Neki volt a legnagyobb szíve.

102

     //Lücy//

Mindig jött mellettem Samanta. Egy hete van velem. Segít a papírok pakolásában és ha jön valaki szól. Nem segít sokat, de legalább nem vagyok egésznap egyedül.

Samanta lerakott elém egy csésze teát. A kedvenc hársfa teám a kedvenc porcelán csészémben.
Semmit mondó tekintettel néztem rá.

-Mondták, hogy szeret teázni. Bátorkodtam hozni.- Lágyan elmosolyodott.

Néztem a tükörképem a folyadékban. Megfogtam a csésze fülét. Belekortyoltam. Visszaraktam a tálra.

- Tettél bele cukrot és citromot?

-I..igen.- Megremegett egy kicsit.

Vissza emeltem a számhoz. - Máskor ne tegyél bele semmit.- Kortyoltam még egyet.

-I.. igenis.- Meghajolt egy kicsit.

Kezdett sötétedni.
Nyújtózkodtam egyet. - Mehetsz.- Ránéztem.

A papírokat rakta össze.- Nem vagyok fáradt.- Elmosolyodott.- Én is vámpír vagyok.

- Tudom.- Megtámasztottam az állam a kezemmel.- Én is lassan megyek.

Lerakta a papírokat.- Jó éjszakát.- Meghajolt és kiment az irodámból.

Becsukta az ajtót. Behúztam a krémszínű bársony függönyöket.
Laylaék semmivel se próbálkoztak ellenem. Visszaültem bőrszékembe.
Az ajtót kémleltem ami szemben volt velem.

Samanta még mindig ott áll az ajtó előtt. Érzem az erejét, próbálja elrejteni de nem tudja.

Elsőnek nem akartam, hogy legyen segítőm. De amint megtudtam, hogy Layla találta, nem tudtam nemet mondani.

Felhúztam a szám egyik oldalát. Oda néztem az üres csészémre. Samanta ki vagy Te?

//Celaena//

Locsoltam a páfrányt amit még Alucard adott nekem azon a napon amikor a szobámat megkaptam.
Akkor még kicsi volt. De a három év alatt nagyra nőtt. Elfoglalja az egyik egész sarkot a szobámban. Simogattam a leveleit.
Olyan szép lett.
Vigyáztam rá.
Lespicceltem vízzel.
Alucardék 5 hónapja mentek el, olyan mintha már évek teltek volna el.

Elindultam az ajtóm felé. Vittem a szennyest a mosodába. Mentem hátra a konyha felé.
Kinéztem a nyitott ablakon.

Samanta Spikeal beszélgetett.

-Sziasztok.- Köszöntem oda mosolyogva.

Rám kapták a tekintetük. Meglepett volt az arcuk.

-Szia.- Samanta elmosolyodott.

- Lücy?- Megigazítottam a kezemben a fakosarat.

Samanta nyelt egy nagyobbat.- Elküldött, egyedül akart lenni.

- Ja, de megyek sziasztok.- Siettem a dolgomra.

- Szia.- Kiabálták utánam.

Samanta már négy hónapja itt van. Nem tudok róla sok mindent. De Lücyvel azóta nem sokat találkozok.

Most értünk vissza a palotába Setsukáékkal egy küldetésről. A sebeimet ellátták.
Sétáltam a szobám felé. Hulla vagyok, három napig alig aludtam és sokat mentünk.

Bementem a szobámba. Elmentem fürdeni. Olyan jó, érzem, hogy tiszta vagyok.
Befeküdtem az ágyba, Laxus a fronton van. Majd valamikor csatlakozok.
Szinte egyből elnyomott a fáradtság.

     //Lucy//

Csak hallgattam a többieket. Tényleg megakarják Lücyt ölni.

- Már hónapok óta mérgezett teát adok neki, többször egy nap. Mindig megissza, látom. - Samanta elnevette magát. - Nem fogja megölni, de legyengíti.