Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

14. fejezet: Motor és etikett

Minden lépés egyre idegőrlőbbé vált, de a kis csoport le sem tagadhatta volna mennyire csodálkoznak. Elképedve nézték a díszes épület minden részét, ahogy a gyakorlóterem felé haladtak. Igaz, az operaház nem mindenki számára volt meglepetés. Igazán csak Brooklyn és Chase arcára ült ki a sokkos csodálat, amit ezen épület belseje váltott ki. 

Tetőig érő kőoszlopok díszítették a folyosót, minek márványpadlóján visszatükröződött a vörösbe bújtatott plafon, annak összes arannyal kirakott csillárjával. Az oszlopok között felfutott egy-egy vörös szőnyeg a lépcsőkön, s felvezetett egy kisebb folyosóhoz. 

Harris, kiszabadulva a bámulásból, merényletet tervezett barátnője ellen, s amint a lépcsőhöz értek, vállára kapta, s fenekére csapta tenyerét, melynek hangja, az egész addig csendes helyiséget zajjal töltötte el. Fellépett vele a pódiumra, mikor a lány le akart volna szállni, ám be kellett látnia, ilyen hamar nem szabadul meg ettől a pozíciótól, de azért nem adta fel a próbálkozást. 

- Chase! -szólította, aránylag halkan, de nevetve barátját, mire az csak egy hümmögéssel felelt.- Nem teszel le?! -kérdezte egy fokkal hangosabban nevetve.- Nem. -válaszolta nemes egyszerűséggel Harris, bár nehezére esett nem nevetni.- Mégis meddig akarsz egy elit helyen így cipelni? -csapkodta meg picit párját, de az csak röviden felelt.- Ameddig jól esik. -harapta meg kissé Brooke popsiját, annak fekete, szakadt farmerján keresztül. A lány csak felkuncogott és hagyta cipelni magát.

- Fiatalok! Nem lesz ez így jó. -sétált a nő cöccögve a srác elé. - Mit mondtam ide felé jövet?! -kérdezett vissza, habár mindketten tudták a választ.- Hogy mindennek megvan a maga helye? asszem... -nézett ráncolt szemöldökkel rá, mire a nő bólintott.- Ehhez mérten kérem, hogy viselkedjenek. -zárta volna le, de Harris nem egészen így gondolta.- Miért kéne hallgatnom/hallgatnunk magára? -kérdezett vissza cinikusan, mire a nő megállt az ismét elindított sétában.- Figyeljen fiatalember, mindannyiukat be fogom törni és nem erőszakkal. Önök önszántukból követtek, amint beérünk, a kezükbe nyomok egy nyilatkozatot, amit eldöntenek, hogy aláírnak-e vagy nem. Ezt legkésőbb holnapig lesz idejük eldönteni, amikor is vissza fognak jönni ide és aláírják, avagy nem. Jelenleg pedig a következőt tudom mondani mindannyiuknak. Mindenkinél megvolt az oka, amiért kiválasztottam, s bár nem tudtam, hogy maguk kapcsolatban állnak, az érzékeim csodásak voltak, mint mindig. Kell ez a tűz, ami önökben van. Ez a lángoló szenvedély. Most nézzen végig a csoporton fiatalember! Maga szerint ki és kivel lenne képes ezt a szenvedélyt átadni?! Csak mondjon két nevet! -tette szét kezeit a nő. 

Chase nem nézett szét. Letette a válláról a lányt és elnyomta cigijét, amit Isten tudja, hogy, de nem vettek észre eddig.- Mehetünk. -jelentette ki és megfogta barátnője kezét. 

A csoport ismét tovább haladt, mígnem egy hatalmas kapuhoz értek. Tele díszítésekkel, barna, arany és piros színekkel. A nő nagy nehézséggel, de kinyitotta és a bámészkodó diákok elé egy hatalmas terem tárult. Tele vörös székekkel, arany karzattal, melyet angyalok és démonok mintái díszítettek. Kazettás mennyezet, rengeteg ragyogó csillárral és egy hatalmas színpaddal, mely mellett két oldalt kikötve állt a hatalmas, vaskos vörös függöny. 

- Üdvözöljék az új második otthonukat! -tette szét kezeit Hazel és fellépett a színpadra, míg a diákok csak bámészkodó szemmel mérték végig a helyet. 

Legelőször Henry ment fel a színpadra, majd követték az ikrek és Heather. Tristan igyekezett Brooklyn mögött maradni, ami egészen addig sikeresnek is bizonyult, míg le nem ültek az első sorba. Chase, bal kezét, Brooklyn jobb combjára tette, s kicsit megszorította azt, mire a lányból egy nagyon halk sóhaj szakadt fel. 

- Önök mind azért vannak itt, mert alkalmasak és szükség van magukra. Az operaháznak ezen területén kellene dolgozniuk, itt folyna a program. A színház részre fókuszálnánk elsősorban, azaz nem kell énekelniük, kizárólag a drámát részesítjük majd előnyben. Kérdés? -állt meg egy helyben Hazel, mire Henry feltette kezét.- Igen? -fordult felé a nő.- Mutatkozzon be mindenki, maga is, mert ezek alapján, amit eddig tudunk akár szervkereskedő is lehetne! -mondta összeszedetten, mégis hadarva a fiú.- Maga rosszabb, mint képzeltem, de rendben. Akkor elkezdem én. -csapta össze tenyereit és kezdett bele.