Neki volt a legnagyobb szíve.

50

//Juvia//

Mindenki elment a dolgára. A legnehezebb feladatot én kaptam. Rá kell vennem Grayt, hogy segítsen Laxusnak. Amikor meglátja Laxust olyan mérges lesz, hogy azt leírni nem lehet.

Mindenki haragudott Laxusra, de már túltették magukat rajta. Gray nem tudja. Amit megértek, hisz mégis csak az apját ölte meg, akivel elválaszthatatlanok voltak. De azóta már eltel 110 év.

Ott álltam a szoba ajtaja előtt. Csak néztem a földet. Szedtem össze a gondolataim, mit is mondhatnék neki. Elvállaltam, hogy majd én megbeszélem vele. De mit mondhatnék ami meggyőzné.

Vettem egy nagylevegőt. Bekopogtam és benyitottam. Nem volt sehol. Sétáltam a folyosón, nem találtam sehol. Ott volt a szobalánya oda mentem hozzá.

-Szia, nem láttad Grayt?

-A herceg elment ünnepelni.

-Ü..ünnepelni?- Felemeltem a szemöldököm.

-Nem mondta mit, de boldognak tűnt.- Megigazította a haját.- Viszlát.- Elsietett.

Csak néztem ahogy kapkodja a lábait. Ünnepelni ment? Összefontam magam előtt a kezeim. Elindultam a bárba ahova járni szokott. Nem is értem ünnepelni ment. Elkacagtam magam.

Odaértem a bárba. Ott ült a szokásos helyén, whiskyzett. Oda álltam elé karba tett kézzel.

-Gray.- Szúrós pillantásokkal néztem.

-Juvia! Gyere ülj le.- Kortyolgatta italát.

-Ünnepelsz? - Nem ültem le.

-Nagy nap volt a tegnapi.- Elmosolyodott. Imádom amikor mosolyog, a kis gödröcskéi megjelennek. De most nem örültem neki.

-Mi volt?

-Laxus megfog halni.- Hátradőlt.- Zene füleimnek.

-Gray...- Lesütöttem szemeim.- Hogy örülhetsz annak, hogy a testvéred meghal?

Rám kapta szemeit.- Ő nem a testvérem.

-Akkor?

-Valaki aki megölte az apámat.- Lehúzta az italát.- Végre meghal. Ülj már le.

Nem tudom mit mondhatnék neki. Nem tudom hogy gondoltam, hogy segíteni fog.- Én meg még megakartalak kérni, hogy segíts neki. - Megfogtam az orrnyergem.

Elkacagta magát.- Biztos nem.

- Te se vagy jobb nála.

-Hogy mi? Juvia most az én oldalamon állsz vagy azén a seggfején? Mert ha az Övén akkor inkább ne is állj velem szóba.

Ki kerekedtek a szemeim.- Tessék? Tényleg?

Ő se mondott semmit. Látszott rajta, hogy megbánta. Megfordultam és kimentem a bárból. Könnybe lábadtak szemeim. Gray nekem fontos lett, elvesztettem mindenem. Ő lett a családom.

Sétáltam az utcán. Alig akartam elhinni, hogy ennyire makacs. Ökölbe szorítottam a kezeim.

Nekimentem Graynek. Hátrébb sétáltam. Összefontam magam előtt a kezeim. Farkasszemet néztünk.

-Utálom Laxust. Elvette tőlem a legfontosabb embert. - Beletúrt szőke tincseibe.- És most téged akar.

-Nem akar. Magamtól akarok neki segíteni. Fontos a királyságnak.

Gray elkacagta magát.- Hogy lenne már fontos.

-Gray.- Oldalra néztem.- Bekell látnod, hogy fontos.- Ránéztem.- Tudom, hogy Te is tudod, hogy fontos. Mindenki tudja, csak ezért viseli el mindenki.