Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

38. fejezet: Galambok

Az öreg Harris villámokat lövöldöző szemekkel illette Harpert, aki csupán kedvesen mosolyogva, szépen kitessékelte a lakásból.- Ezt még nagyon megbánja! -fenyegetőzött utoljára a fiú apja, majd elhagyta a házat. 

- Vén seggfej! -ítélkezett Brooklyn anyja, majd visszahuppant a kanapéra.- Hogy jutottatok idáig? -kérdezte Harrist.- Hosszú sztori, de most is az a kínja, ami mindig. Nem tudja lenyelni, hogy nem ő vagyok. Csak most éppen volt mivel fenyegetőznie. - görbítette le ajkait, haját hátra simítva a fiú és szomorúan az ölében ülő lányra nézett. - Ne nézz így! Ez az önostorozó nézés, szóval ne csináld! Mindketten tudjuk, hogy apád fenyegetései sosem járnak sikerrel. Minidig megpróbálja de sosem jön össze neki, szóval ne csináld ezt. - magyarázta enyhén hadonászva  Brooklyn. - Igen, de most azokat találta be akiket szeretek. Most ártani akar nektek és nekem kell vigyázni rátok. Magamat megvédem, de titeket már nem biztos, hogy meg tudlak. Akárhogy is nézzük, apám egy menő ügyvéd, nagy hatalommal és egy rakat pénzzel. - vázolta fel reálisan, miközben tetovált kezét a lány combján pihentette. 

- Szóval féltesz minket. Hát ez aranyos tőled de, mint pár hete mondtad, nem vagyok/vagyunk hímes tojások. Erős, független nők vagyunk, akik meg tudják magukat védeni. Nem Havennel vagy itt meg az anyjával, szóval nyugodj meg! Értem én, hogy te vagy a férfi a háznál, de nem kell minket annyira félteni. -szólalt meg mosolyogva Brooklyn és kinyitotta a kisszekrényt, amiből előhúzott egy pisztolyt. - Mellesleg ha nem jönne össze, ez is itt van. -simította meg a fiú éles állkapcsát a pisztoly csövével, mire azt kissé átjárta a borzongás.- Istenem de imádlak! -nézett mélyen a lány szemeibe és elvette tőle a pisztolyt, miközben finoman megcsókolta. 

Harper eközben mosolyogva visszavonult az egyik szobába, s hagyta kibontakozni a nappaliban ülő szerelmeseket. 

- Igen? Szóval imádsz? - szakadt el kicsit a lány. - Uhum, pontosan. - nézett mosolyogva az előtte ülő zöld macskaszemeibe. - Bizonyítsd! -távolodott el kicsit a gyengébb nem képviselője. - Rendben van, a telepen tali este hétkor. Ne késs el, baby! -intette a lányt és óvatosan kitéve az öléből, felállt. -Elmész? -kérdezte meglepve, miközben ujjai közt tördelt egy plüssmacit, amit a kanapéról emelt le.- El kell intéznem valamit, de időre ott leszek. -mondta röviden bólintva Harris, majd cipőjét felvéve megközelítette az ajtót.- Vigyázz magadra! -térdelt fel a kanapén a fekete lány, s átható, kissé aggódó tekintetet engedett barátja felé. - Meglesz, baby. -azzal kifordult a bejárati ajtón.