Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

55. fejezet: Egy másik életben

A vörös függöny behúzódása után, Chase azonnal realizálta a helyzetet és karjaiba emelte a lányt. Bevitte a backstage-be és letette egy kanapéra, miközben aggódva, óvatosan pofozgatta. - Valaki jöjjön már, jézusom! -kiabált hátra, de nem hagyta magára az ájult lányt, aki néhány kisebb ütés és simogatás után magához is tért még mielőtt bárki odaért volna.

- Ohh, hála az égnek! -simogatta tovább és egy pillanatra sem mozdult mellőle. - Itt vagy -nézett fáradt szemekkel a fiúra.- Itt, most itt. Mit művelsz magaddal, Brooklyn? -segített felülni a lánynak.- Mire gondolsz? -ült fel nehézkesen.- A verekedés, az, hogy nem szólsz senkihez, az ájulás. Brooklyn, látom, hogy szarul vagy -aggódott érte továbbra is. - Te féltesz engem -nézett fel a fiúra.- Persze, hogy féltelek. Szeretlek. És jelenleg épp szétesel. -guggolt le elé.- Chase. . .tényleg nem érted? Persze, hogy szétesek, megbolondulok nélküled. Minden másodpercben te vagy a fejemben, mindenről te jutsz eszembe, én nem bírom ezt így. Igaz volt, mikor azt mondtam, hogy nem tudok nélküled élni. Nekem ez csak. . .nem megy nélküled. -fakadt ki a lány. Harris nem tudott a szemébe nézni. Marta a bűntudat és fogalma sem volt mihez kellene kezdenie. 

- Brooklyn, én nem tudok itt maradni, épp elég, hogy a színházban kell maradnom. Nem tehetlek ki ennek és idővel. . .idővel jobb lesz. El fog múlni, csak adj neki időt. A színházban is próbálj kerülni, kérlek -tette nagy tenyerét a lány térdére.- Miért? Miért nem maradhatsz a közelemben?! Nem kell együtt lennünk ha nem akarod de nem sétálhatsz ki csak így az életemből! -mondta, végig a fiúra tekintve.- Nem lehetek a közeledben, pont ez az. Ráadásul komolyan azt mondod, hogy legyünk barátok?! Mi? Te is tudod, hogy ez lehetetlen.- nézett rá ismét.- Miért? Miért olyan lehetetlen? -kérdezte reménykedve.- Mert ebben a pillanatban is csak az jár a fejemben, hogy mennyire meg akarlak csókolni. De nem tehetem meg. És ha mi mindennap beszélünk, annak az lesz a vége, hogy egyik nap meg foglak csókolni, te pedig hagyni fogod. És akkor megint el kell, hogy hagyjalak és azt már nem bírnám ki. - mondta végig, végig a lány szemébe nézve.

- Akkor tényleg ennyi? A próbákon sem kaplak meg? És a suli? Hogy lesz érettségid, Chase, kérlek! -fakadt ki ismét.- Nem tudom Brooklyn, semmit sem tudok, fogalmam sincs.-mondta a fiú-  Esküszöm elkerüllek, és és még össze is szedem magam ha megígéred, hogy nem lépsz le. -kérlelte még mindig.- El kell kerülnöm apámat. A színházról nem tud, de a suliban megtalál. Leléptem otthonról és azok után, hogy megütöttem, nem is szeretnék a közelébe kerülni -magyarázta a további okokat.- És veled mi lesz? Hol fogsz lakni? Vagy most hol laksz? Miből van pénzed? Vagy enni mit tudsz? -kezdett aggódni most Brooke.

- Miattam ne aggódj, én mindenképp megoldom. A sulit is, a lakást is, a pénzt és a kaját is. Csak ígérd meg, hogy nem esel szét. Nem bírnám végig nézni, ahogy tönkremész, ahhoz túlságosan fontos vagy nekem. -simogatta térdét. - Legalább mondd el, hol talállak meg -kérte- Nem tehetem. Ha bármi van, úgyis itt leszek a próbákon. De év vége után vége. Ha nem tudok kiszállni abból, amibe kevertem magam. -magyarázta.- És ha igen? -kérdezte még utoljára.- Akkor sem várhatsz rám addig. Nem mehetsz tönkre a várakozásban. Brooklyn, neked élned kell az életed -nézett fel megint a két zöld szemébe. - Miattam keverted bele magad, de most nem hagyod, hogy segítsek -tette finom kezét a fiú nagy kézfejére- Na figyelj! Nekem te minden áldozatot megérsz és jelenleg úgysem tudsz segíteni. -simogatta ujjait.

- Akkor egy másik életben? -

- Egy másik életben -