Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

92. fejezet: Fuss el, mielőtt észre venném

- Tényleg ez a nagy megoldásod? -kérdezte dühösen Harris elé érve a Nelson lány.- Kifejtenéd? -nézett fel rá a padból, hiszen órák közti szüneten voltak. - Azzal, hogy dugod, mintha semmi sem történt volna, nem változtatsz semmin! -emelte meg hangját.- Neked ehhez a világon semmi közöd. Miért érdekel egyáltalán? -gyújtott rá, de nem egy sima cigit tartott kezében. Szagról sem.- Mert csak. Te vagy a gyerekem apja, nem mehetsz vissza hozzá! -kezdett hisztérikussá válni.- Ja, kb. egy napig még, aztán mindezt elfelejthetjük, én pedig ahhoz megyek vissza akihez akarok! Igazán ideje lenne felfognod, hogy köztünk nem lesz semmi. Nem is értem ezt a gyerekes ragaszkodást! Egyszer feküdtünk le, és az is egy hiba volt. Nem voltam beszámítható és ha az lettem volna, az az éjszaka sosem történik meg, úgyhogy leszel szíves leállítani magad! -mondta már szinte nevetve, de mégis idegesen Harris, s azzal otthagyta a kétségbeesett lányt.

Múltak érzései, ez igaz, de a saját szemével látni, hogy Harris visszamegy az exéhez, fájdalmasabb volt neki, mint hitte. Eszébe jutott, hogy megtartja a babát, de tudta jól, hogy ezzel csupán a saját fejére hozna bajt és a srác akkor sem állna össze vele. 

Chase az udvar felé tartott, nem tudta hová kellene mennie, vagy mennyire messze, hogy megszabaduljon attól a lánytól. Egyszerűen gyerekesnek tartotta ezt a fajta "kitartást". Kotnyeles volt, gyerekes, álomvilágban élő és ráadásul gonosz is. Egyetlen jó tulajdonságát sem ismerte és ha tehette volna, örökre kitörölte volna az emlékezetéből azt az éjszakát. 

- Na hát, kit fújt ide a szél -pattant le a kerítés fémrúdjáról Brooklyn. - Hogyhogy kint vagy? -lépett közelebb a srác.- Hát a reggelt a kedves kis barátnőd felvilágosításával kezdtem, miután megállított a mosdó előtt. Szóval gondoltam kijövök és kiszellőztetem a fejem. - ült vissza a fémre. - Ezek szerint mindkettőnknél próbálkozik. Nem is értem mire számít, de tényleg. Megmondtam neki kismilliószor, hogy ez tök esélytelen. Életemben nem láttam még ilyen csajt. -kuncogott fel kínjában Harris és állt Brooklyn elé.- Nem tudom. Próbáltam vele együttérző lenni, de ezek után nehéz. Értem én, hogy ő mit vár de ez nem egy mesefilm. - mondta. - Viszont, ha letudtátok ezt az abortusz témát, szívesen látlak az ágyamban. -húzta közelebb a fiút, annak felsőjénél fogva és simította egyik tenyerét mellkasára. - Továbbra sem tartom ezt jó ötletnek -fogta meg a lány kezét.- Hát, reggel még nem ellenkeztél - nézett fel Harris szemeibe.- Mert megőrjítesz. És nem tudok neked nemet mondani. De ez nem azt jelenti, hogy egyetértek. -nézett áthatóan a lányra. - Ezzel sokan vannak így. -mosolyodott el és eresztette le kezeit maga mellé.- Clarkkal, van még valami? -kérdezett rá, Brooklyn kezeit gyömöszölve.- Nincs. Elküldött és azt mondta nem kér belőlem többet. - rántott vállat. - Miért mondta ezt? - lépett be a lány lábai közé.- Ha elmondanám elbíznád magad, szóval legyen elég annyi, hogy végeztünk egymással. Nem az az ember, akinek hittem. - nézett fel a felette állóra.- És én az vagyok? - húzta közelebb Brooklynt. - Egyértelműen nem. De a te esetedben ez mást jelent. Nem az vagy, akinek hittelek, de az érzéseim túl erősek ahhoz, hogy ez érdekeljen. Még mindig benned van, akibe beleszerettem és ettől nem fogok tudni szabadulni, akármennyire is fáj. Próbálom kevésbé fájdalmasan elűzni az emléked, de az, hogy most ilyen mélyen beszélgetünk és ennyire közel vagy, egyáltalán nem segít ezen. -vett egy hatalmas levegőt és vezette tekintetét a fiú cipőjére. - Hé! -nyúlt Brooklyn álla alá és kényszerítette, hogy ránézzen.- Nem hiszem, hogy valaha is meg tudnánk szabadulni egymástól. Ahhoz ez túl igazi volt. Éppen ezért nem értem, mit akarsz ezzel a "csak szex és más semmi" kapcsolattal. -

- Abban reménykedem, hogyha fokozatosan zárlak ki az életemből, akkor kevésbé fog fájni. -válaszolt.- És ha nem zárnál ki? -fogta meg a lány arcát egyik kezével.- Nem tudok rád nézni és nem arra az éjszakára gondolni. Arra, hogy még mindig titkolod a szakítás valós okát, arra, hogy nem hitted, hogy együtt megoldjuk, arra, hogy szó nélkül leléptél volna, ha Hazel hagyja. Vagy arra, hogy a gyereked annak a kotnyeles fruskának a hasában van. Ennyi minden mellett nem tudok elmenni és amiért a legjobban utálom magam az az, hogy valahol még mindig őszintén remélem, hogy tényleg abortusza lesz, mert ha nem, már nem tudnám mivel megindokolni magamnak, miért akarok még mindig megbocsátani neked. Nem tudok együtt élni ezekkel, nem tudok már bízni benned. Nem akarom, hogy az életem része legyél de nem tudlak elengedni. Bűntudatom van, hogy egy magzat halálát kívánom. Mégis ki tesz ilyet?! De nem tudom végig nézni, ahogy hagylak elúszni és családot alapítani. A gondolattól is hányingerem van, hogy más szüljön neked gyereket. És akármennyire szar érzés, most már legalább magamnak beismerem, hogy azt akarom, legyen vége ennek a terhességnek és örökre legyen lehetőségem kimagyarázni magamnak, miért akarlak még mindig. És tudom, hogy önző vagyok, mert a gyerek előtt is kidobtalak és utána is azt tenném, ha él, ha hal, de nem tudok együtt élni a gondolattal, hogy gyereked legyen. -fakadt ki teljesen a fekete lány.