Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

49. fejezet: Elvarratlan szálak

Chase hazament. Tudta, hogy apja nincs otthon, így bátran közlekedett a hatalmas lakásban. Szemeit marták könnyei, de próbált fókuszált maradni, hiszem a negyvenes férfi bármikor betoppanhatott. Fogalma sem volt mennyi ideje maradt. Azonnal a szobájába sietett, s szinte kiszakítva a szekrényajtókat nyitotta fel ruhatárát. Előkapott egy nagyobb táskát és szinte eszeveszett sebességgel kezdte beledobálni ruháit és a fontosabb holmijait. Behúzta a táskát és még utoljára körbenézett a szobában mielőtt futva kirohant a bejárai ajtón, bent hagyva a kulcsot.

Elbúcsúzott. Elbúcsúzott a szerelmétől, a gyermekkori házától, a barátaitól, az iskolájától de még a saját apjától is azzal az egyetlen mozdulattal, ahogy a kis kosárba ejtette a kulcscsomót. Egyetlen, ami vele maradt régi életéből az a motorja és néhány ruhája volt, meg persze az emlékei. Azzal tisztában volt, hogy a színházhoz szerződés köti de abban is biztos volt, nem teheti ki Brooklynt annak a fájdalomnak. A lány nem élheti át, hogy mindennap látja de nem érintheti meg. 

Ennek tudatában első útja a színházba vezetett. Leszállt a motorról, táskáját otthagyva rohant be a nagy kapukon. Azonnal keresni kezdte a fekete ruhás nőt. Felfutott a lépcsőn, át a folyosón, tiszteletlen léptekkel övezve a vörös szőnyeges márványpadlót. A szokásos terembe berontva, körülnézett. Csendes volt a légkör, még a porszemek apró mozgását is hallani lehetett volna, ha nem Harris kétségbeesett zihálása töltötte volna be a légteret. 

- Mi járatban? -nyitott be az említett hölgy az ajtón és meredt kérdő tekintettel a fiúra. - Ki akarok szállni -közölte tömören és eléggé feldúltan. - Rendben, először is nyugodjon meg. Másodszor, miért is? -ült le nyugodtan, miután a fiút is leültette. - Csak ki akarok, nincs választásom -hadarta el gyorsan.- Mindig van választásunk. Mi történt Mr. Harris? -

- Szétmentünk Brooklynnal és nem tehetem meg azt vele, hogy ezek után mindennap találkoznia kelljen velem, mert rajtunk kívül álló az ok. Szóval mit kell aláírnom? -fésülte hátra kezével fekete haját. - Maguk szerelmesek.. -dörzsölte meg homlokát a nő és forgatta meg szemeit. - Attól tartok, hogy a szerződés fényében, amit nem egészen egy hónappal ezelőtt írtak alá, ilyen záradék hiányában ez nem lehetséges. Tehát önt és a társait szerződés köti egészen a tanév végéig. -fejezte be.

- Tehát ennyi? Meg sem próbálja elintézni? Nem érti, hogy ez rajtam kívül áll? -értetlenkedett Harris.- Teljes mértékben értem de nem tehetek ez ellen semmit, a szerződésszegést pedig bünteti a törvény, másrészt pedig magának is jobb ha tisztázzák a lánnyal. De ha nem, akkor is,  leérettségiznie le kell. Iskolába járnia kell. Mit fog kezdeni érettségi nélkül? Főleg ha még a színháztól is elvágja magát? -tette fel költői kérdéseit a nő. 

- Nem tudom, fogalmam sincs semmiről. Az egyetlen, amiben biztos vagyok, hogy nem tehetem meg Brooklynnal, hogy a városban maradok. -állt fel most már indulásra készen.- Ha rám hallgat leérettségizik. De ha nem akkor sincs semmi, viszont a szerződést nem lehet semmissé tenni, ennek értelmében pedig köteles megjelenni az alkalmakon. Ha csak ennyit szeretett volna, viszont látásra Mr. Harris! -azzal sarkon fordult és kilépett a teremből. 

Az öreg Harrisnek hazaérve azonnal feltűnt a plusz kulcs a kosárkában, bár nehéz is lett volna, hiszen az ajtó nem volt bezárva, márpedig ő sosem hagyta volna nyitva. Benyitott fia szobájába, ott azonnal a tárva nyitott üres ruhásszekrény fogadta. - Mit csináltál fiam? -duruzsolta magában. Pontosan tudta, hogy fiának itt van az élete, hiszen nem egyszer merült fel a költözés ötlete de végül mindig maradtak. Részben cége miatt, de a nyomósabb ok mindig Chase élete volt. A barátai és a barátnője. Tudta, csakis akkor hagyná mindezt hátra ha már nincs más megoldás.