Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

20.fejezet: Felnyitom a szemed

- Szóval miért is vagyunk itt? Mármint értem, hogy barátkozni akarsz vagy valami olyasmi, de miért pont velem? -kortyolt bele az imént kihozott kávéba Brooklyn. - Hihetetlen paranoiás vagy, baszki! -nevetett fel kissé Heather. - Miért olyan lehetetlen elhinni, hogy barátkozni akarok? Mégis mim nincs meg úgy őszintén, ami neked igen? -kérdezte kicsit gúnyosan a lány.- Pontosan ezért nem vágom! Mindened megvan, amit akarsz, bár mondjuk tuti, hogy van valami, amiről nem beszélsz. -magyarázta álláspontját. - Uhum, rendben. Szerinted miről nem beszélek? -ivott bele a Baker lány is a latteba. - Mit tom' én, otthoni gondok talán. De sosem láttalak srácokkal, szóval lehet, hogy rokonlélek vagy Martinnal. -vont vállat Brooke, mire a szőkéből egy kisebb kacaj szakadt ki.

- Először is, nem azért nem vagyok srácokkal, mert a csajokat szeretem. A fiúk faszok, kizárólag csalódást tudnak okozni. -mondta el Heather.- Uhh, szóval valaki összetörte a pici szívedet? -biggyesztette le aranyosan száját a fekete hajú lány, mialatt zöld szemei óriásira tágultak. - Nem. -kuncogott fel a másik.- De megvagyok egyedül is, így egyszerűen nem éri meg a fáradságot. A srácokkal csak a baj van. Még ha nem is bánt meg, függenék valakitől és ezt nem akarom. -a Baker lány sem értette, de hirtelen úgy érezte, mindent elmondhat a vele szemben ülő, bakancsos, szakadt harisnyás lánynak. A fekete körmű lány csak fehér pohara füléhez ütögette körmeit és úgy tűnt, mintha gondolkodna az előbb hallottakon.

- Nem tudom. Azt hiszem szeretem, hogy van mellettem valaki. Abban igazad van, hogy valamilyen szinten függök tőle, de ez nem az ő hibája. -szólalt meg végül a bőrnadrágos lány. - Akkor mégis kié? Mármint te olyan szabadnak tűnsz, olyannak, akinek szüksége van a szárnyalásra, mégis a fészekhez kötöd magad. -nézett tengerkék szemeivel az előtte ülő macskaszemekbe, mire az felsóhajtott.- Tudod, tizenhat éves korom óta vele vagyok. Ő volt az első mindenben. Persze, előtte is voltak randijaim meg egyebek, de az igazi vele volt. Mármint volt szex mással is, nem azt mondom, de az semmi sem volt ehhez  képest. Hozzá képest. Az elején sosem éreztem, hogy leszögellne, mellette szabadabb voltam, mint bármikor. De ez az érzés egyre jobban múlik és félek ettől. Félek, hogy egyszer majd ránézek és nem az fog eszembe jutni, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy egy ilyen fazon szeret. Hogy nem arra fogok gondolni, mennyire törne össze az elvesztése. Félek, hogy egyszer felkelek és nem azt fogom érezni iránta, amit azelőtt. -árasztotta rá egyben a lányra minden érzését, ami még Heathert is meglepte, hiszen nem gondolta, hogy ilyen könnyen meg fog nyílni a Young lány. 

- De hagyjuk ezt, nagyon előre szaladtunk -mentegetőzött picit zavarában Brooklyn. - Nem, nem gond, csak meglepett ez a hirtelen őszinteség az előbbi után. -kuncogott fel picit a fehér ruhás lány. - Uhm, azt hiszem én most megyek. -mondta, s azzal felállt a helyéről. Egy kisebb összeget nyomott az asztalra, majd kisietett a motorhoz. Fekete bakancsát átdobta a fekete járművön, majd motorja beindításával elhagyta a Garden Berry Cafe területét. 

Kicsit több, mint öt perc múlva már a Vernon Hills udvarán parkolt és szállt le a motorról. Zaklatottsága enyhült, köszönhetően az útnak és a sebességnek, így már kevésbé érezte magát lent az életről.

- Megjött a csajod. -lökte el magát a korláttól Grayson, mire Harris az érkező motor irányába nézett. - Nem tűnik boldognak. -jegyezte meg és egyenesedett fel ő is, mikor Brooklyn odaért. 

- Hellóka! -köszönt a srácoknak és nézett felváltva mindkettőjükre. - Hali szivi! -pacsizott le a tusvonalas lánnyal Clark. - Baby? -szólalt meg mély hangján Harris, mire Brooke felé nézett.- Hm? -mormogta kérdőn.- Én nem kapok semmit? -tudakolta kamu felháborodással. - Hagy gondolkozzak egy picit. - tettetett mély gondolkodást, majd megszólalt. - Nem. -mosolyodott el Brooklyn és dőlt volna neki a korlátnak, de Harris elállta az utat. Két kezével a korlátnak nyomta a lányt és nem engedte szabadulni. 

- Oké, fussunk neki még egyszer. -fújta a lány arcába a cigifüstöt. - Tehát? -várt a válaszra, de a zöld szemű csak egyenesen párja szemébe nézett és ajkaira rántotta, amit az azonnal viszonzott. Harris megszorította a lány derekát, míg az kissé ajkába harapott. Kezeivel vállig érő hajába túrt, kissé talán meg is húzta azt. Harris teljesen a korlátnak préselte a lányt, ami egy kis sóhajt váltott ki belőle. Akkor és ott, érezte mindenét. Érezte a forróságát, a teste melegét és azt a szenvedélyt, amivel ajkait ostromolta.