Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

84. fejezet: De mi van ha nem?

Victoria dühösen, de egyben elgondolkodva ült padjában. Legszívesebben felképelte volna azt a ringyót, de a lelke mélyén félt. És talán ezt utálta az egészben a legjobban. Gyűlölte a gondolatot, hogy Brooklyn nála is elérte, hogy féljen, holott megfogadta, ez sosem fog bekövetkezni, hogy sosem fogja megtörni. Mégis itt voltak. Mégis Brooklyné lett az olyannyira vágyott ragadozó szerep, övé pedig csak a nyomorult prédáé.

Korábbi énje már tervezte volna a mindent elsöprő bosszút. De most már tudta, hogy az az őrült mindenre képes. Féltette a családját. Willt, Havent. Nem akart újra saját hibájába esni és ezzel másokat bajba sodorni, de a szarvát sem akarta letörni. A büszkesége nem engedte neki. Így elhalasztotta az ötletet, viszont tudta, hogy lemondani sosem fog róla. És nem elégszik meg azzal, ha a karma bünteti meg. Többé már nem. 

- Jézusom, Vic - képedt el Haven, mikor barátnője friss sebei mutatkozni kezdtek.- Ne is mondd! -forgatta szemeit a vörös és tért be a lányhoz. - Megint az a ribanc volt? -kérdezte és hozott egy kevés jeget. -Ki más?! -nevetett fel cinikusan. -Megtudta, mi? -kérdezett tovább, barátnője arcát ápolgatva.- Meg hát. Ezt kaptam érte. És kurvára ki van a faszom is azzal, hogy ő mindent megtehet. Megfenyegetett, hogy bántani fogja a családom, téged. -akadt ki.- Mi a fasz?! -torzult grimaszba Haven arca is. -Ki kell találnunk valamit, de nem olyat, amiből rájön, hogy mi vagyunk. Nem közvetlent. Valami hirtelen és nagyszabású kell, amit nem tud kin megbosszulni. -magyarázta a vörös.

- Egy igazi kis rohadék. Megérdemli -erősítette meg Haven is.- De van bármi ötleted ehhez? - kérdezte a jég mögül kihajolva Haven.- Nincs de ma egész este itt maradok. Egyrészt, hogy ezt kitaláljuk, másrészt meg ha a szüleim megtudják, csak felfújnák és nem sikerülne semmi abból, amit ki fogunk találni. Az lenne, ami mindig. Bepanaszolnák, az igazgató behívná, ő meg kimagyarázná valamivel és bizonyíték hiányában ejtenék az ügyet. Most még tanú sincs. Csak Heather volt ott, de az a rohadék kis szőke nem fog ellene vallani. -fejtette ki aggodalmait dühösen.

- Oké, maradj nyugodtan, csak szólok anyának -mondta, majd kilépett az ajtón és anyjához sietett. Az a szegény nő mit sem tudott semmiről. Sem Brooklynról, sem a verekedésről, sem a temetőszexről. Ő még mindig abban a tudatban élt, hogy lánya szűzies, jóságos és csak reménytelenül szerelmes, ami az ő korában normális. El sem tudta képzelni, hogy lányának legyen egy sötétebb oldala, ami irányítja őt. 

- Szia szívem! -köszöntötte lányát a naptár előtt ácsorogva. - Szia anya, kérdezhetek valamit? -állt elé ismét megszokott angyali arckifejezéssel.- Persze -válaszolt, de szemeit nem vette le a kis naptárról.- Vic aludhat ma itt? -kérdezte a konyhapult másik oldaláról. - Aha, de miért? -

- Mert együtt szeretnénk lenni egy kicsit. Olyan sok a tanulnivaló mostanában és nem nagyon van időnk találkozgatni -hazudott folyékonyan. - Rendben van. Uhm, nem akarok vájkálni, de nem kellene már neked menstruálnod? -kérdezte a naptárra mutatva. - A legutolsó egy hónappal és egy héttel ezelőttre van beírva. Hány napja késik? -kérdezte magához képest kissé tolakodóbban.- Nem tudom, két napja körülbelül. De biztos meg fog érkezni, mindig megszokott. És tudod, hogy hajlamos késni, még csak nem olyan régen van. -mosolygott anyjára Haven és sétált vissza a szobába.

- Mit mondott? -érdeklődött a vörös.- Beleegyezett. Meg aggódott egy sort, hogy két napja késnek a piros napok - rántott vállat a lány.- Máskor is szokott, hogy ilyen lazán kezeled? -kérdezte két szisszenés között Victoria, hiszen a jég igencsak bántotta amúgyis fájó sebeit.- Igen, még csak egy-két éve van, előfordul. Volt, hogy heteket késett. -maradt továbbra is nyugodt a lány.- Haven, nem vagy már szűz. Nem kezelheted ilyen könnyen. Igen, valószínű, hogy csak megint késik. De mi van ha nem? Védekeztetek egyáltalán? -kérdezte egy fokkal idegesebben, mint a vele szemben ülő.

- Uhm, hát. . . nem tudom. Részeg voltam. De gondolom igen. -kezdett kissé Haven hangjában is megjelenni a kétely. - Oké, mondom mi lesz. Veszek neked egy tesztet, legalább biztos leszel benne, hogy megint csak késik.  - rántott vállat a vörös.- És ha nem? -kérdezett vissza feszülten a lány.- Victoria, ne idegesíts fel! Eddig nyugodt voltam, de most már minden eszembe jut. -vált egyre idegesebbé.

- Nyugodj már meg! Biztos, csak késik, de jobb ebben biztosnak lenni. -