Neki volt a legnagyobb szíve.

85

Pislogtam egy párat. Most mit mondhatnék neki? Kérdezzem meg, hogy akkor most mi van köztünk? Igen megkérdezem.

Valaki kopogott az ajtón. Laxus oda nézett.
Elvett egy pólót a fotelról, gyorsan felkapta.
Kinyitotta az ajtót.
Nem láttam ki az.

- Uram! Jönnie kell amilyen gyorsan csak tud.

Ki kerekedtek a szemeim. Azért vette fel a fehér pólót mert tudta, hogy egy katona az. Akkor tudta, hogy Én állok az ajtóban.

- Mi történt?- Elkezdett bejönni.

Beljebb jött a katona. Körbenézett, megakadt rajtam a szeme. Gyorsan Laxusra nézett. - Ellenséges katonák jelentek meg a katonaságon. Elkaptuk Őket, most vallatják Őket.

Laxus elvett a szekrényéből pár ruhadarabot. Elkezdett átöltözni, takarta a gesztenyebarna szekrény ajtaja. A katona így nem látta, de zavarában oldalra nézett az egyenruhás.

- Hányan vannak?

- Hárman, uram!- Nem mert Laxus felé nézni még mindig.

Laxus becsukta a szekrényajtókat. Felvette a csizmáját. Elindultak az ajtó felé. Oda siettem. Becsuktam az ajtót, mentünk a folyosón.

Laxus felvette a köpenyét is. Megtorpant.- Te miért jössz?- Felém nézett.

Kikerekedtek a szemeim.- Hát..

- Most az üvegházban vagy.- Megfordult és elindult.

Mozdulni se tudtam. A katona visszanézett rám, majd sietősebbre vette. Eltűntek hirtelen.

Ott álltam a hosszú folyosó közepén. A képek a falon mintha engem néztek volna. Az üres most takarított ragyogó fémpáncélok sorakoztak a fal mellet, a következő lépésem várva. Ellazítottam az arcom, igaza van. Elindultam az üvegházba. Nekem most más dolgom van.

Elértem az úti célom. Azt csináltam amit mindig Lücyvel. Locsoltam, virágokat szárítottam. Összemorzsoltam a már száradt virágokat. Gazolni nem kellet, nem láttam sehol se gazokat.

Elment a nap. Kinéztem az ablakon, a kinti virágágyásokat néztem. Ott is ki van gazolva. Láttam a sok bokor és fa mögött a magas kő várfalat. Levezettem a szemem az ablakban lévő virágra. A szokásosnál szebb volt. Nem tudom milyen virág ez, de olyan szép kék, fehér márvány kaspó csak kiemeli a szépségét.

Egy szobalány jött be az ajtón.

- Szia.- Integetet nekem. - Lücy her... királynő már nem lesz itt, ugye? - Az egyenruhájában volt, fekete ing ami egybevan bokáig érő fekete szoknyájával. Rajta egy fehér kötény.

-Nem.- Lesütöttem a szemeim.- Addig helyettesítem ameddig nem talál valakit.

- Értem.- Elkezdett barnahajával játszani.

- Rosszul vagy?

-Oh, igen.- Leült a világosbarna fa székbe, rajta lévő zöld párna igen kényelmes.- Egy ideje fáj a fejem.

Megfogtam az állam. - Ettél ittál ma rendesen?

Pislogott egy párat. - Amennyit szoktam.

Elkezdtem egy fájdalomcsillapítót keresni.
Nézegettem a polcokat amin az üvegcsék voltak.
Megnéztem a beteget. Karikásak voltak a szemei, az ujjai sebesek, lassan vette a levegőt. Adtam neki egy pohárvizet.
Kikerekedtek a szemei, nagyokat kortyolt bele.

- Még nem láttalak itt.

- Két hete vagyok itt. - Nézelődött a szobában.