Neki volt a legnagyobb szíve.

57

Megszagoltam a legközelebbi lila virágot.

Laxus egy tábortűz mellet ült. Borostája volt és hosszabb haja. Szinte ellepte a hó. Megtört szemei mindent elmondtak. Ha nem érezném az érzéseit akkor is tudnám, hogy megtört.

Laxus benyúlt a zsebébe és kivett egy nyalókát. Közben kiesett a zsebéből egy boríték. Ezt a levelet adta az anyja. Bevette a szájába a nyalókát. Megrázta a fejét, leesett róla a hó nagy része. Kinyitotta a levelet. Elkezdte olvasni. Oda mentem mellé. Eddig még nem olvasta el, biztos nemrég száműzték. Szerintem meg is feledkezett már a levél létezéséről. Vagy csak nem volt rá felkészülve.

A szemeim ki kerekedtek ahogy a sorokat olvastam. A szívem is úgy sajdult bele.

,,Laxus, már száműzve vagy, ha minden jól ment. Először is megszeretném köszönni,
    hogy megölted Orfeuszt.
   Másodszor pedig..... bocsánatot szeretnék kérni.
     Hazudtam neked. Majdnem mindenben.
        Sose fognak megbocsátani neked.
            Mindegy mit csinálsz.
       Apádat Én kértem meg, hogy ölje meg Lücyt.
    Tudtam Te végezni fogsz vele, ha megkérlek rá.
Azért akartam, hogy meghaljon mert megcsalt.
      Nem is egyszer, négyszer is. Bűnhődnie kellet.
            Én meg csak nem ölhetem meg a királyt.
     Milyen hírnevem lenne akkor?
     Sajnálom, hogy ilyen önző anya voltam.
Kérlek senkinek se mond el az igazat.
Megígérted, hogy nem fogod.
Lücy tényleg sikeres uralkodó lesz. Vigyázz rá.
    100 év múlva is.       Puszi anya. "

Laxus csak nézte a papírt. Nem sírt. Semmilyen arckifejezése nem volt. Csak nézte az üzenetet amit az anyja hagyott. A papír csak a hópelyhektől lett nedves.

Kiabálás hallatszott a távolból. Laxus nem is hederített rájuk. Egyre közelebb jöttek. Pár perc múlva ott mentek el a bokrok mögött.

-Hé! Ezt nézzétek meg.- Egy csapat szörnyeteg volt.

-Veled meg mi van?- Csípőre tette a kezeit egy kakas ember.

Laxus rádobta a tűzre a lapot. - Utáljátok a  királyi vámpír családot?- Elkezdte egy bottal piszkálni a tűzet.

Végignézte ahogy elég a papír. Nem éreztem semmilyen érzést. Benne se volt semmilyen érzés. Csak létezett. Ennyire még sose volt elveszve. Ez, hogy semmit se érzek, ez hihetetlenül megijesztett. De még a saját érzéseim se éreztem.
Csak tudtam, hogy ez ijesztő.

Értetlenül néztek rá. - Persze! - Az egyik bandita elnevette magát. - Ki nem?

- Igaz.- Laxus mosolyra húzta szája egyik oldalát.- Olyan önzőek, csak magukra gondolnak.- Végre rájuk vezette a tekintetét. - Mit szólnátok hozzá ha megölnénk Őket?- Felállt. Lehullót róla a hó. Kicsit megingott. Itt ülhetett már pár napja.

Teljesen lefagytak.

- Ezt mégis hogy akarod kivitelezni?- Egy gyíkember elé ment. - Gyengének látszol.

- Senki se tudja megölni Őket. Az előző királlyal is az egyik gyereke végzett még 100 éve.

- Pontosan 91 éve.- Javította ki az egyik társa.

Nyeltem egy nagyot. Már 91 év eltelt azóta. Rengeteg mindenen ment át. 91 év alatt egy érzéketlen tuskó lett. De ezek után lehet én is az lennék.