Neki volt a legnagyobb szíve.

11

Elindultunk a hídon, kicsit csúszós volt. Én mentem elől. Utánam Laxus, Juvia és Gray. Léptem egyet. Megrepedt a jég, megálltam. Lenéztem a földre. Elkezdett a repedés végig futni a jégen.

-Igyekezz.- Laxus előrébb jött.

A jéghíd  berepedt. Hirtelen eltűnt a lábam alól a föld. Elkezdtünk zuhanni. Juvia hangját hallottam és a sajátomét. A többiek megkapaszkodtak egy kiálló gyökérben. Megfogtam Én is egyet, de kiszaladt a  falból. Már nem voltak gyökerek, csak kiálló kődarabok.

Laxus csettintett egyet a nyelvével, elengedte a gyökeret és elkezdet felém zuhanni, nyújtotta kezét. Megfogtam, közelhúzott magához, átkarolt. A másik kezével próbálta megkapaszkodni a falban, de az esőtől saras volt minden, nem bírta megfogni.

A föld már nagyon közel volt. Megálltunk. Laxus lihegett. A föld szinte egy karnyújtásnyira volt. Gray leugrott a földre Juviával a karjaiban. Lerakta. Ki tárta a kezeit. Laxus elengedett, Gray elkapott. Laxus is leugrott.

-Saras lettem.- Juvia elkezdte takarítani a ruháját.

-B..bocsánat.- A földre néztem.

-Ez nem a Te hibád.- Gray letett.

-Akkor kié?- Laxus mérgesen oda sétált elénk. Vérzett a keze, csöpögött a földre a vörös folyadék.

- A Tiéd!- Gray elém állt. - Ha balra mentünk volna akkor ott lett volna híd!

-Igen, de még mindig mennénk! Azt hittem normális hidat tud csinálni.- Rám mutatott.

Teljesen lefagytam. Nem voltak meg az első ujjpercei, lehorzsolta az előbb.- A.. az ujjaid.- Suttogtam.

-Tudhatnád, hogy Celaena nem tudja annyira használni az erejét!

-Honnan kellet volna tudnom?!

-Esetleg onnan, hogy a társad?- Juvia összefonta maga előtt a kezeit.

-Még Én is tudom.- Gray gúnyosan elnevette magát.

-Mondjuk Celaena hibája is, ha normálisan edzene nem tört volna össze a híd.- Juvia összefonta maga előtt a kezeit.- És most nem lennénk koszosak.

Laxus megfogta az orrnyergét. Hisztérikusan elnevette magát.- A legbénább évszakot kaptam.

Megremegtem, igaz, hogy gyenge vagyok mert keveset gyakoroltam és későn is kezdtem el, de akkor se kéne ezt mondania. Fájt, de az fájt a legjobban, hogy igaza van. Összeszorítottam a fogaim.

-Hogy mondhatsz ilye?!- Gray morgott egyet.- Miattad kerültünk ide! Csak megkéne halnod! Úgy fogok mosolyogni mint amikor végeztél apánkkal.- A földre vitte tekintetét.

-Akadj már le erről.- Megforgatta a szemeit.- Lassan 200éve volt.

-Sose fogom elfelejteni.- Elkezdett vörösleni a szeme.- Apával mindig mindent megbeszéltem. Mindig ott volt nekem.- Könnybe lábadt a szeme.

-Nekem meg anya, mégse akarom Lücyt megölni.- Oldalra nézett.

Lücyt? Pislogtam párat.

-De Ő nem tehet róla.- Gray hangja megremegett.

-A helyett, hogy veszekednétek inkább találjunk ki valamit, hogy kijussunk innen.-Juvia közelebb sétált.

Gray visszanyerte gyönyörű szemeit.- Igyekezzünk.- Oldalra nézett.

Laxus lemosta a kezét a folyóban ami ott volt mellettünk. Vissza is nőttek az ujjpercei.

-Ch.- Gray arrébb ment ahogy meglátta.