Neki volt a legnagyobb szíve.

40

Kihúztam a nagy zöld függönyöket. Az egész szobát ellepte a por. Megállíthatatlan köhögés tőrt rám. Kiakartam nyitni az ablakot, egy kicsit megkellet ütögetnem, hogy kinyíljon. Még mindig köhögtem. Kihajoltam az ablakon, csillapodott a köhögésem. Megtöröltem könnyáztatta szemeim. Vettem pár mély levegőt és vissza fordultam. Tüsszögtem még párat.

Sóhajtottam egy nagyot. A nap besütött az ablakon, így tökéletesen láttam a porszemeket. Elmentem keresni takarító eszközöket. Kaptam is egy takarító lánytól. Elvitte a függönyöket kiporolni.

Elkezdtem minden polcot lemosni, csak pár könyv volt rajta, azokat is letöröltem. Mindent kitakarítottam.

5 óra körül lehetett.

Elkezdtem a könyveket visszapakolni. Az ország törvényeiről is volt egy könyv. Felraktam a polcra. Nyújtózkodtam egy nagyot.

Körbenéztem. Mostantól mindig itt leszek. Kicsit megbántam, de így jobb lesz mindenkinek. Leültem az asztalhoz.

Kint már sötét volt. Holnap hozzák vissza a sötétítőt. Pár csillag volt az égen. Elfeküdtem az asztalon. Elfáradtam, el is nyomott az álom.

Csicseregtek a madarak, kinyitottam a szemeim. Kint világos volt. Gyorsan kiegyenesedtem. Ki kerekedtek a szemeim. Leesett rólam egy pokróc. Megfogtam a pokrócot, egy sima piros pokróc.

Felálltam. Megigazítottam a ruhám, meg a hajam. Össze hajtottam a piros rongyot. Felraktam a szék hátára.

Kinéztem az ablakon. Jól lehetett látni az edző katonákat. Svich is ott volt. Ritkán látom, amióta Hibiki.. távozott, kevesebbet beszél velem. Engem hibáztat, legbelül tudom, hogy igaza van. Neki is hiányzik.

Kinyílt az ajtó, oda kaptam a tekintetem. Laxus jött be pár papírral.

-Már is itt vagy?- Oda ment az asztalhoz. Lerakta a lapokat. - Azt hittem majd este beesel valamikor.

-Haha.- Megforgattam a szemeim.- Ezek milyen papírok?- Oda mentem mellé.

-A katonák leírták mit akarnak, neked kell dönteni, hogy meg-e kaphatják.

-Nekem?- Pislogtam egy párat.

-Vagyis ami olyan, ami szerinted oké, azt elmondod Én meg eldöntöm.

-Azt hittem valami fontosabb feladatot kapok.- Oldalra néztem.- Mármint erre egy külön szoba. Ezt a Te irodádban is megtudtam volna csinálni.

-Ez egy elég fontos feladat.- Beletúrt a hajába.- De amúgy mit vártál? Mármint kitudnád számolni, hogy mennyit költhetünk egy évben? Vagy egy hónapban? Vagy csinálnád a katonák papírjait? Vagy...

-Jó értem.- Nem akartam tovább hallani.- Nincs hasznom.

Oldalra nézett.- Hát nincs valami sok.

Összefontam magam előtt a kezeim.- Akkor átnézem ezeket.- Leültem az asztalhoz. - Ha kell valami szólj.

Bólintott egyet. Kisétált.

Megfogtam az első lapot. Nincs sok hasznom, de legalább ezt jól fogom csinálni.

Teltek a napok. Egyre több fajta feladatot kapok. Kicsit már jobban érzem magam. Azt érzem, hogy szükségük van rám.

Lehet jobb lesz itt mint kint a terepen. Kicsit hiányzik, de ez is tetszik.

Laxussal nem nagyon találkozunk. Neki fontos dolgai vannak.

Ma szabadnapos vagyok. Edzettem egy kicsit. De most Lücyvel megyek teázni. Az elmúlt pár napban kicsit fura érzésem volt, mintha figyelnének. De lehet csak azért érzem ezt mert sokat voltam egyedül.