Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

102. fejezet: Tudom, hogy még mindig szeretsz

Brooklyn meglepően hamar megérkezett a Sutherland temető vasboltíve alá. Pontosan tudta hová kell mennie bár ez alkalommal csak reménykedett benne, hogy nem fogja hasonló látvány fogadni, mint legutóbb. Leszállt a leparkolt motorról és a jól ismert kripta felé vette lépteit. Csupán pár perccel indult később, mint a fiú de rossz állapotban találta. Pupillái elképesztően tágak voltak, marihuána füst lengte be a légkört, s a padlón heroin jelei voltak láthatók. Brooklyn sietve ült le Chase mellé, s első dolga a tű helyének felkutatása volt.- Mit keresel itt? -kérdezte halkan, épphogy csak pihegve.- Ez a megoldás? Megint ezt csinálod? -kérdezte, miközben próbálta kifakasztani a frissen beadott heroint a fiú bekékült ereiből. - Sajnálom -köhögött fel kissé, s hatalmas pupilláival nézett a lányra. - Mindig ezt csinálod ha történik valami - mondta, mikor majdnem teljesen kinyomta a heroint a fiú karjából. - Sose mondtam vagy kértem, hogy ne drogozz, annak ellenére, hogy nem gondolom, hogy szükséged lenne rá. De a heroin túlzás és ezt te is tudod. Honnan van egyáltalán? -kérdezte, s abban a pillanatban a fiú nem volt eléggé beszámítható saját titka megtartásához. - A szállításokból. -nyögte kis fájdalommal.- Milyen szállításokból? -tartotta a fiú elgyengült kezét ölében. - Drog. Drogszállítás. -válaszolt halkan.- Mióta csinálod? -tette fel minden kérdését, hiszen tudta, máskor nem mondaná el ezeket. - Október óta. -adott választ őszintén.- Ezért szakítottunk? -kérdezte meg, bár sejtette.- Uhum -bólintott és ezzel egy időben elhányta magát. Brooklyn kapcsolt és megfogta a fiú haját, mialatt kissé megsimította hátát. - Köszi -emelkedett fel, s dőlt neki a kripta falának.

- Miért voltál Clarkkal? Azt mondtad nem beszéltek. Miért hazudtál? Most megint vele vagy? Vagy egyáltalán miért rohantál el? -lett volna még kérdése de jelentősen elfáradt ennyitől is.- Tényleg nem beszélünk de nem hazudtam. Összevesztünk és elküldött de ma, a darab után odajött és azt mondta beszélni akar én meg belementem. És nem, nem vagyunk újra együtt és nem is leszünk, tekintve, hogy sosem szerettem és ezt nem tudja elfogadni. De neked meg már elmondtam ezerszer, hogy mi van, erre másodszorra is ezt csinálod. -magyarázta Brooklyn, miközben Chase tű által bántalmazott karját simogatta. - Sajnálom -szuszogta el és tartotta tekintetét a lányon.- Miért jöttél egyáltalán? -ült közelebb a szétküldött fiúhoz.- Az előadás után, apa odajött hozzám. Azt mondta nem járhatok tovább a színházba, mert Hazel az anyám. -mondta ki, mintha csak az időt közölte volna. Brooklyn nem tudta mit mondjon, így pár másodpercre lefagyott.- Elhiszed neki? -kérdezte és vált megértőbbé.- Nem tudok nem erre gondolni. Alap, hogy hazudik és az egész nem áll össze, de mi másért ne akarná, hogy oda járjak. Ráadásul Hazel mindig is elnézőbb volt velünk. Segített, mikor kellett és talán visszarántott egy hatalmas szakadék széléről, mikor nem engedett kiiratkozni. Ha hagyja és nem beszél le róla, már suliba sem járnék és egész biztos nem lennék a városban, meg veled sem. Elmenekültem volna. Szinte biztos, hogy hajléktalan lennék, bűnöző és drogos. Talán halott is. -

