Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

79. fejezet: Sosem voltál ártatlan

Brooklyn agya egész hazaúton kavargott. Mintha kiesett volna az idő arra a bizonyos pillanatra. Ismét sikerült elvarázsolnia. Valahol dühítette, hogy megint engedte magát és gyenge volt, képtelen ellenállni. Másrészről mindennél jobban vágyott rá. Ismét érezni akarta az érintéseit, látni a tekintetét, hallani a hangját, érezni az illatát. De magát sem köphette szembe. Az is eszében volt, amit Heather mondott. Tulajdonképpen nem csalta meg, mégis hasonlónak érezte. Haragudott rá. Csalódott benne. Félt, hogy csak vissza akarja édesgetni, aztán nem lesz tovább fontos neki, bár ez soha nem volt jellemző a fiúra. Tetszett neki, ahogy beszélt hozzá, mégis kételyeket ébresztett benne. Felejtsd el! Hogy felejthetné el, hiszen látta. A retinájába égett. Gyanúsan meggyőzős szöveg volt. Már túl átlátszóan. De megint ott volt az az átkozott Mi van ha?

Másnap reggel egészen korán csörgött a telefonja, s a szokásos madárcsicsergés helyett ez ébresztette. Bár őszintén nem bánta, azok a retkes madarak hajnal kettőtől csiripeltek, a telefonja viszont csak reggel hatkor szólalt meg. 

Hétköznap volt, nem volt választása. Fel kellett kelnie. Saját szobája minden kis szegletéről az az igéző barna szem jutott eszébe. Szekrénye elé állva, csak két puha kezét idézte maga elé. Szinte érezte, ahogy átölelte. A tükörbe nézve szintén ő jutott eszébe. Nem tudott, nem a mosolyára gondolni. Arra a csintalan gyermeki mosolyra. Hiányzott neki. Még ezek után is. Még azok után is, hogy megfogadta magának, tönkreteszi az életét és bosszút áll. Haven esetében nem volt nehéz dolga, de Chase. Ő egészen más volt. Őt nem tudta bántani. Úgy érezte elárulja magát, de nem volt képes rászánni magát. Nem tudta összetörni a fiú szívét. Nem volt képes az eredeti tervére. Visszautasítani és végig nézetni vele, ahogy Grayson karjaiban köt ki. Tönkretett egy barátságot és csalódást okozott neki. Talán ez is éppen elég volt. 

Kivett egy egyszerű fekete farmert, arany csatos övvel. Levette hatalmas felsőjét, mit egy bugyival használt alváshoz, s elméjében ismét feljöttek azok a jeges érintések. Fekete melltartóját magára csatolta, mit egy fekete, feszülős hosszú ujjúval fedett el. Ujjaira gyűrűket húzott, de a Chase-től kapott medált továbbra sem tudta levenni. Megfésülte hosszú, fekete haját. Sokáig volt neki rövidebb, úgy érezte váltania kell. Pár hónapja növesztette csak, de már válla alá ért egy pár centivel. Felvette a születésnapjára kapott fekete platformos, vastag sarkú cipőjét is. Aznap valahogy szerette volna magán tudni a fiú néhány ajándékát. Fülébe egy ezüst, láncos fülbevalót akasztott, mi szintén Chase egyik legelső ajándéka volt. A fiú nem volt ez az állandóan meglepetést készítő, ajándék adós típus, de néhány azért tőle is tellett. Brooklyn ezért is értékelte ezeket jobban. 

Táskájába dobott egy müzliszeletet, de mikor indult volna, inkább visszament a konyhába és táblás csokira cserélte. Nem volt jó kedve. Nagyon nem. Elnyelte a nosztalgia keserű fájdalma, mi még a suli udvaron sem nagyon akart múlni. Leszállt a motorról, mire azonnal betámadta a szőke barátnője.

- El nem fogod hinni mi történt -mondta kicsattanva Heather.- Mi? -kérdezte egy kis mosollyal, miközben rágyújtott.- Lefeküdtem White-tal -mondta a kelleténél talán kicsit hangosabban, mivel páran rájuk néztek.- Hogy mi van? -emelkedett fel cigijéből vigyorogva Brooklyn.- Igen, mert ugye hazavitt, a kocsiban borzasztóan beindultam és megcsókoltam, mire ő még jobban és már csak azt vettem észre, hogy az ágyamon vetkőztet. -hadarta le gyorsan. - Jesszus! És akkor most? -kérdezte izgatottan.- Együtt vagyunk. Megbeszéltük és mindketten ezt akarjuk.- mondta nagy mosollyal, mire barátnője csak vigyorogva megölelte.- Viszont tedd el a cigit, mert nem bírom a szagát -mondta kuncogva a szőke- Jólvan -mosolyodott el és nyomta el a szálat.

