint Én, csak nem volt bilincse.

- Szia.- Köszöntem neki, rám se hederített.- Tudod hol vagyunk?

Átölelve lábait ült a földön.- Tényleg nem tudod? - Rám se nézett.

-Azért kérdezem.- Kacagtam el magam.

- Mit kacagsz?- Egy másik női hang szólalt meg, az előttem lévő ketrecből.- Bárcsak Én is ilyen tudatlan lennék, hogy tudjak nevetni.- Törökülésben ült, rajta is vannak bilincsek. Rövid barna haja válláig se ért.

Oldalra vezettem a tekintetem. Még három négy napig nem tudom a jégerőm használni. Sóhajtottam egy nagyot. Nekidőltem a rácsoknak. Laxus merre vagy?

Egy ajtónyitódást hallottunk, a hang irányába néztünk. Nem láttam senkit, a ketrecek takarták. Egy idő után hallottam.

- Minden féle lény van hölgyeim, uraim.- Egy férfi hang.- Sőt még egy ritkaság is. Kövessenek.

Megszólalt a macskalány.- Reménykedj benne, hogy nem egy undorító szex mániás pacák fog megvenni.

Rákaptam a tekintetem. Bekönnyeztek a szemeim. Sokan voltak amikor megtámadtak. Ha Laxusék le is győzik Őket nem biztos, hogy ide találnak. Mi van ha nem is találnak ide. Nyeltem egy nagyot.

Mondta milyen lények vannak. Ledermedtem ezek lénykereskedők. Elakarnak adni? Gondoltam, hogy valami ilyesmi, de reménykedtem benne, hogy nem.
Oda értek elém.

- Ő itt a télévszak!- Rám mutatott a férfi aki leütött. - Nemrég hoztuk ide.

Elkezdtek sugdolózni.

Elkacagta magát egy dagadt bajszos, kopasz férfi. - Miért higgyük el, hogy sikerült elkapni a telet?

- Az évszakok csak legendák.- Egy elegáns nő összefonta maga előtt a karjait.

Felcsillantak a szemeim.- Így van hazudik.- Közelebb hajoltam a rácsokhoz.- Nem vagyok télévszak. Csak egy ember vagyok!

- Mit hazudozol?- Egy másik férfi közelebb lépett elrablómhoz.

- Esküszöm nem!- Felemelte a kezeit.

- Így van. Nem hazudik.- Leghátul állt aki megszólalt. Mindenki hátranézett a férfira.- Én már találkoztam vele. - Alig hittem a szememnek,  Cadrir volt. Közelebb jött a ketrecemhez. - Nem is akármilyen télévszak Ő. A vámpírok katonája, Laxus a vámpírok egyik hercegének a segítője. - Elmosolyodott.- Hogy vagy Celaena?

Megremegett az egész testem. Most mit tehetnék. Mit keres itt ez a nyomorult. Szúrós tekintettel figyeltem az elfet. - Most mondanám, hogy meglepődtem, hogy itt találkozunk. De ez a hely pont hozzád illik.

Cadrir elnevette magát. Ránézett a férfira aki leütött.- A helyedben gyorsan eladnám, vagy elengedném. Vagy vidd innen. - Zsebre tette a kezeit.- A megmentője már úton van.

Neki volt a legnagyobb szíve.Where stories live. Discover now