Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

13. fejezet: Csillagokkal borítva

Intett neki is, hogy kövesse, de a srác csak értetlenül pislogott rá. - Gyere! -mondta, valamivel kedvesebben, s szemeiben mintha megcsillant volna az anyai szeretet. - Minek? -kérdezett rá, de csak egy elnyújtott sóhajt kapott válaszul. - Megcsillogtatjátok a színészi képességeiteket . -jelentette ki nyugodtan a -mint megtudták- Hazel nevű nő.

Tristan beállt a sor elejére, ezzel kilökve Willt, aki csak egyetlen horkantással jelezte nemtetszését. Tristan egy laza "boccs"-csal fejezte ki elnézését, de csak szemforgatást kapott válaszul, mit szerencsére nem láthatott, hiszen William a háta mögött állt. Ha látta volna, bizonyosan balhé kerekedett volna ki belőle. 

A nő ismét megindult, de most nem termeket keresett, kiment a főbejáraton. - Amúgy az nem baj, hogy mi nem drámára jelentkeztünk? -érdeklődött kissé gúnyosan, szemüvegét feltolva Henry. A nő egy pillanatra megtorpant és szembe nézett a fiúval.

- Tudja, a színészet művészet. Nem akarat, hanem tehetség kérdése. Több ezer kortársuk jelentkezett drámára, akiknek még csak a fele sem lesz képes hitelesen átadni ebből az egészből semmit. A dráma, a színészet egy olyan művészet, amihez elkötelezettség, teherbírás és szorgalom szükséges. Inkább érezze magát különlegesnek, mivel úgy gondolom, önökben -mutatott végig a díszsoron -mind a három megvan és ez rettenetesen ritka. -fejezte be nyugodtan, s már-már csillogó szemekkel. 

Visszaállt a sor elejére és gyorsabban kezdett lépkedni, mint az indulásnál. Fekete magassarkúi minden lépésnél hangosan jelezték közeledését. Mikor jobb cipőjének sarka elmerült egy kisebb pocsolyában, lépte felverte a vizet, s a mögötte álló Tristan futballdzsekijére fröcskölte azt. 

- Hé! -fejezte ki nemtetszését ezzel a rövid szócskával az áldozat, mit csak a nő enyhe kuncogása kísért.- Most mi -ideje se volt végig mondani, mert a nő felemelte mutatóujját és szóra nyitotta száját.- Alázat! -fordult hátra hirtelen és került közel Tristanhez.- Ez az, ami elengedhetetlen. Mondjuk, hogy ez a negyedik pont. -nézett végig diákjain és indult el ismét a járdán. 

Hátul, Chase és Brooklyn ezerrel próbálták visszatartani feltörni készülő nevetésüket, több-kevesebb sikerrel. - Mégis mi ilyen vicces? -kérdezte tőlük Hazel, hátra sem nézve. - Semmi, tanárnő. -védekezett azonnal Harris, mire a nő gúnyosan elmosolyodott, bár ezt nem láthatták.- Sajnálatos módon minden nevetség ellenére, kénytelen vagyok az utcai tanításra hagyatkozni, mert a operaházban egyéb dolguk is lesz. -mesélte nyugodtan, s az operaház hallatára mindenkinek elment a kedve a nevetéstől. 

- Talán csak nem gondolták, hogy bohócnak kellenek? -kuncogott fel édesen a nő, mire ezek leszegett fejjel csoszogtak át a zebrán, hiszen időközben a piros lámpa is zöld fényre váltott az út túloldalán. Megálltak egy kopottas buszmegállóban, s mindenki nyugodtan konstatálta, nem gyalog mennek. 

Közel két óra buszocskázás után elérkeztek a Chicago Theater főbejáratához. Felnézve egy függőleges "Chicago" felirat volt olvasható, piros alapon, fehér, arany keretes betűkkel. A fejfelirat, azonban jóval elegánsabb volt, mi azt sugározta, nem parasztoknak készült az épület. A koszos fehér kőburkolaton, a "The Civic Opera House" felirat volt olvasható, s alatta, egy fekete márványtáblán, a "Lyric Opera Of Chicago" címke tündöklött. 

A bejárat két oldalán, két kőoszlop, díszített fejekkel, a fejfa felett, pedig egy félkör alakzat, melynek közepén egy 3D-s Róma kori tükör, babérkoszorúval volt látható. Mellette, két oldalt, két meztelen nőt ábrázoló szobor, lanttal, síppal és kürttel a kezükben, miközben egy-egy maszkon támasztották könyökeiket. 

Felfelé tekintve hatalmas, égbe emelkedő bérházak sorait látták, melyek elérték még a felhőket is. A nő intett, hogy menjenek előre, a barna ajtókon, melyeket vörös öltözetű lakájok őriztek, s mikor megpillantották a nőt, kérték, hogy lépjen oda. Hazel kinyújtotta kezét, s felmutatta tenyerét, mire a lakájok leengedték az arany kötelet, mi akadályozta a bejutást. A nő intett, hogy lépjenek be, s diákjainak kis csoportja, így is tett.