Neki volt a legnagyobb szíve.

74

Álltunk a székek előtt. A koporsót helyezték be a földbe. Szólt a hegedűszó. Mindenki feketében volt, esett az eső. Még az ég is sírt azt mondták. Az esernyők is feketék voltak. A királyi családnak külön temetőjük van, a kastély területén. Itt még nem jártam, nem is akarok többet.

Levettem egy koktélt a tálcáról. Itt volt több király is. Részvételüket nyilvánították.

Oda mentem Juvia mellé, leültem. Azóta a nap óta csak feketében van, nem is mosolyog. Vagyis már 12 napja.

Nem tudom mit mondhatnék neki.

- Bolondok.- Csak nézte a lényeket.- Itt isznak, esznek.- Összehunyorította a szemeit.- Meghalt valaki és itt szórakoznak.

- Ez a szokás.- Oldalra néztem.

- Szomorkodni kéne.- Rám kapta a tekintetét.

Doja oda jött.-Juvia.- Pislogott egy párat.- Nem...- Megrázta a fejét.- Hiányzik mindannyiunknak, de...

- Jaj ne gyere ezzel a sablon dumával, hogy nem akarná, hogy szomorú legyek blabla.- Lehúzta azt ami a poharában volt.- Tudom.- Becsukta a szemeit.- Tudom, hogy nem akarná.- Elkezdtek a könnyei folyni.- De ha volt olyan önző, hogy meghalt, akkor Én is önző leszek.- Kinyitotta a szemeit.- Had legyek szomorú.

Megöleltem, erősen visszaölelt. - Sírj, sírj ki magadból mindent.

Setsuka is odajött, leült a másik oldalra és elkezdte Juvia hátát simogatni.

Pár másodpercig öleltük egymást, majd elhajolt.- Együtt voltunk.

Szinte egyszerre szólaltunk meg a lányokkal.- Mi.

Oldalra nézett.- Nem mondtuk el senkinek, hisz tilos. De annyira szerettük egymást. Mindenki azt hitte, hogy a segítője vagyok, de nemcsak az voltam.- Megtörölte a szemeit. - Gray volt az első szerelmem, neki meg Én. Ami hihetetlennek hangzik, de Én voltam neki. - Kapkodta a tekintetét köztünk.- Most mit csináljak nélküle?

Setsuka lágyan elmosolyodott.- Édesem...

Juvia felállt.- Tudom, tudom mit fogok.- Elkezdett sétálni, megtorpant.- Ne gyertek utánam, egyedül szeretnék lenni.

Doja megette a sütit ami a kezében volt.- Hát most mondanám, hogy meglepődtem. De gondoltam, hogy együtt vannak.

- Szerintem mindenki érezte.- Setsuka összefonta maga előtt a kezeit.

Ledermedve ültem, csak néztem Juviát ahogy elmegy. Együtt voltak? Oldalra vezettem a tekintetem. Így még rosszabb lehet neki, az első szerelme meghalt.

Elindultam Juvia után. Laxus ott beszélgetett a lovak királyával. Halványan elpirultam. Mi is együtt lehetnénk?

Oda értem Juvia szobája elé. Bekopogtam. Senkise szólt vissza. Benyitottam. Juvia oda kapta a fejét az ajtó felé. Most jöttem be először a szobájába. Olyan volt mint képzeltem, minden bútora elegáns volt.

Ki kerekedtek a szemeim.- Mit csinálsz?- Becsuktam az ajtót.

- Nem mondtam, hogy bejöhetsz.- Berakott egy ruhát a táskába.- Elmegyek.

- Mi? Miért? Azt mondtad, hogy még akkor se mennél el ha vége a háborúnak.

- Ha itt lenne Gray, akkor nem. - Még egy ruhát beletett.

- Most elmenekülsz?- Közelebb mentem hozzá.

Megállt egy pillanatra, csak nézte a táskát.- Hogy mi?!- Kiegyenesedett.- Csak Gray miatt voltam itt, senki más miatt!