Neki volt a legnagyobb szíve.

23

Laxus összefonta maga előtt a kezeit.- Miért nekem kell mennem?

-Kifejezetten téged akartak látni.

Nem is figyeltem mit beszélnek. Alucard szavai csengtek a füleimben. "Ebbe nincs beleszólásod." Lenéztem a földre, a lábaimat és a vörös szőnyeget vizslattam. El is felejtettem, hogy itt csak egy szolga vagyok. Megfogtam a karom. Az elmúlt hetekben, hónapokban el is felejtettem mi az igazi célom. Elkényelmesedtem.

Összeszorítottam a fogaim. Még, hogy nincs beleszólásom. Laxus mérgesen trappolt el mellettem. Utána siettem.

Kapkodtam utána a lábaim. Körbenéztem, ugyan olyan volt a folyosó mint amikor elsőnek láttam. Akkor csak csodáltam milyen szép. Most meg.. alig veszem észre. Teljesen hozzászoktam már.

Megálltam.- Megyek aludni.

Laxus rám nézett.- Még itt vagy?

Összeszorítottam a fogaim. Megfordultam és eltrappoltam a szobámba. Nem érdeklem őket, nekik csak egy szolga vagyok. Hülyén érzem magam, azt hittem több van köztünk. Azt hittem barátok vagyunk... Besiettem a szobámba. Leültem a kanapémra.

Olyan szobám volt amilyenről szinte álmodtam. Mindenem megvolt amire csak szükségem van. De mi áron? Szolga vagyok, sőt Laxusnak csak egy tárgy. Az állítólagos barátaimról semmit se tudok. Ráharaptam a körmömre.

Még sose voltam ilyen magányos.

Másnap Lücynek segítettem az üvegházban. Gazoltam meg a növényeket metszettük.

Holnap megyünk a bálba, még azt is ki kell találnom mit veszek fel. Semmi olyan ruhám nincs. Sose voltam még bálba, vagy ehhez hasonló helyen. Nem az én világom, a sok beképzelt gazdag. Azt hiszik valakik és megtehetnek mindent mert van pénzük.

A gyöngyvirágokat locsoltam. Olyan szépek. Lücy elment valahova. Őt érzem magamhoz a legközelebb, de mégis olyan mintha semmit se tudnék róla.

Este Lücytől elköszöntem, együtt vacsoráztunk. Még mindig nem értem miért esznek, semmi szükségük rá. Visszaértem a szobámba. Egyik herceget vagy hercegnőt se láttam, hogy vért ivott volna. Érdekesek az biztos.

Elkezdtem a ruhák közt keresgélni. Semmit se találtam ami jó lenne. Így elő készítettem a szokásos ruhám. Egy póló, nadrág, csizma, öv, fegyver tartók és egy kabát. Elmentem megfürdeni.

Reggel volt, felvettem a ruhát amit tegnap este ki készítettem, megfésűlkedtem. Befújtam magam a parfümömmel.

Lesiettem a kapu elé. Még reggelizni sincs időm. Ki kezd ilyen korán egy bált?

Laxus oda sétált elém. Hirtelen nem ismertem fel. Azt hittem Gray az. - Ez mi rajtad?- Kivolt öltözve.

-Én is ezt akartam kérdezni.- Ki kerekedtek a szemeim.

Egy sötétkék szmokingban volt, nem gombolta be, látszott a feketeingje.- Hát jobb mint a Te ruhád.- Összefonta maga előtt a kezeit. A katonai kitüntetései ott lógtak a mellkasán, rengeteg volt. Fekete nadrágban és cipőben volt.- Tudtam, hogy megkell néznem mit veszel fel.- Fekete hajszálai felvoltak zselézve, rendesen látszottak igéző lila szemei.

Mindegy ki mit mond, a szemei gyönyörűek.- Semmi baj nincs a ruhámmal!- Csípőre tettem a kezeim.- Legalább nem nézek ki úgy mint egy bohóc.- Felhúztam a szám egyik oldalát.

-Mintha így akarnék lenni.- Elkezdte begombolni az öltönyét.- Vegyél fel valami báli ruhát.- Ásított egyet.

Oldalra néztem.- Nekem nincs olyanom.