Neki volt a legnagyobb szíve.

39

Kinyitottam a szemeim. Lücy sehol se volt. Egy kisebb asztalon volt egy tálca, egy pohár volt rajta és pár palacsinta. Elvettem a poharat, megszagoltam. Nem volt rossz illata, de a színe annál rosszabb volt. Mintha sár lenne benne.

Egy papír is volt a tálcán. Elvettem.
Lücy hagyta az üzenetet. Elkellet mennie, de csinált nekem egy "helyrehozó" turmixot.
Vettem egy nagy levegőt. Elkezdtem inni, de amint a számba került köptem is vissza. Borzasztó íze van, majdnem elhánytam magam. Kapkodtam a fejem egy pohár vízért, de sehol se volt. Gyorsan megettem az egyik palacsintát, hogy elvegye az ízét. De nem segített sokat.

Visszatettem a poharat a tálcára. Letettem a lábaim a földre, kicsit hideg volt a csempe. Ideje a szobámba mennem. Laxust is megakarom nézni hogy van. Felálltam. Összeszedtem a cuccaim. Elvittem a konyhára a tányérokat és azt a undorító löttyöt.

Mentem a szobám felé megfürdeni és átöltözni. Elég szagos voltam már, a harc alatt leizzadtam. Oda értem a folyosónkra. Setsuka az ajtójához oda ért. A kulcsát kereshette.

Odaértem mellé.- Szia.

-Szia, jobban vagy?- Kivette a kulcsot a zsebéből.

-Igen.- Beletúrtam a hajamba.- Hogy vagy?

-Jól.- Oldalra nézett.-Elkaptuk azt a varázslót aki meglógott.

Egy pillanatra lefagytam.- Kivel?

-Nicholassal és Laxussal. Laxus most vallatja szerintem. - Kinyitotta az ajtaját.

Elmosolyodtam.- Az jó. De megyek fürdeni. Szia.- Megindultam az ajtóm felé.

-Jó éjt.- Bement a szobájába.

Bementem. Nekidőltem az ajtómnak. Nélkülem is elkapták. Laxus miattam sérült meg. Megindultam fürdeni. Szinte csak útban vagyok.

Beleültem a meleg vízbe. Régen a faluban egy dézsában mosakodtunk vagy egy patakban. Most meg egy nagy kád meleg vízben vagyok. 

Másnap reggel elindultam Laxust keresni. Tegnap este gondolkodtam mit kellene csinálnom. Amibe a hasznomat vehetnék.

A katonaságra mentem. Azt mondták még mindig ott van. Lementem a cellákhoz. Még mindig faggatta a varázslót.

Odaértem az ajtó elé. Két katona állt az ajtóban. Megpróbáltam bekopogni.

Elkapta a kezem az egyik katona. -A tábornok nagyon elfoglalt.

-Fontos. Meg kell beszélnem vele valamit.

Sóhajtott egy nagyot a katona. Elengedte a kezem. Bekopogtam.

Kicsapódott az ajtó.- Mondtam ne zavarjatok!- Abban a ruhában volt amiben elmentünk. Végigmért.- Mit akarsz?- Kócos volt a haja, véresek a kezei és a ruhája is.

-Csak beszélni akartam veled.- Oldalra néztem. Csak kinyitotta az ajtót, de így is éreztem a bűzt ami bent volt. De neki se volt kellemes illata.

-Nem érek rá.- Becsukta az ajtót.

-De!-Kinyújtottam a kezem.- Sose figyel rám.- Összefontam magam előtt a kezeim.

-A tábornok azóta nem aludt mióta hazahozott.- A másik katona megvakarta a tarkóját. - Tegnap délután hat-hét óta itt van lent és vallatja azokat akik betörtek. Még nem gyógyult be rendesen a sebe se. Szóval ha nem életbe vágó az amit mondani akarsz akkor azt találd ki hogy segíthetnél a főnöködnek. Végűlis a személyes szolgája vagy.

Ki kerekedtek a szemeim. -Én nem a szolgája vagyok!

-Akkor mi? Mi mind a királyi család szolgái vagyunk, csak más névvel és ranggal. - Megvető volt a pillantása.