Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

45. fejezet: Aggódó kezek

Heather nem volt a megszokott. Ma nem csattant ki az élet belőle, nem nevetett, nem beszélt annyit. Csupán mosolygott. Egész álló nap mosolygott. Rózsaszín tűsarkúi sem úgy koppantak, szoknyája gyűrődései sem voltak ugyanazok. Még Layla sem értette. Hosszú, fehér haját lengetve követte aznap különösen mindenhová. Tudta, hogy valami nincs rendben, de fogalma sem volt mi az. 

- Na jó, mi a baj? És ne mondd, hogy semmi, mert nem hiszem el - kötötte ki - Nincs semmi, rossz napom van -ült le az udvaron a szőke- Ugyan már, ismerlek ezer éve, ha rossz napod van még többet pofázol - ült le mellé.- Jaj Layla, hagyjál már! Úgysem tudod megoldani! - kelt ki magából kissé. - Rendben. Majd akkor gyere, ha tudsz normálisan beszélni velem. Csak aggódom érted, de látom, neked ez se elég jó! -fakadt ki a szürke szemű is, majd otthagyta barátnőjét a hideg padon. 

- Mit nézel ennyire, White? -kérdezte röhögve Gonzalez - Semmit -forgatta szemeit, de azok szinte azonnal visszatapadtak az udvar túloldalán ülő lányra.- Te kurvára nem azér' nem akartál rá fogadni, mert félsz a faterodtól - rugaszkodott el a faltól továbbra is röhögve a srác.- Na, mi van, végre megfogott valaki? Mondjuk tény, hogy baromi jó nő -ült le White mellé, térdeire támaszkodva.- Fogd már be, baszki! - forgatta meg szemeit újra, majd felállt és a lány felé sétált, mit csak haverja füttyögése kísért. 

Megállt pontosan egy méterre a lány előtt, mire Heather felemelve fejét a srácra vezette két kék íriszét. - Mit akarsz? - tette fel egyszerűen a kérdést, de White csak masszív tenyerét nyújtotta felé. - Biztos nem -készült felállni, de a srác elkapta. - Kérlek, bízz bennem - kérte, minek hatására Heather megajándékozta egy kétkedő pillantással. - Minek? -s már éppen készült ellépni mellőle. - Mert szeretném? -mosolygott bizonytalanul, s megvakarta tarkóját. Heather egy másodpercig mérlegelt, tekintete a fiú tenyere és az ajtó között ingázott, mielőtt válaszolt. - Legyen. -sóhajtott és kezét a srác tenyerébe csúsztatta. White elvigyorodott és felállt, magával húzva a lányt. Mondjuk nem kellet nagyon erőlködnie, ment magától is. 

Lelépve az udvarról, beültette a fehér Range Roverbe, majd melléült ő is. Beindította a kocsit, kezeit viszont a kormányon hagyta. Tetovált, kieresedett, meleg kezei most nem kalandoztak el, habár hatalmas önuralom kellett hozzá. Lenyelte vonzalmát, elrántotta tekintetét a lány combjáról és az utat figyelte. Remélte, hogy Heathernek nem tűnt fel az előbbi gondolatmenet, hogy nem látszott rajta semmi kívülről.A lány ráemelte tiszta, csillogó szemeit, s pont elkapta a pillanatot, mikor a srác elrántotta tekintetét. Végignézett a fiún. Erős nyakán, benne lüktető  ütőerén, férfias kisugárzásán, éles állkapcsán, barna szemein, masszív mellkasán. Észrevette heves légzését, erős combjait, nagy kezeit. Kissé fészkelődött, s összezárta lábait. Kinézett az ablakon. 

A fiú leparkolt egy mező szerű helyen, s kisegítette a lányt. Ekkor már kérdés nélkül nyújtotta neki kezét, ám kiszállás közben a lány lába megbotlott, s előre zuhant. Ideje sem volt közelíteni a földhöz, Tristan azonnal elkapta és stabilizálta. Karjai a lány dereka köré fonódtak, a lány White vállaiba kapaszkodott, s felnézett szemeibe. Csillogó tekintete a fiú íriszeibe fonódott. Elengedte a srác pólóját, s tenyerével végigsimított a kemény mellkason. White erősen szívta be a levegőt de kitartóan tartotta a lányt, mire Heather viszonylag későn, de eszmélt és ellépett. - Uhm, gyere! - ragadta karon a lányt és elindult vele a füves rész felé. A szőkeség csendben követte, óvatosan szedte utána lábait, míg le nem ültek úgy a mező közepén. Körülöttük mindenhol virágok nyíltak, hatalmas fák védték őket a nap enyhe sugaraitól is. A szél csak éppen fújdogált, az egész hely, mintha egy meséből szakadt volna ki. - Honnan ismersz ilyen helyeket? -nézett a srácra Heather. - Sokszor akarok elmenekülni a világ elől, akkor jövök ide. És most úgy tűnt, neked is erre van szükséged. Persze, ha akarod elárulhatod mi történt, de nem kényszerítelek. -nézett szögegyenesen maga elé White. - Miért vagy velem ilyen? -kérdezgetett tovább.- Milyen? -fordult most már a lány felé. - Kedves. -

- Nincs okom rá, hogy ne legyek. Így is mindenki pöcsfejnek tart, nagyrészt jogosan, szóval -rántott vállat a szőke. - Az is vagy. . .ezért nem értem. Én miért vagyok más? -nézett maga elé, kissé lehajtott fejjel a Baker lány. - Mert az vagy. Pont olyan meg nemértett, mint én. Őszintén mondjuk nem értem, miért barátkozol azzal a csajjal, de ez nem az én dolgom. - 

- Melyikkel? - fordult felé teljesen. - Harris nőjével. - mondta, mire Heather hosszan kifújta a levegőt és választ adott. - Mert ő megért. Zárkózott és fél mindenkitől, hiába nem mutatja de szabad akar lenni. Senki sem érti és amint talál valakit, aki igen, ahhoz ragaszkodni kezd. Talán túlságosan is. - magyarázta.- Harris?! Komolyan? Ezért vannak együtt? -kezdett érdekessé válni Tristan számára is.- Nem, mármint nyilván nem és amúgy szerintem ez látszik is. Csak azt érzem, hogy hajlamos túlzásba esni sokszor és Brooklynt nem zavarja. De mindegy, ez nem tartozik rád. -

- Ezért vagy ilyen ma? Brooklyn miatt? -kérdezte hitetlenkedve.- Igen.  A barátnőm és börtönben van. Vajon ki miatt?! És nem látja, nem látja, hogy katasztrofálisan hat rá, de mivel csak nemrég lettünk jóba, nyilván nem fog hallgatni rám. -zárta le végül a szőke lány.