Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

31. fejezet: Hát nem gyönyörű az élet? +18

- Sosem voltam az a babázós gyerek. Mindig kocsikkal játszottam és fiúbarátaim voltak. Akkor ezt betudtam a súlyomnak. . .-kissé megállt a Brighton fiú és nagy levegőt vett.- Mennyire felszínesek voltak, a kurva életbe is! Később, mikor bekerültem a gimibe, elkezdtem vagdosni magam a súlyom miatt és amiért bántottak. A szüleim rá egy évre meghaltak autóbalesetben és egyedül maradtam a mamámmal, aki kb. nyolcvan és a halál közt volt. Mondta, hogy álljak fel, szarjak le mindenkit és koncentráljak magamra, ami eleinte ment is. A probléma akkor kezdődött, mikor tudatosult bennem, hogy nem akarok nőként élni. Hónapokat rágódtam rajta, mire elé álltam. Sejthetitek, hogyan reagált. Chh... -dobott be még egy bélyeget.- Elvette a motort. Az egyetlen dolgot, ami boldogságot okozott. Azt hitte nevelés kérdése az egész. Ekkor kezdődtek a bulik, drogok és stb. Azóta visszakaptam a motort. Persze, a nagyi halálával, de a drogokról nem tudok lemondani azóta. Baszki, mint egy kibaszott elvonó néha. -túrt hajába a földön ülő fiú.

- Mikor a bátyám lebénult, a szüleim csak rá kezdtek figyelni. Ami nem volt gond. . .eleinte. A dokik már rég megmondták, hogy nem fog felépülni, de a szüleim nem adták fel. -szólalt meg következőnek Dax. - Elköltöztek ide, Chicagoba, ahol jobb kezelést kap elvileg. Fasz se tudja, de az biztos, hogy a szüleimnek az sem tűnik fel, ha nem vagyok otthon hetekig és a bátyám sincsen jobban. -mondandója végén ő is bevett két tablettát és kényelmesen visszadőlt a falhoz.

-  Tizennégy voltam, mikor jött egy csaj az árvaházba. A szüleink még kicsinek beadtak minket, mert drogosok voltak. Én mondom, ha szerettek volna, inkább néztem volna, ahogy drogoznak, mint vadidegenek közt felnőni. Sokat volt velem, mindketten magányosak voltunk. Egyik este egy szobában maradtunk és. . .nem tudom, olyan gyorsan történt. -szólalt meg az eddig csendben hallgató Garrett is. - Egy hónap múlva kiderült, hogy terhes. Titkolni akartuk, mert mégis hogy vette volna ki magát, hisz még csak akkor jött meg neki nem rég először. Amint nőni kezdett a hasa, nyilván vége volt a titkoknak. Már nem lehetett elvetetni, azonnal elzártak minket. A szülés után elküldték egy másik árvaházba és mindkettőnket diliházba záratott az a vén kurva. - emlékezett vissza dühösen, feltételezhetően az egyik árvaházi gondozóra. - Nálam hamar megállapították, hogy nincs gáz és kiengedtek. Mikor tizennyolc lettem, magamhoz vehettem a három éves lányomat, de az anyjának nem volt ilyen szerencséje. Gyerekkori nimfomániát állapítottak meg nála és benntartották. Egészen amíg egy rosszabb pillanatában ki nem ugrott a hetedikről. Azonnal szörnyet halt. - itt picit megállt a mondandójában és magához vett egy bélyeget. De szigorúan csak egyet.

- Semmilyen körülmények között nem akartam drogos lenni, a szüleim miatt. De, mikor megkaptam a hírt. . . nem is tudom, talán a tudat, hogy egyedül kell felnevelnem egy gyereket. . .megijedtem. A piához nem akartam nyúlni, az olyan véglegesnek tűnt akkor. Maradt a pirula. Persze csak egy alkalommal. Vagyis így mentem neki. Úgy tekintettem rá, mint pillanatnyi megkönnyebbülésre, úgy kezeltem, mintha nem épp olyan könnyű lenne ráfüggni, mint a piára. Meg is szoptam vele, de semmi nem vinne rá arra, hogy árvaházba adjam a lányomat. Inkább nézi, ahogy drogozok, szív ő is, de a szülői szeretetet semmi sem pótolja. - fejezte be a huszonhat éves srác. 

