Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

27. fejezet: Kötelezett

- Következő! Henry és Haven, színpadra! -intett nekik, s a kisírt szemű lány felsétált a színpadra, maga mögött a megsértett szemüvegessel. - Kezdhetitek! -szólt és figyelt rájuk a nő, mire nekiláttak.

- Kedvesem, ma talán könnyebb lesz. -szólalt meg kezdésnek Henry.- Ezt hogy érted? Mégis hogyan lehetne könnyebb, mikor a testvérem volt? A vérem és most már nincs többé! -nézett szomorúan a fiúra. - Idővel, a gyász elmúlik. -simította meg a lány arcát.- Mindig ezt mondják, de ez sosem igaz. A szerelem sem múlik el az időtől, a gyász miért tenné? -kérdezte kétségbeesett tekintettel.- E kettő nem is hasonlít egymásra. - érvelt a fiú.- Oh, dehogynem. A szerelem erős kötelék, akármit is tesz a másik, nem tudsz rá haragudni. -ekkor oldalra nézett. Harrist kereste szemeivel, aki most rájuk figyelt. - A gyász is hasonló. Erősebben kötődsz valakihez, aki már nincs és akármit is tett, már nem haragszol rá. -magyarázta a lány.- Talán igazad van. -sétált közelebb és megölelte a lányt.

Ekkor taps zengett fel. Ismét a fekete bőrkesztyűk csattantak össze. - Ezt keressük! Hogy így át tudj adni érzelmeket! Na, majd hogyha mindenki mindenkivel meg tudja csinálni, akkor fogtok színpadra állni. -csapta össze tenyereit a nő és hívta le őket a színpadról. - Következő! William és Victoria, színpadra! -intett ismét és jegyezte le a naplójába. 

- A feladat ugyanaz, kezdhetitek! - mindketten felmentek a színpadra. - Most miért nem engeded? -kérdezte kiskutya szemekkel Victoria.- Azért mert nem, nem vagyok hajlandó egyfolytában kutyaszőrt takarítani! -zárta rövidre Will.- Mintha te takarítanál. De most komolyan! Halálosan cuki lenne és te adhatnál neki nevet. -pitizett tovább.- Nem! Még csak most költöztünk össze, nem akarok máris kutyát. -érvelt tovább.- Tényleg olyan neve lenne, amilyet akarsz. - magyarázta - Lehet Amerika kapitány fikája? -kérdezte felhúzott szemöldökökkel Will.- Lehet, csak hagy legyen naaa. -nézett reménykedést színlelve a fiúra.- Jó, legyen de csak valami rövid életűt. -adta be a derekát.- Imádlak! -ugrott a nyakába szinte a lány, majd megálltak egymás mellett.

- Egész jó volt. Többiek? -nézett körbe a fekete ruhás nő - Nem tűntek egy párnak. -jegyezte meg  Brooklyn. - Jogos felvetés. -emelte meg egy ujját Miss. Hall. - Bárki más? -kérdezte újra. - Ezen kívül semmi. -válaszolta Heather és vállat vonva keresztbe tette tűsarkúval borított lábait. 

- Oké, gyertek le! Akkor mára ennyi, találkozunk legközelebb, addig is érzelmek, érzelmek! Gyűjtsetek érzelmeket! -összezárta a fekete naplót és elegáns magassarkúin kisétált a teremből. - Hát, ez gyors búcsú volt. -jelentette ki Harris és felállt. - Nem akarunk elmenni valahova így csapatostul? Jót tenne a későbbiek miatt. -hozta fel ötletnek a szőke. - Hm, nézzük csak. Azt mondod menjek el kávézgatni a nőmmel, akivel bármikor elmehetek, a csajjal, aki belém van esve és utálja a nőmet, egy okoskodó gyíkkal, aki mindenkinél különbnek hiszi magát, közben csak téveszmés, egy egoista barommal, akinek csak saját maga fontos, egy időzített bombával, aki ha felrobban mindenkit betelít szőke póthajjal és egy meleggel meg a leszbikus testvérével, akik meglepően gúnyosak tudnak lenni? Kösz, nem. -indult ki, de Brooke a srác tetovált csuklójára fogott.- Velük is együtt kellesz játszanod. Sőt, lehet, pont azt a meleg srácot kellesz lesmárolnod az egyik darabban. -magyarázta a lány. - Te is tudod, hogy önmagában az, hogy meleg nem jelentene gondot. De itt kb. mindenki utál mindenkit téged és a szöszit kivéve. -nézett le barátnőjére és indult ismét el. - Én menni akarok. Ha hagynál elmenni ezzel a bandával, hát legyen! -rántott vállat Brooklyn és elengedte a fiú kezét.

- Nem tudom mennyire jó ölet ez. -folytatta Tristan, de a szőke oldalba vágta.- Elég legyen! Mindenki úgy jött vissza, hogy tudta, kikkel kellesz együtt dolgoznia. Egy egész tanéves szerződésünk van és alakítanunk kell valamit a színpadon is. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem akarok egy egész évig veszekedni és hiteles szeretnék lenni azon a rohadt színpadon, ami úgy, hogy olyanokat kellesz megcsókolnunk, akiket utálunk, nem fog menni. Ha tetszik, ha nem, azzal, hogy aláírtátok azt a tetves papírt, barátságra köteleztétek magatokat. Barátságra nyolcunk közt. Szóval indulás! -indult el a szőke lány, s kissé tétovázva, de végül mindenki követte.