Neki volt a legnagyobb szíve.

17

Már sötét volt, Lücy aludt én is próbáltam, de nem sikerült. Laxus nézte a tájat. Oda mentem mellé.

-Hova megyünk?

- Egy erdőbe.- Rám nézett.

-Minek?

Sóhajtott egy nagyot.- Egy gyűrűért.

Csak pislogtam.- Egy vacak gyűrűért utazunk ennyit?

-Nem vacak.- Vissza fordult a táj felé, ameddig a szem ellátott fekete homok volt.- Ez egy varázsgyűrű.

Ki kerekedtek a szemeim.- Varázs? De az csak legenda, nem?

-Nem.

A varázsgyűrűk, egy legenda. Iskolákban, esti meseként is előfordul.
Az óriások csináltak országoknak gyűrűket, még a százéves háborúban. Ők senki oldalán se álltak, de, minden ország kapott egy varázsgyűrűt tőlük. De minden ország tagadja, hogy valaha volt gyűrű a tulajdonukban, egy kép, rajz sincs, semmi sincs róluk. Mindegyik gyűrűnek varázs ereje van. Valamelyiktől erősebb lesz aki viseli, vagy gyorsabb, esetleg varázserőt kap. Állítólag, ha az összes gyűrűt összegyűjti valaki, kívánhat valamit, bármit, pénzt, földeket, valakit visszahozni az élők közé, vagy megölni valakit. Vagy legyőzhetetlen lesz. Annyi baj van a gyűrűkkel, hogy az óriások a saját ujjukra méretezték, így nem lehet az ujjunkon hordani.
Senki se tudja miért csinálták ezt az óriások. Ritkán lehet Őket látni. Talán a legerősebbek, nekik van a legnagyobb országuk. Náluk minden óriási.
Anya mesélt a gyűrűkről, de mindig azt mondta, hogy nem léteznek. Csak egy mese.

-És melyik ország gyűrűje?

-A nyulaké.

-És mit akarsz majd vele csinálni?

-Kívánni.- Felhúzta a szája egyik oldalát.

-És mit? Világuralmat?- Elkacagtam magam.

-És ha igen?

Megvakartam a tarkóm.- De ahhoz az összes gyűrű kell, nem?

-De.

-És neked... mennyi van?- A fagyos esti szél belekapott fehér hajtincseimbe.

Laxus haját is felzavarta a szél.-Három.

-Mi?!- Kicsit hangosabb voltam mint akartam.- Mikor találtad meg? És hogy?- Csillogtak a szemeim, izgatott lettem.

Pislogott egy párat.- Amikor száműznek nem csak a seggemen ülök, várva, hogy leteljen.

-Érthető.- Elmosolyodtam. - Éés melyik gyűrűk vannak meg?

- A vámpíroké, nyilván. Lovaké, unikornisoké.

Elkacagtam magam.- Már majdnem elhittem.

Felemelte az egyik szemöldökét.- Hm?

Komolyarccal ránéztem.- Nem vicceltél?

-Nem.

-De unikornisok nem is léteznek.

-Már nem, de régen királyságuk volt.

-Te..találkoztál már egyel?

Elmosolyodott.- Nem.

-Há.- Hátrébb álltam.- Nem erre számítottam.

-Sok mindent láttam, de nem mindent.

-Micsoda? Nem vagy tökéletes.- Elkacagtam magam.

-Tökéletes vagyok, csak nem láttam mindent.-Ő is elnevette magát.

Megforgattam a szemeim.- És még egoista se vagy.- Felnéztem az égre, tele volt csillagokkal. A Tejút is látszott.- Megyek aludni.- Megfordultam és oda ültem Lücy mellé, átkarolt. Lágyan elmosolyodtam, elkezdtem fekete hajszálaival játszani, a másik kezemmel megfogtam a nyakláncom. Ásítottam egy nagyot, majdnem elaludtam.