- Ezt beszéld meg Hazellel. És ha ő is ezt mondja, mondd el Madisonnak. -tanácsolta a lány, mire Harris bólintott egy kicsit. - Mitől lennél jobban? -simogatta most már a fiú térdét.- Csak. . . tereld el a figyelmem -nézett fel a vele szemben ülő, feketébe öltözött lányra.- Biztos, hogy most ezt szeretnéd? -kérdezte meg, hiszen úgy gondolta ezzel nem segít.- Csak csináld! -

A lány vékony ujjai kigombolták Harris nadrágját, s lassan húzták lejjebb. Hamar kiszabadította fél-merev ágyékát és szinte azonnal felé hajolt. Ajkai közé vette erektől duzzadó, forró makkját, mire a fiú hátra hajtotta fejét, s ujjai a lány hajába kúsztak. Brooklyn ajkai egyre és egyre mélyebben fogadták magukba Harris kemény tagját. Hallotta a fiú sóhajait és farka meg-megrándulása is őt igazolta. Ujjai önkéntelenül is mélyebben tartották a lányt, kinek nyelvének mozgása egyre nagyobb sóhajokra késztette a felette lévőt. - Ülj rá! -kérte a lányt, mire az lehúzódott, levette nadrágját és lassan helyet foglalt volna, ám a fiúnak nem volt ennyi türelme. Közelebb rántotta, tenyerébe köpött, mivel végig simította a lány bejáratát és csiklóját. Erőszakosan ültette rá merev farkára, mire Brooklynból egy kisebb nyögés szakadt fel. Harris mozgása az első másodperctől gyors volt, farka forró, mi a lányt sűrű nyögésekre késztette. Hideg tenyerét a lány hátára simította, másikkal pedig csípőjét tartotta mozgásban. Brooklyn ujjai a fiú mellkasán támasztották magukat, bele-beletúrva hosszú fekete hajába. Harris minden vágya volt a felejtés abban a pillanatban. Erőteljesen, mélyen lökte magát a lányba, s talán ő maga is azt hitte, hogy a felette pattogó feneke, mellei és combja fogja elterelni figyelmét, azonban, mikor már szemben találta magát a lánnyal, csakis annak világító, élvezettől és aggódástól csillogó szemeivel tudott törődni. 

Brooklyn a fiú nyakába hajolt és gyorsított mozgásán, ebből ő már tudta, hogy a lány közel jár. Ujjaival hozzáért csiklójához, mire az nyögései közepette kissé megfeszült ölében. Ő sem volt már messze attól a bizonyos mindent eluraló érzéstől, farka eszméletlenül feszült, fejét hátra hajtva sóhajtozott, nyögdécselt, s ahogy látta, hogy a lány elkezd átesni az orgazmus kapuján, ő is elengedte magát, s mindenét beleengedte a lányba. 

Brooklyn kifáradva feküdt a fiún, aki csak jobb kezével simogatta a lány hátát. Ujjai Chase nyakát cirógatták, s kissé játszadozott annak hajával. Felnézett a felette ülőre, aki egy másodpercre sem vette el tekintetét a lányról. - Ez így nem működik. Én nem ezt akartam - szólalt meg Brooklyn.- Tudom. -bólintott egyetértve a fiú. - Abba akarod hagyni? -tette fel félve a kérdést.- Ez nem akarat kérdése. Sosem leszek túl rajtad. Nem tudok tenni ez ellen és azzal, hogy elkerüllek semmi sem változik. - 

- Miért gondolod, hogy nem lenne egészséges ha újrakezdenénk? -cirógatta a lány kézfejét. - Jó ideje nem gondoltam ebbe bele. Talán csak félek, hogy minden újrakezdődik és ugyanolyan fájdalmas lesz a vége. - mondta. - Nem akarlak elveszíteni -sóhajtott fel Chase.- Tudom. Ezt egyértelműen bizonyítottad. De ugye tudod, hogyha az a gyerek megszületett volna, tényleg vége lenne? Akkor megküzdenék magammal, de most. Most, hogy mindent megtettél, hogy helyrehozd...-

- Mi az, amit te szeretnél? - kérdezte továbbra is a lányt simogatva.- Fogalmam sincs. -