Neki volt a legnagyobb szíve.

64

Lesiettem. Meghajoltam.
Luna még ott feküdt. Alucard jelent meg előtte.

- Hogy mersz itt enni? Még Én se eszek itt.- Szinte csikorgatta a fogát.- Ha foltos lesz ez a szövet nem jön ki.

Luna elkacagta magát.- Semmi baja nem lesz.

- Menj le.- Alucard lemutatott.

Duzzogva oldalra nézett.

- Luna gyere ide.- Laxus sétált be.

Luna oda kapta a fejét. Felállt a székből és oda sietett mellé.

Olyan mint egy jólnevelt kiskutya.

Laxus megsimogatta Luna fejét. Kiskutya. Oldalra vezettem a tekintetem. A többiek is erre gondolhattak az arckifejezésükből ítélve. Alucárd mérgesnek tűnt. Bár most mérgesebbnek mint amikor Lunára szólt.

Lucy is bejött, aranyos rózsaszín ruhában volt.

Alucard leült a székbe.- Jó, hogy mindenki itt van. Akkor mindjárt ide ér egy nyúl aztán mehetünk is. - Lunára nézett.- Jössz velünk? Nem maradhatsz itt.

Luna szemei kikerekedtek.- És mit mondanátok ki vagyok? Laxusnak van kísérője.

- Lehetsz az enyém.- Felállt a király.- Vagy Lucyé.

- Kihagyom.- Összefonta maga előtt a kezeit.

- Akkor hagyd el a kastélyt.- Elkezdte a koronáját igazgatni.

Luna ökölbe szorította a kezeit.- Megyek is... - A földet nézte, miközben ment kifelé.

Laxus Luna után nézett majd Alucardra. Ahogy Luna kinyitotta az ajtót ott állt egy katona, oldalán két nyúlemberrel.

Meghajolt a nyúl.- Én fogom a kaput nyitni.- Oda ért elénk. Ki is nyitotta a kaput a másik átment.-Menjenek akkor.- Elmosolyodott.

Alucard ment át elsőnek, Lucy utána majd Nicholasék. Laxus oda állt mellém, behajlította kezét. Megfogtam a kezemmel, átöleltem a kezét. Most is olyan színű volt a szmokingja mint a múltkori bálon. Illet a ruhámhoz. Most is a mellkasán voltak az érmei. Most nem zselézte fel a haját, fekete tincsei a szemébe lógtak egy kicsit, mint mindig.

Átmentünk a kapun, utánunk jött a nyúl katona. Bezárult a kapu. Most jöttek még páran, a boszorkányok, oroszlánok, lovak és még pár ország. Kinyílt egy kapu, hegyes fülük volt, az egyiknek a bokájáig ért a fehér haja, tetoválások voltak az arcukon. Kicsit kinyitottam a szám, elfek voltak, sötét elfek.

Oda mentünk a nyulak királya elé, de voltak előttünk, megkellet várnunk ameddig köszönnek. Egy óriás nyúl volt, a királyné is ott volt, kisebb volt mint a király, de nem sokkal. Egy kisnyúl ült középen, a szülinapos lehet. Alucard csak a fejét biccentette. Mindenki más meghajolt, Laxust talán most láttam elsőnek meghajolni.

A nyulak csak biccentettek a fejükkel.

- Nem mindannyian jöttetek.

- Elsőnek boldogszületésnapot szeretnénk kívánni.- Alucard elmosolyodott.- Gray és a kísérője lassan ide érnek, ha minden igaz. - Alucard farkasszemet nézett vele.- Mindenki nem hagyhatja el a kastélyt, remélem megérted.

- Persze. Kik ezek a nők? Veled hogyhogy nincs senki?

Alucard elmosolyodott.- Az öccseim kísérői.- Mellkasára tette a kezét.- Nekem nem kell senki.

Elkacagta magát a királyné.- Remélem jol érzitek majd magatokat.

- Ezt a szülinaposnak hoztuk.- Kihúzott a palástjából egy dobozt.