Neki volt a legnagyobb szíve.

93

A legnagyobb fa belsejében voltunk. Ez lehet a kastély. Bementünk egy szobába. Ott volt egy nagyobb kanapé előtte egy kávézóasztal és pár növény, nagy ablakok voltak. Citrin varázserejével kinyitotta az ablakot. Oda álltak az asztal köré.

Leültem a fehér kanapéra. Nagyon kényelmes volt.

- A segítséged szeretnénk kérni. - Smeraldo közelebb jött.

Citrino hozott egy csészét és egy teás kancsót, lerakta elém. Töltött a porceláncsészébe. Sárga majdnem átlátszó köd lepte be a csészét. A szarva is így világitott.

- Miben? - Megfogtam a poharat és elkezdtem inni.

Sodalite szemei kikerekedtek.- Ez nagyon meleg.

Finom gyógynövényes tea volt. - Mi?- A csészére néztem gőzölgött. - Télévszak vagyok nem érzek meleget.- Kínosan elkacagtam magam.

Smeraldo a testvérei felé fordult.- Erről beszéltem! Tud segíteni.

- Hát nem is tudom.- Sodalite elfordult. - Nem biztos, hogy tud segíteni.

Pislogtam egy párat.- Miben kell segítenem?

Citrino nyerített egyet. - Smeraldo előbb a halandóval kell megbeszélned.

Nem is foglalkoznak velem. Oldalra vezettem a tekintetem. Kinéztem az ablakon. Nagyon szép ez a hely. A szemben lévő fán megakadt a szemem. Mintha ott állt volna valaki. De már nincs ott semmi. Képzelődnék? Vagy lehet valami tündér volt ott.

Visszanéztem az unikornisokra. Veszekedtek, hogy tudok-e segíteni vagy nem. Elsőnek engem kellene megkérdezniük. Kortyoltam még párat a teámba.

Jobb is, hogy nem foglalkoznak velem. Összekell szednem a gondolataim. Else hiszem, hogy itt vagyok. Laxus biztos nem halt meg annyitól. Amikor visszamegyek remélem nem lesz rám mérges. Megigazítottam fehér tincsemet ami a szemem elé esett.

Sóhajtottam egy nagyot. Lassan megiszom a teám, ezek a lovak meg csak veszekednek. Kezdenek az idegeimre menni.

Lecsaptam a márvány mintás csészét az ugyan ilyen mintás csészealjra. Hangosabbra sikerült mint akartam.

Rám néztek.

Ledermedtem egy pillanatra. Megköszörültem a torkom. - Előbb mondjátok el mibe segítsek.

Smeraldo sóhajtott egy nagyot.- A húgunk elvan zárva egy vulkánba.

Pislogtam egy párat.- Vulkánba?

- Elárult mindenkit és oda száműzték.

Citrino kinézett az ablakon.- Igazából mi árultuk el Őt.- Dünnyögte az orra alatt.

- Ez volt a helyes.- Sodalite ráfujtatott.

- Ki kéne szabadítanod a vulkánból. - Smeraldo pislogott egy párat, gyorsabban.

A szemeimmel elnéztem róluk. Majd vissza rájuk. Várták a válaszom nagy reményekkel.

- Hát az van, hogy nem érzek meleget.- Jobb kezemet rátettem a mellkasomra.- De, attól még ha tűz ér megégek. - Lágyan elmosolyodtam.- Nem sétálhatok csak úgy be a lávába.

Citrino felnyerített.- Nem kell a lávába menned, csak mellette. Ha nem esel bele nem lesz semmi bajod.- Kacagott egyet.- Tudjuk, hogy nem vagy tűzálló.

- Oh.- Ennyit bírtam csak kinyögni.

Sodalite megfordult.- Fölösleges megmenteni. Hibázott, mi is hibáztunk. Így járt, Én itt maradok.- Elindult.