34. fejezet: Félember

36 1 0
                                    

A terem ajtaja nagyra nyílt, s szinte egyszerre, egymás mögött nyolc gimnazista lépett be a szokásos kis próbaterembe. Mint mindig, most is nagy szemekkel néztek körbe, lépteiket lassan tették a kis lépcsőkkel borított, vörös szőnyeges folyosóra, ami a székekhez vezetett. Minden kis lépcső alján felvillant a LED lámpa, mikor ráléptek. Egymás után ültek be a sorokba. Haven az első sorban foglalt helyet, annak is a jobb szélén. Henry középre ült, közvetlenül szembe a színpaddal, s szinte szemezett az azon vándorló porszemekkel. Harris hátra tartott, de két lépése közt egy női kacsó finoman visszahúzta. Hátrafordult, de tudta ki az. A lány kérlelő két zöld szemébe pillantott. Röviden kifújta a levegőt és hátra simította szemébe lógó haját. Ellazította a lány kezében lévő karját és követte a feketét, aki hálás, szerelmes csillogással teletöltött  szemeket eresztett felé, majd leültette a harmadik sor hatos székére, ő maga pedig a hetesen foglalt helyet. 

Heather Brooklyn elé ült le, Tristan pedig gondolkodás nélkül követte. Utoljára Victoria és William érkeztek. A testvérpár gyorsan körbepillantott, nem kellett sok idő, hogy felfedezzék a teljesen egyedül üldögélő Havent, s mellé telepedtek. A barna hajú lány rájuk emelte két kerek barna szemét és egy apró mosollyal közölte (talán) háláját. 

A nyugodt, szinte filmbeillő jelenetet a nagy teremajtó intenzív, hangos csapódással való kitárulkozása szakította meg. Két idős alak tűnt fel az ajtó árnyékában. Határozott, kimért léptekkel közeledtek a kis lépcsőkön keresztül a színpad felé. Felléptek az előadások helyszíne előtti emelkedőre és szemben álltak meg a nyolc gimnazistával. 

Hátulról szépen lassan előjött a fekete ruhás nő is, s őt követte egy húszas éveiben járó hölgy. Vállig érő barna haja egyenesen omlott le mellkasához. Szemei barnászölden csillantak meg, miközben végignézett a diákokon. Nem volt kimondottan vékony de túlsúlyos sem. Dereka viszonylag egybefüggött csípőjével de hasa mondhatni lapos volt, bár ezt az őt borító bő, ujjatlan fekete felső miatt nem lehetett biztosan állítani. Kezei közt tartotta vászonkabátját, ujjai végén a körmök rövidek és fehérre festettek voltak. Fekete farmerját egy szürke öv tartotta helyén, jobb válláról pedig egy fekete, láncos kis táska csüngött. 

- Kérem, Andrew és Olivia Allennek szólítsanak minket! Mi fogjuk önöket oktatni a színészet fortélyaira. A mögöttem álló hölgyet már ismerik, hiszen ő hozta magukat ide és ő lesz az, akinek közvetlen számadással tartoznak. Önöknek először rá kell figyelniük. Aztán a másik hölgy, aki a jobbomon áll, Ivy Carter. Jelenleg marketing szakon tanul az egyetemen, de besegít nekünk a háttérmunkálatokkal. Őt kell keresniük ha az öltözködéssel, sminkeléssel, díszlettel kapcsolatban van kérdésük vagy problémájuk. A mellettem álló úr fog önöknek segíteni a zenével, énekléssel, esetleges táncolással kapcsolatban. A darabok forgatókönyve az én kezemben van, így minden performansz elején én fogom önökkel átvenni, egyeztetni a szerepeket. A további gyakorlással kapcsolatban Hall kisasszony fogja eligazítani önöket. Ő segít a próbákon, így, mint ahogy már említettem neki tartoznak a legfőbb számadással. Az első darabot színházunk igazgatója, Mr. Turner is meg fogja tekinteni, így tehát a legjobb teljesítményt várjuk önöktől. - fejezte be mondandóját az idős, sminkelt hölgy. Beszéde, modora kifogástalan volt, állkapcsa feszült, s ráncait elegánsan viselte. Fején egy fekete kalapot hordott, s fekete vászonkosztümje nyakáig felért. Ikonikus műszempilláit nőiesen viselte, nem rebegtette, s lépteivel kombinálva kissé ijesztő hatást keltett. Hosszú lábaira fekete harisnya simult, amik magassarkakban értek véget. 

