Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

77. fejezet: Nem tudok távol maradni

- Szóval összefoglalva, mindenkivel elbasztál mindent -összegezte Madison a hallottakat.- Ahha. Szerinted, mint nagyobb és bölcsebb, mit tegyek? -kérdezte mosolyogva.- Szerintem keress új barátokat -mondta tettetett komolysággal.- Most komolyan! -nevetett fel a srác.- Nem tudom, öcsi. Tényleg eléggé elbasztad. De azt mondtad, Brooke nem tűnik reménytelennek. Kezd azzal! Henry meg majd megbékél. Ti srácok úgyis mindig gyorsan megoldjátok ezeket. -rántott vállat.- Igen, mert vagy megverjük egymást vagy nem beszélünk többet. Nyilván nem fogok összebalhézni Torresszel. Egyrészt reménytelen lenne a számára, soha életében nem verekedett szerintem. Az a srác fix oviban is virágot szedett -kuncogott fel. - Másrészt meg az a csaj fix belemagyarázná, hogy érte balhézunk, ami nem tenne jót a lekoptatásának. -

- Akkor csak adj neki időt. Meg fog békélni -biztosította nővére.- Remélem. Akkor elkezdek arra a macskaszemű pokolkirálynőre fókuszálni -mondta nevetve Harris és lépett le otthonról.

Motorjával a Civic Theater parkolójában állt meg, onnan gyalog sétált be. Belépett a szokásos terembe, mely még mindig óriásinak hatott. Nem ő volt az első. Ott ült Haven, Henry, Heather és Brooklyn is. A fiú nem erre számított, hiszen még bőven volt idő kezdésig, de az a zöld szemű mini Lilith bizony ott beszélgetett az első sorban.

- Össze fújta a szemetet a szél -szólalt meg Heather.- Ja, azér' vagy te is itt -kontrázott azonnal az ismét fekete fiú, mire Heather csak megforgatta szemét. - Hát, a szél a 100 dollárost is összefújja -válaszolt Brooklyn, mire Harris felkuncogott. - Te sosem változol, igaz? -nézett fel a lányra.- Kéne? Hiszen nem éppen ezt szeretted? -kérdezte, s szája sarkában megjelent egy kis mosoly, de tekintetét azonnal elvezette kérdezőjéről.

- Számít bármit, hogy én mit szeretek? -kérdezte továbbra is a lányt kémlelve.- Nem igazán -válaszolt a fekete és fordult ismét barátnője felé. Ám ott csak hitetlenül kémlelő szemekre talált. - Mi az? -kérdezte halkan.- Hihetetlen vagy Brooklyn Young! -mondta Heather.- Mit csináltam? -érdeklődött továbbra is suttogva.- Te nyíltan flörtölsz Chase Harrisszel! -csapta meg picit. - Erről beszéltem! Nem tudom megállítani! -

- Üdvözlöm önöket! -lépett be a terembe a fekete ruhás nő és követte az idős házaspár, de ezúttal velük volt egy lány is. Mintha már látták volna, de mégsem volt valami ismerős számukra. - Ő itt a lányunk, Elizabeth -szólalt meg Olivia Allen. Szerintem már láthatták itt, ma sem fog sok szerepet kapni, csak megnézi a próbát. -magyarázta lánya jelenléte okát, mire Elizabeth csak leült az egyik hátsó sorban. Attól a perctől kezdve Henry már nem haragudott Harrisre.

- Mivel új darabot kezdünk ma szerepet osztunk, lányom az összes próbát szemmel fogja kísérni. A darab az Operaház fantomja lesz, ami szintén egy közismert Broadway musical, hasonlóan a Rómeó és Júliához. Ismét egy bonyolult szerelmi szál, szerelmi háromszögek és mindez egy operaház falain belül. Ellenségeskedés, halál és tragédiák. Keserű sorsok, sérült szereplők. Csak mint egy tipikus sikeres dráma darab. Na most, ami ebben a musicalben fontos az a szereposztás. Lényeges, hogy a két főszereplő között legyen valami rejtett, meg nem értett, talán kicsit el is nyomott vonzalom, szenvedély. Az elmúlt próbákból és Ms. Hall beszámolói alapján a legegyszerűbben ez Ms. Youngnak és Mr. Harrisnek menne. Tudom, hogy előre nem látható okok miatt az előző darab főszerepét is ők kapták, de tekintve kezdő mivoltukra, úgy hisszük, ez a legcélszerűbb. Lenne egy személyes kérdésem viszont, a darab szempontjából szükséges lenne az önök megerősítése is. Jól látjuk az ilyesfajta érzelmeket maguk közt? -kérdezett rá az idős hölgy, mi tőle kissé szokatlanul közvetlen volt.

- Igen - Nem! -mondták egyszerre, s egymásra néztek.- Miért tagadod?! -kérdezte Harris a lányra nézve.- Én nem tagadom! Én csak. . .- Tagadod! -Nincs is mit tagadni! -