Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

21. fejezet: Cetlire írva

- Jesszus, Will! -rohant ki zaklatott édesanyja a konyhából. - Mi történt az arcoddal? -kérdezte fiát, Scarlett Evans. - Hagyj, anya! -kérte nyűgösen a fiú és a szobájába ment. Anyja csak kérdő pillantást vetett Victoriára, aki fáradtan sóhajtott fel, megragadta anyja kezét és a kanapéra ültette, majd mellé huppant.

- Ma, a suliban rajtakapták a fiú WC-ben egy sráccal, de a baj az az, hogy a srác letagadta. Aztán szó szót követett, a vége pedig az lett, hogy nekem kellett le szednem őket egymásról. -hadarta el egy szuszra a vörös, göndör hajú lány. Anyja arcán látszott, hogy épp feldolgozóban vannak az információk, majd lassan de csak bólintott.

- De miért tagadta le? - nézett a lányára, aki ismét fájdalmasan sóhajtott fel. - Azért, mert a tesóm fogyatékos. Hagyta magát egy olyan fazonnak, aki a legrosszabb esetben is csak titokban lehetne meleg. Tudod, vannak a pumák. -kezdte magyarázni, mire anyja bólintott egy rövidet.- Na, és van azoknak egy kapitánya, a White. És a srác, akivel Will összekavart, az neki az egyik barátja. A szar az egészben az, hogy White utálja a melegeket, emiatt a focicsapatban nem lehetnek lmbtq+ tagok. Na tehát, ebből következik, hogyha megtudja, hogy az egyik legjobb haverja meleg, akkor repül a csapatból, de ha nem, egy verést még akkor is kap. -fejezte be a történetet a lány.

- És honnan fogja megtudni? -értetlenkedett tovább anyja, amire csak egy nagyon szenvedő nyöszörgést kapott lányától.- Onnan, hogy a 11/C ott volt és feltöltötték a netre, tehát az egész suli tudja, így White-nak döntést kell hoznia, hogy bent tartja-e a csapatban Martint vagy kirúgja. De ha bent tartja kockáztatja a saját és a banda hírnevét, ráadásul szart csinál a szájából azok szemében, akiket azért nem vett fel, mert a saját nemükhöz vonzódnak. -zárta le.

- Értem. Beszéljek vele vagy megteszed te? -tudakolta Evans anyu, miközben kissé felszabadultan sóhajtott.- Hagyom lenyugodni, aztán beszélek vele. -válaszolta a vörös, majd elnézett anyja kék szemeiből. 

Mindezek alatt, a fehér Vernon Hills-i ház első emeletének második faajtója mögött a vörös srác dühösen dobálta tankönyveit egymás tetejére, míg a földön nem kötöttek ki. Morogva pakolta össze mindegyik könyvét, mikor eszébe jutott, hogy házi dolgozatot kell írnia történelemből, más házi feladata pedig nincs másnapra. Péntekre tanult, pénteken pedig csak történelem, biológia és irodalom órája volt. Biológiából beteg a tanár, Mrs. Jones. A tanárnő egyben az osztályfőnökük is volt, s mivel Will az A osztályba járt, biológia szakos volt. 

Felütötte az Apple laptopját és gyors ujjaival kezdett információkat keresgélni a rabszolgafelszabadításról. Dühösen körmölt és minden második gondolata a ma történt esemény volt, ami miatt fokozott lassúsággal haladt.

Két kopogás hallatszott a tömör faajtón, majd választ sem várva egy kék papucsos vörös hajú lány lépett be a szobába. - Úgy tudom illik megvárni, hogy engedélyt adjak a bejövetelre, Vic. -morogta fel sem nézve kék tollából. - Mi bajod? -ült le mellé Victoria és zárta le a srác laptopját. - Semmi, hagyj! -tolta el testvére kezét dühösen és nyitotta volna vissza a gépet de ezt a lány nem hagyta. - Nézz rám! -kérte halkan de határozottan a zöld szemű. A fiú ránézett de egy rövidke pillanat után el is fordította fejét. - Na! -szólt rá erélyesebben, mire Will a lány zöld szemeibe mélyesztette saját két zöldjét. 

- Szedd össze magad! Tudtad, hogy fasz, mégis alá feküdtél. Mindig is jól kezelted az egy éjszakásokat, most miért nem? -kérdezte ikre, bár tudta miért van. - Ja, de az éjszakások nem tagadnak le az egész suli előtt. -húzta fel orrát sértődötten és nyitotta fel most már ténylegesen a laptopját. - Csak tedd túl magad rajta! - állt fel Victoria és kiment a szobából, ám az ajtót nem zárta be. Tudta, hogy Will utálja a nyitott ajtókat, de nem zárta be. 

William nagyot sóhajtva felállt és becsukta az ajtót, mikor is a fémkilincsen kitapintott valami oda nem illőt. Kis körmeivel lekaparta és megnézte azt. Egy kis papír volt rajta valami szöveggel. 

Miután elolvasta, egy apró mosoly jelent meg szája sarkában, s pár másodperc múlva lesétált a vaskos lépcsőkön, mik a nappaliba vezették a rájuk lépőt.