Neki volt a legnagyobb szíve.

48

Ott álltunk a lerombolt sátrak és tetemek közt. Összeszedtük a holttesteket. Laxus rájuk dobott egy égő fáklyát. Elkezdtek égni. Néma csendben álltunk fellettük. Orrfacsaró szag volt. Majdnem elhánytam magam. Kicsit arrébb sétáltam, nem segített sokat.

Elkezdtem keresni egy helyet ahol pisilhetek. Találtam egy bokrot. Elvégeztem a dolgom. Indultam volna vissza. De valaki befogta a szám és arrébb szaladt velem. Kapálóztam. Egy jégtőrt előhúztam beleakartam szúrni a lábába.

-Én vagyok!- Hátrébb ugrott.

Oda fordultam, ki kerekedtek a szemeim.- Travis?- Kardomért nyúltam, de még nem szedtem össze. A tőrömet mutattam felé.

-Csak beszélgetni akarok.- Zsebre tette a kezeit.

-Rossz helyen kopogtatsz.- Pislogtam párat. Mióta lehet itt? Rákvörös lettem.- Mióta vagy itt?! Láttad ahogy..?- Még mérgesebb lettem.

- Nem láttam semmit.- Összefonta maga előtt a kezeit.- Nem vagyok kukkoló.

Sóhajtottam egy nagyot.- Mit akarsz?

-Laxusról beszélni.- Zsebre tette kezeit.

Értetlenül néztem rá. - Mi az?- Eldobtam a tőrt és összefontam a kezeim.

-Azért késett mert velem találkozott.

Ki kerekedtek a szemeim. Az egész harc alatt nem láttam Travist. Igaz nem voltam közel, de Őt nehéz nem észrevenni.- Miért?

-Laxus egy jó barátom.

-Az ellenséged.- Összeráncoltam a szemöldököm. - Hagyj a süketeléseddel.- Megfordultam.

-Az ellenségem igen!- Közelebb lépett.- De ismerem... És Ő nem ilyen.

-Ugyanolyan, lenéz mindenkit és mindent.

-Az lehet.- Oldalra nézett.- De elfelejt dolgokat.. sose felejt el semmit.

-Sok mindent elfelejt.

-Amit fontosnak gondol azt nem és azt sem amire azt mondja... csak mondja.

A földre néztem. Mostanában tényleg feledékenyebb és zavarodottabb. Nekem is feltűnt már. De azt hittem csak rám nem figyel. Vagy a háborúval van elfoglalva.

-Nekem is feltűnt...

-Akkor? Miért nem csinálsz semmit?!- Mérges lett. Hallatszott a hangján a düh és aggódás.

-Mit csinálhatnék?

-Nem tudom.- Megfogta a homlokát. Vörös hajtincseivel elkezdett játszani.

Sóhajtottam egy nagyot.- Vissza kell mennem. Kiderítem mi baja van.- Megfordultam.

-Majd mond el.- Utánam nyúlt.

Ránéztem. Lágyan belekapott hosszú hajunkba a szél.- Miért mondanám el?

Megfordultam és elsétáltam. Nem mertem visszanézni. Csak kapkodtam a lábaim. Visszaértem a katonákhoz. Végre elindultunk.

Elindultunk visszafelé. Gideon csapata elsietett előre. Elizabeth csapatával más felé ment.
Laxussal és Lunával sétáltam a fák közt. Végre nem éreztem azt a bűzt, csak a fenyőfák illatát.

Travis járt a fejemben. Igaza volt. Laxus más egy kicsit. De mi történhetet? Ahogy előttem sétáltak egy kicsit nem bírtam levenni róluk a szemem. Köztük minden ugyanolyan.

Nem értem miért találkozott Travisel. Meg mi az, hogy jó barátok. Ők ellenségek, nem barátok. Sétáltunk a hóban, már egyre latyakosabb volt. Kezdtünk a hegyaljához érni. Fáradt voltam már és éhes. A sebeim is fájtak. Bekell majd rendesen kötnöm és fertőtleníteni.