Neki volt a legnagyobb szíve.

100

Hallottam ahogy engedi a vizet.

Körbenéztem a szobában. Szépen kitakarította. Elindultam az ágya felé. Most fogok először az ágyába feküdni. A sok párnája, mindegyiken pirosas húzat van. De összeillik a takaróhuzattal. És azokkal a párnákkal is amik a kanapén vannak.

Befeküdtem az ágyba. Kikerekedtek a szemeim. Sokkal kényelmesebb mint az Én ágyam. Puhább, a takaró is. Minden. Sokkal nagyobb. Vagy 10en elférnénk ebben az ágyban.

Nem Laxus illata volt, frissen mosott illat. De az egész szobában. Egyáltalán nem éreztem Laxus illatát.

Befeküdt mellém. Neki is friss illata volt. Hozzábújtam.

- Akkor vigyázz mostmár a szobára.

- Fogok. - Igazgatta a hajam.- Eddig nem érdekelt mert nem tudtam mikor fognak újra száműzni. De szerintem most egy darabig nem fognak.

- Ne csinálj hülyeséget és nem fognak.- Becsuktam a szemeim.

- Azt csinálok amit akarok.

Megforgattam a szemeim.- Miért nem takarítják a szobád, úgy mint a többieknek?- Kérdően néztem rá.

- Mert vannak cuccaim amikhez nem akarom, hogy hozzá érjenek.- Ásított egyet.- Meg amikor száműztek, attól még visszajártam a cuccaim lerakni. Ha rend lett volna feltűnt volna nekik, de így nem.

Pislogtam egy párat.- Nem vettek észre?

- Nem hiszem.- Elkacagta magát.

Elmosolyodtam. Adtam egy puszit az arcára és kényelembe helyeztem magam. Álmos vagyok már. Hosszú nap volt a mai. Gyorsan el is aludtam.

Reggel Laxus már nem volt sehol amikor felkeltem. Hove mehetett? Az órára néztem, már 10 óra. Nyújtózkodtam egyet majd kikászálódtam az ágyból.

Átsiettem a szobámba, nem vittem magammal ruhát, így pizsamában szaladtam a folyosókon. Felöltöztem, majd elmentem enni. Egy szendvicset ettem.

Elindultam Lücyt keresni. Azt mondták a katonák, hogy visszajött már.

Izgatottan róttam a folyosókat, nézelődtem merre lehet. Nem volt a trónterembe, se a szobájában vagy az irodájában. Ebédlőket is megnéztem, egyben se volt. Megindultam az üvegház felé, ha ott nincs akkor nincs a palotában és a katonák tévedtek.

Beláttam a nagy ablakokon. Elmosolyodtam, Lücy bent volt, oldalasan állt nekem. Gyorsabban sétáltam.  Végre, ha itt van az azt jelenti szabad most.

Végre vele lehetek, hiányzik. Hiányzik a nevetése, a szúrós beszéde ami mégis kedves, a viccelődéseink. Hiányzik, hogy órákon át csak növényekről beszélgetünk, vagy bármiről.

A húgomnak tekintem, a legfontosabb lett az életemben. Mindent megosztunk egymással. Inkább csak osztottunk. De most, most újra vele lehetek. Egyre boldogabb lettem ahogy közeledtem felé. Elmondom neki, hogy Laxussal vagyok. Alig várom, hogy meséljen arról, hogy milyen is királynőnek lenni. Biztos fárasztó

Nyitva volt a nagy üvegajtó így kinyitottam a szám, hogy szóljak neki. De ledermedtem. Mozdulni se tudtam ahogy megláttam mit csinál. Megfogta mellkasát és benyúlt rajta, kitépte a saját szívét. Összeesett, kigurult a kezéből a szíve.

Ledermedve néztem, még nem léptem át a küszöböt, csak előtte álltam. Megölte magát. Elkezdtem szaladni felé amilyen gyorsan csak tudtam. Előbb letérdeltem, szinte csúsztam hozzá. Felemeltem a fejét. Kapkodtam a fejem az arca és szíve közt. A fehérbeton járólapon folyt a vére. A kezem mindenem véres lett. Alig hittem el, remegett a testem, elkezdtek a könnyeim folyni. Miért tette ezt? Miért lett öngyilkos?