- Na, Clark, rajtad a sor. -szólt neki Corset, mire a fiú hosszan fújta ki a levegőt és nekikezdett. - A motor mindig is az életem része volt, amolyan nélkülözhető nélkülözhetetlenné vált. Bekerültem a VHHS-be és találkoztam Brooklynnal. Persze, nem azonnal. Először csak megláttam és jesszus. . .azonnal magával ragadott.- Harrisnek kissé kitágultak szemei, hiszen ezt még így nem hallotta.- Aztán megtudtam, hogy palija van, ami összességében mondjuk, hogy eltántorított. Megismertem Harrist, aki a legjobb haverom lett, persze ekkor még nem tudtam, hogy az ő barátnője. Akkor vált csak világossá, mikor elhívott egy motorversenyre, ahol nyilvánosan lesmárolta. Egészen idáig még ők sem tudták, de akkor eltört bennem valami. Persze ekkor már olyan jó barátom lett az a bolond, nyilván nem mondtam semmit. Elnyomtam magamban és a piához nyúltam. Gondolom mondanom sem kell, hogy, mikor szembesültem vele, hogy füveznek, isznak minden előítélet nélkül, azonnal rákaptam. Két legyet üthettem egy csapásra. Elfelejthettem a bánatom tárgyát és egyszerre lehettem a közelükben. Az évek alatt elkopott ez a lendületű vonzalom Brooke iránt és szimplán a barátjukká váltam. Nem mondanám magam drogfüggőnek, csak beleszoktam az évek során. -fejezte be Clark.

Brooklyn Harrisre nézett, kinek szemei ha ölni tudtak volna, a vele szemben ülő fiú már bizonyosan nem élne.- Harris, szerelmem! -simította meg barátja kezét a lány, ezzel kissé kirántva a sokkos révületből. - Ne akadj ki! -suttogta barátja ajkaira.- Te tudtad? -kérdezett vissza mereven a fiú. - Dehogy tudtam. Mármint sejtettem, hogy nem csak havernak tart, de ez mind nem számít, amíg téged akarlak. -magyarázta a lány.- Csókolj meg! -parancsolt rá a fiú, mire a lány az ölébe ült és ajkaira vetette magát. Lucskos, nedves csókjuk heves volt és vad, miközben vérükben kezdték érezni a beütő drogokat. Kevés gátlásukat is könnyedén levetkőzve dobták le egymás után a ruháikat, amit a be LSDzett csapat sikeresen ignorált és csak fentebb tekerték a zenét. A Your Favourite Dress című zene kezdetére, már csak egy melltartó fedte Brooklyn testét. 

Harris markolta, csapkodta a lány fenekét, miközben mellei közé vetette magát. Mikor hallotta, a lány kissé már nyögdécsel, megemelte és tagjára ültette a felajzott feketét. Szinte ösztönösen kezdte a zene ritmusára mozgatni csípőjét barátján, s mozdulataikat csak egyre hangosabb nyögések kísérték, melyeket mind elnyomott az üvöltő zene.  

Két nyögésük közt, Clark és Corset egymásra néztek. Szemeik szinte fellángoltak, s tizedmásodperc alatt cuppantak egymásra. Corset ügyesen szabadította ki aktuális partnere méretét és amint elhelyezkedett annak lábai közt, el is nyelte azt. Clark a vörös hajzuhatag közé túrt és enyhén hátra billentette fejét, miközben élvezte az ajkak kényeztetését. 

A zene végére, egységes nyögésnek tűnt minden, s szinte már egymást sem találták meg a színek, hangok és érzések tömegében, s kívülről talán egy egyszerű hangos rendbontó bandának tűntek, belülről elvesztek az érzések mámorában.