Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

83. fejezet: Mit tegyek, ha bántanak?

Az élet azonban minden dráma, fájdalom és kétségbeesés ellenére sem állt meg. Ahogy mindig, aznap is be kellett menniük a suliba. Igaz, a színházban nem volt jelenésük, csak következő nap, de az ismerős arcokat így sem tudták elkerülni.

- Hali hali! -szökkent Heather Victoria elé, ezzel útját állva. - Mi van? -kérdezte mogorván a vörös lány.- Beszélünk kell. Most -rángatta hátra a suli elhagyatott mosdójába. Senki nem járt oda az egykori csőtörés miatt, s mivel azóta az iskola bővítésre került, nem volt szükség a helység felújítására.

- Hát szia! -lépett elő Brooklyn a szokásos magassarkú bakancsában, azonban kezén egy nagyon veszélyes fegyver díszelgett. - Oké, mit akarsz? -kérdezte kissé megrettenve a lány, bár ezt próbálta tagadni.- Feltennék pár kérdést. -közeledett felé.- Honnan tudsz a csókról? -

- Miért kéne elmondanom? -kérdezte kuncogva.- Úgy látszik a múltkoriból sem tanultál.- mosolyodott el, s fegyvertelen kezével húzott be a lánynak. Orra így is vérezni kezdett.- Megkérdezem még egyszer. Honnan tudtál a csókról? -

- A mosdóban hallottam. Óvatosabbnak kellene lennetek, ha ez ekkora titok. -mondta a vörös.- Ohh, drágám, nem. Ez egyáltalán nem volt titok, viszont az nagyon nem oké, hogy te árulkodsz a a pasimnak. Mire volt ez jó? Nincs életed talán? Vagy esetleg meguntad? -lépett ismét közelebb, mire Victoria próbált volna elszaladni, de a szőke útját állta. - Na tehát. Ma tanulni fogsz egy nagyon fontos leckét, amit az elmúlt tizenhat év alatt nem sikerült. Hallgatódzni nem szép dolog. - s azzal Brooklyn boxeres keze lendült arcába.

- A másik fontos lecke pedig. -lépett ismét közelebb.- Hogy pletykálni és másoknak ok nélkül ártani sem szép -mondata végére már nem ütött, szimplán csak arcon köpte a vöröst.- Ha bárkinek csak megemlíted. Ennél sokkal de sokkal rosszabb vár rád. Mondjuk amilyen buta vagy, ez be fog következni. A múltkori hajtépés és szegény Haven sem volt elég, hogy felfogd a tetteid súlyát vagy az ellenséged erejét. Te folyamatosan alábecsülsz és semmibe nézel engem, Victoria Evans. Lehet, hogy legközelebb egy olyan kedves ismerősödet fogom figyelmeztetni, aki elsőre is ért ebből. -azzal megtörölte boxerét és otthagyta a sérült lányt, Heatherrel karöltve.

- Ez durva volt -jegyezte meg a Baker lány.- Hidd el, hogy én sem így akarom. De ha hagytam volna, ha Harrisszel hagytuk volna bármikor is, hogy ezek szabadon tehessenek bármit. Hogy szabadon aláássanak bennünket, már rég nem azok lennénk, akik most. -magyarázta a fekete.

- Hallottad a történeteket? A félholtra vert srácról? Az eltűnt focicsapatról? Vagy a lebénított lányról? -kérdezte, mire a szőke szemei kétszeresére tágultak.- Nyugi, ezek túl vannak reagálva, de van igazságalapjuk. A félholtra vert srác megpróbált megerőszakolni. Ha Harris nincs ott, talán megtette volna. Akkor döbbentem rá, hogy keményebbnek kell lennem, ha meg akarom védeni magam. Az eltűnt focicsapat szimplán meg lett fenyegetve, amitől a félholtra vert srác után úgy beszartak, hogy átiratkoztak. A lebénított lány pedig magától is lebénult volna, igazából csak meg lett tépve. Minden egyes nap belém kötött valamivel, amíg bele nem untam.

Heather, én nem megyek neki random embereknek, nem vagyok pszichopata. Csupán annak ártok, akivel nem lehet beszélni és nekem is árt. Nem szokásom elintéztetni embereket, nem vagyok hatalmas maffiafőnök, csak vannak alvilági kapcsolataim. De szerencsére nem szorultam rájuk ezidáig. Mindenki tudta hol a helye, legalábbis nem kötött belénk. Azonban most látják, hogy gyengébbek vagyunk. Ott támadnak, ahol a legjobban fáj. És sok helyen fáj, sokan akarnak bántani. Sokaknak szúrom a szemét. -fejezte be Brooklyn, mire visszaértek a termeikhez.

Victoria a mosdóba ment. Leápolta a sebeit, s kissé piros arcán kívül nem látszott még semmi. Néhány karcolás, de nem volt szembetűnő, azonban ezek után, mélységesen meggyűlölte Brooklyn Youngot.