A mellette álló férfinek is hátborzongató ábrázata volt, de talán szemüvege miatt nem volt olyan ijesztő. Szája lefelé görbült, ősz haja szellős szálakban állt fején, arca hosszúkás alakot öltött és szemei kicsi, zöldes kékek voltak, kissé pszichopata hatást keltve. Egy fekete inget viselt, öltönynadrággal és elegáns, frissen pasztázott cipővel tette teljessé a ruházatot. 

Mr. Allen lelépett a kis emelkedőről és a zongora előtt foglalt helyet, a színpad előtti zenészárokban. Ms. Carter visszament a színpad mögé, a fekete ruhás nő pedig a diákok sorai közé ült le. Egyedül Mrs. Allen maradt a színpadon és végigmérte a diákokat, miközben papírokat fogott a kezében, egy másik köteget pedig Ms. Hall osztogatott a srácok közt. 

A lapon, amit kis idő múlva már mindenki a kezében foghatott, egy "Rómeó és Júlia" felirat volt látható. Ezt elolvasva, néhányan fájdalmasan felnyögtek, mások pedig izgatottá váltak. - Tényleg? Egy ilyen elcsépelt klasszikussal fogunk berobbanni a köztudatba? -tette fel nyűgösen a kérdést Brooklyn. - Kisasszony! Először is, figyeljen a modorára! Másodsorban pedig pontosan azért kapják ezt, mert klasszikus. Talán az egyik legegyszerűbb darabunk. De most ideje eldönteni a szereposztást. -zárta rövidre az idős hölgy, mire Brooke csak fújtatott egyet. A hölgy lassan végignézett mindenkin, s rendszerint a papírjaira nézett kerek három percen keresztül, mikor is megszólalt. - Rómeó: Chase Harris, Júlia: Haven Nelson. - s még ki sem mondta a lány teljes nevét, a tetovált srác felállt és kiment a teremből. 

- Probléma van? -kérdezett rá a nő, mire Hazel csak egy rövid hozzászólást tett.- Magánéleti ügy és még nem tudják kizárni. -magyarázta és hagyta tovább beszélni a hölgyet, mialatt Brooklyn Chase után ment. 

- Chase! - zárta be maga után a teremajtót és odalépett az ajtón kívül álldogáló, cigiző sráchoz. - Mi van? -kérdezett vissza durván, de a lány csak elé állt és kivette a cigit a kezéből. - Nem viselkedhetsz így. Ez nem olyan halálos, ráadásul ott leszek, így semmit nem tud csinálni. -próbálta nyugtatni az ideges fiút.- Lefosom, én nem fogom lesmárolni azt a prűd ribancot! Bottal nem nyúlnék hozzá bazdmeg, nem hogy még csókolgassam! -húzta magát fel még jobban.- Baby!- simította meg izmos felkarját a fekete lány.- Ne csináld! Felmentek arra a kibaszott színpadra és megcsináljátok. Nehogy már Chase Harris ne legyen képes ennyire se. Te, aki motoron ülsz folyamat, mindig kijössz a sittről és úgy baszol meg, hogy a nevemet is elfelejtem. -hajolt közelebb a sráchoz, olyannyira, hogy ajkaik már súrolták egymást. A fiú nem szólt semmit, csak félrenézett. A lány már talán azt hihette, nem jutott közelebb, de akkor Harris hirtelen visszanézett és a lány torkára szorította kezét, s úgy húzta rá ajkaira az előtte állót, aki lelkesen viszonozta. Csókjuk nem volt hosszú, de annál intenzívebb, annyira, hogy a fiú lilára szívta a lány alsó párnáját, s a srác szája kivérzett. Ekkor elengedte a zöld szeműt és haját hátra fésülve, a cigit elnyomva visszaindult a terembe. 


Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!Where stories live. Discover now