Harris gondolatai csak Brooklyn körül forogtak. Felvette szegecsekkel díszített bőrkabátját, alá természetesen semmit. Lábaira fekete farmert húzott, egy acélbetétes bakanccsal. Ajkai belsejét ismét feketével színezte, s szemei köré is füstöt kent. Füleibe kereszt alakú fülbevalókat akasztott, s orrába és szájába is betette piercingjeit. Körmei mindig feketék voltak, kissé megkopva, így ahhoz nem nyúlt.
Motorra ült és egészen a színházig száguldott. Csak az úton volt tiszta a feje. Azalatt nem volt ideje túlgondolni semmit. Éppen ezért szerette.
A színházteremben még senki sem volt. Az utóbbi időben valahogy szokásává vált korábban érkezni. Őszintén nem is bánta. Kiment a hatalmas kőépület elé és rágyújtott. - El sem hiszed milyen káros -vette ki ujjai közül a feketeség. Fogalma sem volt, honnan került oda, hiszen nem látta, hogy érkezne. - Hát te? -kérdezte, miközben a lány beleszívott a cigibe.- Próba van. Jöttem cukifiú -villantott egy kis mosolyt.
- Cukifiú? -nevetett fel Harris.- Nem tetszik? -kérdezte két szívás között. - Tudnék jobbat -tulajdonította volna vissza cigijét, de a lány hirtelen elrántotta szájától. - Például? -közelítette ajkait a kissé meglepődött srácéhoz.- Rengeteg ötletem lenne -közelített, s orruk már összeért. - Igen? - indult el keze a fiú oldalán, mire a vele szemben álló nem tudta tovább visszatartani magát. Ismét ajkaira mart, de most sokkal erőszakosabban, szenvedélyesebben tette. Kezei a lány derekát markolászták, s néha-néha lentebb is tévedtek.
- Fiatalok! -tette hideg, vékony ujjait Harris vállára a fekete ruhás nő. - Kezdünk -s azzal belépett a színházba, megszakítva a két fiatal heves csókját.
- Nos, meggyőződve arról, hogy a két főszereplőnk a színpadra tudja vinni a kívánt érzelmeket, elkezdenénk a próbát. -mosolygott halványan Brooklynékra, majd elindította a próbát. Az egyik hátsó sorban ismét ott ült Elizabeth Allen, figyelve a fiatal amatőrök próbáját. Néha-néha jegyzetelt egy keveset de egyébként a színpadon volt tekintete.
Henry figyelme azonban teljesen máshol járt, mint a színpad. Egészen pontosan pár sornyi székkel hátrébb, egy rövid, barna hajú lányon. Haven többé már nem volt eszében, így Harrisnek is kezdett megbocsátani, habár ezt még vele nem közölte.
A próba után, mindenki elkezdett kiözönleni, kivéve Havent. Hátulról a fiú mögé lépett és óvatosan megfogta karját, mire az hátrafordult.- Mi van már megint? -kérdezte belefáradva. - Beszélnünk kell -kérte Haven, de a fiú csak megforgatta szemeit.- Miről?! Sosem leszünk együtt, és nem érdekel, hogy megdugtalak! -mondta és ment volna, de a lány nem engedte, s a székbe parancsolta.
- Nem tudom, hogyan kellene ezt jól közölni, úgyhogy csak kimondom -próbált erőt venni magán.- Terhes vagyok -jelentette ki. Harris tekintete megfagyott, teljesen lesokkolta. - Hogy micsoda? -kérdezett vissza, remélve, hátha csak rosszul hallotta. - Jól hallottad. Terhes vagyok. És tekintve, hogy senkivel nem feküdtem le rajtad kívül, a tiéd. -
- Kizárt. Az nem lehet. Nem szülheted meg. - mondta azonnal.- Ez az én döntésem, csak azt akartam, hogy tudj róla.- válaszolt a lány.- Haven, mégis mit mondok Brooklynnak?! Kezd minden helyre jönni, nem állhatok elé ezzel! Meg amúgyis mit akarsz kezdeni tizenöt évesen egy gyerekkel? -kérdezte összezavarodva.- Azt nem tudom, de nincs pénzünk abortuszra, ráadásul anya még nem is tudja. -
- Akkor mondd el neki mondjuk -javasolta, mintha ez egyértelmű lenne.- Ha elmondom neki, rád fogja erőltetni és azt fogja követelni, hogy neveld fel velem. Tényleg ezt akarod? -kérdezte egy fokkal nyugodtabban.- Oké, kifizetem az abortuszt, mielőtt anyád megtudná. Nem hiányzik a balhé még egy oldalról. -
- Kifizeted és életed végéig fizeted a titoktartásom! Vagy azt akarod, hogy Brooklyn megtudja? -kérdezte elmosolyodva, mire Harris csak felnevetett.- Ebből látszik mennyire nem ismersz. Zsarolni próbálsz, pedig ha ismernél tudnád, hogy nincs olyan verzió, amiben egy ilyen dolgot eltitkolok Brooklyn elől. Neki is ugyanúgy joga van eldönteni mit akar, minden tudás birtokában, mint nekünk. Egyszer már megtettem vele, hogy kész tények elé állítottam. Életem legnagyobb hibája volt. -magyarázta a fiú, mialatt felállt.
- Mondom mi lesz. Beszélek Brooklynnal, te meg eldöntöd mit akarsz. De azt tudnod kell, hogy akárhogy döntesz, én nem nevelem fel veled. -zárta le és lépett ki a színház ajtaján.
YOU ARE READING
Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!
RomanceA chicagoi Vernon Hills gimnázium tanulói mindennapi életüket élik. A suli bűnözőpárja ostromolja a többi diák életét, amire persze mindenki másképpen reagál. A néha napján megkavart álló vizet teljesen kiborítja, mikor egy feltűnő drámatanár összeg...