Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

116. fejezet: Elszívott szagok

Haven aznap reggel hatalmas képtelenségre készült. Tőle nagyon is távol állt terve, de egyetlen dolog vezérelte. A bosszú. Sosem érezte magát ennyire elszántnak és kőszívűnek. Tudta, hogy közelgő tettéért elzárást kaphat, de abban a pillanatban ez érdekelte a legkevésbé. Hatalmas festékszórókkal érkezett, jóval az iskola nyitása előtt. Sosem csinált ilyet, így nem volt teljesen biztos a keze, de a célt végülis kielégítette. Az iskola hatalmas bejárata felé, amit pár hónapja Harris-k is kidekoráltak, nagy, vastag betűkkel írta fel: "Victoria Evans egy mocskos ribanc." Másutt, másik falon még kreatívabb volt: "Will Evans gyereket csinált az ikertestvérének". 

Mire a többi diák megérkezett, az iskola szinte egész területén hasonló feliratok voltak, s még maga Harris is megjegyezte. - Az komoly -. Mások sokkosan, megint mások nevetve, a többiek mutogatva tértek be aznap reggel. Brooklyn csak odasétált Harris mellé és ennyit mondott - Úgy tűnik lassan, de kitanulják a bosszúállás művészetét.-, mire Harris csak felkacagott. 

A kamerák felvételen egyértelműen kivehető Haven, már az első órában az igazgatóiban ült, de nem bánta meg tettét. Victoria aránylag nyugodtan fogadta a dolgokat, ám Will félve nézett minden graffitire. Ahogy haladt a zsúfolt folyosón, mindenki ujjal mutogatott rá és sugdolóztak a háta mögött. Persze, egyértelmű volt mindkettőjük számára a felelős, aki az igazgatóiban már meg is kapta az elzárást. Persze az esetről édesanyja is értesült, aki a legkevésbé sem volt elragadtatva. 

- Szerintetek igaz? -kérdezte a körülötte álló két fiútól Heather. - Én abból a leszbi boszorkányból kinézem -válaszolt saját kérdésére. - Nem úgy volt, hogy mindketten melegek? -kérdezte Tristan.- Biztosra akartak menni, oszt' kipróbálták egymáson -röhögött fel Austin. 

- Egyébként mit mondott Hazel? -fordult Harris felé Brooklyn.- Mindent elmondok majd. De dráma után beszélnünk kell. - azzal elviharzott az órájára. 

Victoria bosszúja kiteljesedni látszott. Haven összezuhant, Will is vele együtt. Brooklyn és Harris már így is megbűnhődtek az örök, röhejes mókuskerekeikkel. Heatherről időközben lemondott, úgy gondolta van elég baja így is. Aki egyszerre két pasival kefél, annak alacsonyan lehet az önbecsülése, forgatta magában a gondolatot. Ahogy mondani szokás Más szemében a szálkát. . .

- Mi a baj? Mit rontottam el? Most őszintén, Haven! Mi van veled? -pakolt le feldúltan Aria Nelson, miután becsapta maga mögött a bejárati ajtót. - Semmi. -rántott vállat a lány.- Ezt ne nekem akard beadni! Az anyád vagyok és jelenleg mindennél nyilvánvalóbb, hogy valami nem stimmel veled! Miért kellett ezt csinálni? Én mindig próbáltalak megérteni, felnőttként kezelni, de úgy tűnik nem lehet! -

- Fogalmad sincs semmiről! -indult el a szobája felé Haven.- Na nem, itt maradsz, amíg el nem mondod mi volt ez az egész! -ült le a kanapéra.- Nincsen semmi. Mehetek? - indult el ismét.- Miért kell belőled mindent harapófogóval kihúzni? -

- Késő, anya! Nagyon de nagyon későn jössz rá, hogy baj van! Nem vetted észre! Semmit sem vettél észre az elmúlt hónapokból, azt hitted csak egy kislány drámája és az elején tényleg az volt. Történtek dolgok, amik hatására elmúlt a gyermeki rózsaszín köd. De te semmit sem vettél észre ebből. Most is csak azért érdekel, mert már papíron van! Nem érdekel, hogy most hirtelen figyelni akarsz rám. Nincs rád szükségem, a legrosszabb napokat nélküled éltem túl és boccs, hogy csak ennyire tellett! -fordult sarkon és hagyta faképnél anyját. 

A szobájába ment. Anyja reakciója nem bántotta és a legkevésbé sem lepte meg. Mindig ilyen, gondolta. Eljátssza a megértő, szolidáris anyát, de közben csak a munkájának él. Persze, el kell tartania mindkettőjüket de ennek nem kellene a kapcsolatukba kerülnie. Próbálta megérteni a lányát, de igazán sosem ment neki. Lelke legmélyére temette a férfiakat, így arról sem akart tudomást venni, hogy lányának ettől lehet velük problémája. Valós problémája. Semmit sem vett észre, gondolta Haven, mire csak szomorúan felnevetett. Tényleg remélte, hogy anyjának feltűnnek a dolgok csak valamiért nem akar beleszólni, még ha ez egy szürreális elmélet is volt. Ebbe kapaszkodott, mert az igazságot túl fájdalmas lett volna beismerni.