Neki volt a legnagyobb szíve.

114

Azazel lakásán voltunk. Pakolta össze a cuccait.

- Látom megtaláltad akit múltkor kerestél.- Laxusra se nézett, csak pakolta a bőröndjébe a ruháit.

- Meg meg.

- Honnan tudod?- Izgatott lettem. - Te ilyen látnok vagy?

- Olyasmi, de...

- Hasonló ereje van mint anyánknak volt.- Laxus közbe vágott.- Lát dolgokat, ezért is kellet eljátszani a halálát.

-Oo. Értem.- Pillantottam oldalra. Úgy érzem valamit titkol, de lehet jobb ha nem is tudom mit.

Elpakolt Azazel mindent. Majd leült a kanapéra. -Szóval ahhoz, hogy megkeressük Alucardot egy kicsit magamba kell néznem.- Igazgatta kék pólóját.- Szóval kicsit ne beszéljetek.

Becsukta szemeit. Laxus mellettem ült, izgatottságot láttam szemeiben. Ha megtaláljuk Alucardékat és Juliat akkor vége lesz a háborúnak? Utána elmehetek.

Már nem tudom mit akarok. Már nem akarok bosszút állni a falumon. Nem akarok Travissel végezni, sokat segített és kedves is. Csak egy parancsot teljesített. Elkell döntenem mit is akarok. Laxussal maradni vagy az embereknél élni. Ha Laxussal maradok akkor lekell mondanom rengetek mindenről. Nem lehetek anya, nyugodt életem se lesz. Csak Laxus lesz nekem és a testvérei. Ökölbeszorítottam a kezeim.

Ez vajon elég nekem? Elég nekem Laxus?

Gondolataimból Azazel húzott vissza.- Igen! Látom Őket. - Kinyitotta a szemeit.- A nefelejcs mező közelében vannak.

- Mi? Olyan messzire mentek?- Laxus felállt -Indulnunk kell.

- Nem.- Azazel is felállt.- Este van már, ma itt alszunk holnap gyorsan ledobjuk a szobádba a cuccom és megyünk Alucardékhoz.

Laxus sóhajtott egy nagyot.- Jó. 

Másnap reggel megfürödtünk majd vissza vettük a rendes ruháink. Laxus nyitott egy fehér kaput. Azazel cuccait átpakoltuk. Majd átmentünk egy mentaszínű kapun. Ez a lovak országa.

Most egy hosszabb kaland vár ránk. Egy veszélyesebb. Alucárdék már egy éve elmentek. Már biztos megszületett a gyerekük. Juvia is elment már lassan másféléve. Nagyon telik az idő, fel se tűnik.

            //Layla//

Ma fogok az esküvő helyszínére menni, ma találkozok a vőlegényemmel. Amióta Celaenával voltam ruhát nézni, azóta átgondoltam minden pillanatot. Életem első és utolsó esküvője. Olyan lesz amilyennek Én akarom.

Felvettem a térdig érő rubint színű csipkés ruhám. Fésülködtem. A hajam vége már a vállaimat elhagyta. Tényleg lekell vágnom. Felvettem a gyöngysorom és a fekete magas sarkúm. Belenéztem a tükrömbe és ajkaimra egy hasonló színű rúzst kentem mint a ruhám.  Kisétáltam a szobámból.

Lücyvel a bejáratnál találkozunk. Oda értem elé, a szemei kikerekedtek.

- Biztos ebben a ruhában akarsz jönni? A vállaid is kint vannak. Egy templomba megyünk.- Csípőre tette a kezeit.

- Szeretem ezt a ruhát.- Elmosolyodtam.

Megvonta a vállait.- Menjünk.- Elindult.

Egy dombon lévő templomban lesz az esküvő. Oda értünk az építmény elé. Szép volt, hó fehér. A kert is szép.
Az ajtóban ott álltak páran. A szívem a torkomban dobogott. Én magam se tudom miért.

Oda értünk eléjük. Biccentettünk. Végigmértem Őket. Az elfek királya és az egyik fia.
Szép arcszerkezete van a hercegnek, feketeszemei szúrósak voltak. Ő se akar itt lenni. Vállig érő fehér haja szabadon volt. Egy zöldpulcsiban és egy bézs nadrágban volt.