Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

8. fejezet: Választhatatlan választás

Kopogó magassarkúk hangja a padok közt és több tucat papír a rózsaszínre manikűrözött francia körmök között. Uralkodó csend, csak néhány pusmogás zaja, s az asztalra érkező lapok tömegének csapódása. A kréta ismerős súrlódása a zöld krétatáblán, majd kezek porolása. 

- Fotózás, rajz, költészet, sport és dráma. -hangzottak Mrs. Jones szájából a szakkörök típusai. - Az előttetek lévő papíron helyezzetek el egy darab "x"-et, a választott szakkörnél és írjátok alá a papír alján. -húzta ki a széket és foglalt helyet rajta. Hosszú szoknyáját egyenesen hagyta lógni, míg kihúzva magát, ülve követett szemmel minden egyes tollvonást. 

- Dráma vagy fotózás? -fordult Will a testvére felé. - Költészet? -ragadott meg egy kék színű tollat és támaszkodott Victoria a papír felé. - Na, nem mondod, hogy egy költő veszett el benned? -röhögött fel Will, mire Victoria oldalba lökte. - Akkor dráma, mivel tavaly fotózáson voltunk, előtte meg rajzon. - magyarázta Vic és tette az "x"-et a dráma mellé írt kis négyzetbe. Ezt követte ikre is és szinte egyszerre firkantották alá a fehér papírt. 

Egy időben nyújtották a tanárnő felé a papírokat, aki összeszedte azokat. Mikor minden lap a birtokában volt ismét, összerázta őket és megigazította haját. Épp szóra nyitotta volna a száját, mikor a folyosóról hangos cipőkopogás hangja vált hallhatóvá. A pillanat töredéke alatt vágódott ki az ajtó és lépett be rajta egy magas nő talpig feketében. Fekete haja kontyba kötve, hosszú fülbevalók lógtak füleiből, feketén kihúzott szemei elütöttek sápadt bőrétől. Fekete szemeire feketén tündöklő csipke borult. Fekete blézere nyakáig ért, ahol egy kis masnival volt díszítve. Fekete szűk szoknyát viselt, ami a térdéig leért. Hasonló színű, csillogó magassarkúiban lépett be a terembe, s minden lépte mintha csak mértanilag lett volna kimérve. 

Fekete kesztyűit lehúzva szedte ki Mrs. Jones lefagyott kezeiből a lapokat és kezdte átlapozni. Kiemelt belőle két darabot és visszahúzta kesztyűit.- William és Victoria Evans! -olvasta fel, ők pedig ránéztek. Két ujjával intett feléjük, mire felkapva táskájukat mentek oda hozzá, s álltak meg lábai előtt. Végignézett rajtuk, majd a többi ott lévő diákon is. Beállt a csend, senki nem mert megmukkanni sem a nő jelenlétében. Elvette a maradék lapokat is, amikből elemelt még hatot, s egyetlen mozdulattal tépte ketté a papírdarabokat.- Maguk ketten velem jönnek! Most! -dobta el a papírcafatokat és sétált ki határozottan a teremből. 

- Szóval tizedik évfolyam. -gyorsította kimért lépteit a végzős osztálytermek felé.- Uhm. . .igen. -válaszolta Vic, mire a nő ránézett és rövid hezitálás után bólintott egy aprót. Mindene kimért volt, vörös körmei hosszúra építve és ajkait fekete rúzs fedte, akárcsak egy fekete özvegynek, ki most falta fel a hímet.