Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

2. fejezet: Haven és a szerencse

Mint minden nap, Chase Harris másnap is fekete motorján érkezett a suliba, háta mögött barátnőjével. Brooklyn azonnal ledobta a bukósisakot és leszállt, míg Harris lefékezett és leállította a motort. 

Mindeközben a suli előterének túloldalán állt egy lány, aki egyszerűen nem tudta levenni  szemeit Harrisről. Haven csak csendben figyelt és firkálgatott a naplójába, mikor meglátta, hogy a fiú megérkezik. A másodperc töredéke alatt kapta fel fejét és fixálódtak rá szemei a srácra. 

Még csak kilencedikes volt, azaz az első évfolyamot járta, Harris pedig végzős. És ha ez nem lenne elég, barátnője volt, Brooklyn Young. A lány általában nem bántott senkit, nem volt az a nyilvánosan megszégyenítő típus, azonban nem is lett volna rá oka, hiszen senki sem kötött belé. Tetoválásai, fekete hosszú haja, a műszempilla, azzal a cicás, vastag tusvonallal és az erősen feketével kihúzott szemei, a szájában lógó cigaretta és az acélbetétes magassarkú csizmája bőven elég volt, hogy senki se akarjon kötözködni vele. Önmagában is ijesztő volt kissé, annak aki nem ismerte, viszont az sem számított elhanyagolhatónak, hogy Harris barátnője. 

Ők amolyan suli álompárja voltak, na nem azért, amiért általában a filmekben. Aki rájuk nézett, azonnal azt gondolta:"ezek egymásnak vannak teremtve", nem voltak toxikusak együtt, nem volt jellemző, hogy ártsanak valakinek, sem együtt, sem külön. Tény, hogy nem nagyon álltak szóba a suli strébereivel, de nem azért, mert lenézték volna őket, szimplán csak két totálisan különböző személyiség voltak, mint azok. 

Maga Haven sem tudta, miért szimpatizál a sráccal, hiszen ő a nyomibbak közé tartozott, nem volt szép, fogszabályzója volt, amitől önmagában nem lett volna csúnya, de nem tudta ízlésesen viselni és ezzel ő maga is tisztában volt. A lány sosem sminkelt, a haja sosem volt festve, körmei is természetesen festettek. Egyszerű ruhákat hordott és nem rendelkezett valami kifinomult ízléssel. Persze sosem volt ápolatlan vagy hasonlók, de valamiért sosem jutott el addig a srácoknál, hogy megismerjék a személyiségét. Pontosan tudta, hogy Harris talán azt sem tudja, hogy létezik, hiszen totálisan az ellentétje volt Brooklynnak.

Egyszerűen vonzotta a srác, pedig nem volt átlagos kinézete. Tele volt tetoválásokkal, piercingekkel, haja a válláig ért és fekete színben lógott. Körmei festve voltak, szemei kihúzva, folyton bőrszettekben járt és gyűrűket hordott, nyakláncokkal és fülbevalókkal. Bőre sápadt volt és nem volt kockahasa, ennek ellenére izmos volt, bár ezt Haven nem láthatta a saját szemeivel, így kénytelen volt elhinni más szájából. Még csak nem is volt amerikai, csak félig, hiszen apja japán. 

A fiú bámulásából az zökkentette ki, hogy az megfogta barátnője kezét és az iskola kapujában megcsókolta. Haven onnan is tökéletesen látta, hogy mindketten belemosolyognak, és ha ez nem lett volna önmagában is elég szívfacsaró a számára, Harris egyetlen határozott mozdulattal belemarkolt Brooklyn fenekébe, ezzel picit meg is emelve a lányt. Haven inkább elnézett és várta, hogy bemenjenek. 

Azonban nem sokkal azután, hogy a pár bevonult, Haven mellé röppent a suli legnagyobb plázacicája, aki természetesen a pom-pom lányok vezetője, tipikus filmes karakter, Heather. Na ő, totális ellentétje volt mindkét lánynak, az az egy, ami a két lányban közös volt, belőle hiányzott, az együttérzés.

- Kit sasolsz ennyire? -vágódott neki a fémkorlátnak. Haven először fel sem tudta fogni, hogy neki beszél-e vagy csak úgy magában, ami nem volt jellemző a lányra. Na, de az sem, hogy Havenhöz szóljon.- Uhm. . .senkit -próbálta rövidre zárni és elindulni, de Heather útját állta.- Igazából költői kérdés volt, tudom, hogy Harrist figyelted. Bejön? -kérdezett rá egyből a lényegre, mire Havenben kissé megállt az ütő, hiszen, hogy mondhatná el pont a legnagyobb pletykásnak ebben az intézményben, hogy totálisan belezúgott Chase Harrisbe?!