- Viszont. Tristan megvádolt, hogy kerítőnő vagyok. Tagadom, de. . . -nézett kacérkodva a feketére.- Hát. . . csak még zavarosabb lett minden -kuncogott fel kínjában.- Persze, tőle elvárhatóan megragadta az alkalmat. Mondott dolgokat. . . -mosolyodott el.- Például? -lépett kissé közelebb, s kíváncsian nézett a vele szemben állóra.- Nem tudom, Heather. Közel volt és hozzámért és folyamatosan próbált magához édesgetni és, ami a legrosszabb, hogy borzasztóan beindított és ha nem nyitnak be a takarítók, már rég megtettem volna, amitől rettegek és most ostoroznám magam. -darálta el. 

- Oké, stop. Akkor leléptél? Csak úgy otthagytad? -kérdezte a szőke.- Igen, pánikba estem! -mentegetőzött.- Brooklyn Young. Én olyan helyzetbe hozlak, hogy legyen mit megbánnod, erre elszaladsz. -nézett rá szigorúan. - Nem tehetem meg. Szembe köpném saját magam! -állt ellen továbbra is.- Most köpöd szembe magad. Azt hiszed nem tudom, hogy ez a medál tőle van? Hogy a fülbevaló és a cipő is? -kérdezte oldalra döntött fejjel- Honna- Azzal te ne törődj! Amit, most csinálsz, az csak szemfényvesztés -mondta neki és hagyta ott.

- Azért még szeretlek -tipegett vissza és adott neki egy puszit. De gondolkodj el ezeken! -azzal pedig tényleg otthagyta. 

Azonban nem volt sokáig egyedül. Clark hamar megérkezett, s azonnal át is karolta derekát. - Hát szia! -nyomott szájára egy puszit, mi akkor jeges fuvallatként érte. - Szia. -nézett le lábaira.- Hogy vagy? -simogatta meg picit újdonsült barátnőjét.- Jól. Viszonylag. Viszont főszerepben leszek. -magyarázta a lány.- Ohh, mit játszotok? -érdeklődött.- Operaház fantomja. Ilyen szerelmetes tragikus cucc -mondta, mire megszólalt a csengő is. - Menjünk lassan -ajánlotta Clark, s mivel nem egy helyre tartottak, öleléssel búcsúztak. Indulás előtt azonban Brooklynt valami egészen más kötötte le.

Harris motorja abban a pillanatban parkolt le az iskola udvarán. Talpig bőrben, levette a fekete bukósisakot, s kiszabadította hosszú, újra fekete haját. Brooklyn tekintete otthagyta jelen valóságát, s az imént érkezett fekete angyalra vándorolt. Chase is azonnal észrevette. Brooklyn egy kis grimaszt vélt felfedezni a fiú arcán, ám ez csupán addig tartott, míg fel nem tűnt neki Brooklyn figyelmének tárgya. A lány egy pillanatra sem vette le zöld szemeit a vele szemben állóról. Harris még motorjának dőlve dohányzott, holott az óra már elkezdődött. Csak egy Marcus Baker félét intett neki, mit egy kis mosollyal spékelt meg, s már vissza is tért egyetlen szál cigijéhez.- Brooklyn -rázta meg picit a lányt Clark.- Huh? Mi az ? -kérdezte kirántva a révületből, mire a szőke hátrafordult. Szemben találta magát ex-legjobb barátjával. - Komolyan Brooke? -kérdezte grimaszolva.- Sajnálom -mondta, de a srác csak megforgatta szemét, s bement a terembe. 

- Te nem mész? -kérdezte a lány felé közeledve a talpig bőrbe bújtatott srác.- Kellene? -kérdezett vissza ő is.- Tud a tegnapiról? -kérdezte beleszívva a cigibe.- Semmi közöd hozzá -válaszolt azonnal- Szóval nem -kuncogott fel picit.- És a szerepről? A csókjelenetekről? -lépett közelebb, s nyomta ezzel Brooklynt a korlátnak.- Ez nem a te dolgod -nézett fel a srácra.- Még mindig hordod. -tűrte a lány egy tincsét füle mögé, s ért hozzá az ezüst fülbevalókhoz. - És? -kérdezte - Az első randink után kaptad. Abban a gyönyörű koromfekete ruhában voltál, amit annyira vártál, hogy megérkezzen. Persze méregdrága volt és a csipke egy hét után lejött róla, de még akkor is úgy gondoltad, megérte -mosolyodott el Chase visszaemlékezve.- Te ilyenekre emlékszel? - nézett fel a fiú sötétbarna szemeibe.- Feltételezted, hogy nem? -kuncogott fel. - Évekkel ezelőtt volt. -nézett le a fiú kezére.- Ez semmin nem változtat -nyúlt a lány álla alá. 

Hideg érintései megrészegítették a lány agyát. Nem tudott tisztán gondolkodni.- Most nincs, aki megmentsen -suttogta ajkaira. Brooklyn felnézett Harris szemeibe. A fiú fagyos érintései ellenére, teste lángolt. Harris hideg ajkai abban a másodpercben érintették a lány feketére festett, élettől duzzadó párnáit. Csak egy ártatlan, bár már kezdettől bűnös csóknak indult. Brooklyn keze Chase hajában kapott helyet, s nyelveik hamar egymásra találtak. Harris egyik keze a lány arcát fogta, míg másikkal derekát markolta.