Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

74. fejezet: Mindene az esetem

- Megvagytok? Tudunk kezdeni? -kérdezte Corset, miután rendbe tette Harris sebeit. - Én megvagyok - állt fel a hosszú hajú. - Jah, én is -nézett rájuk Clark, jóval több sérüléssel. Brooklyn nyilván sajnálta Graysont és minden erejével erre próbált fókuszálni és ezt is mutatni, miközben szíve egy kicsi eldugott szeglete semmire sem vágyott jobban, mint közelről megbizonyosodni Harris állítólagos jóllétéről. 

- Le ne zuhanj a motorról -mondta cinikusan Brooklyn Harrisnek - Nem fogok, ne aggódj. Inkább a bohócod féltsd! - köpte oda hasonló hangsúllyal és ült fel a motorra. Követte mindenki más is, majd egyszerre indultak el a kijelölt pályán. Szokásukhoz híven, nyilván ez is illegális volt, de abban a pillanatban még a hülye sem gondolt erre. Száguldottak, s valahol örültek, hogy így adják ki a bennük lévő feszültséget, ahelyett, hogy illegális szerekhez nyúlnának. 

Egy ideig egészen egyszerre haladtak, ám egy kanyarban már csak ketten maradtak elől. Harris és Clark. Kicsivel mögöttük ugyan jött Brooklyn, de a feszültség azonnal érzékelhető volt. Harris abban a pillanatban, ahogy látta ki van mellette, gyorsított. Clark sem tett sokkal másképp, de Harris motorjának és előzetes tapasztalatának köszönhetően persze méterekkel leelőzte, s végül, ahogy az megjósolható volt, Harris ért elsőnek célba, azonban minden eddiginél nagyobb különbséggel, s ezzel megdöntötte saját rekordját, nem is kevéssel.

- Szép volt! -ment oda hozzá Brighton és fogott vele kezet, miután mindenki célba ért.- Legalább ebben az egyben nem szar -tette hozzá Brooklyn- Ohh, egy pár héttel ezelőtt az a száj nem ezt mondta -kuncogott fel Harris. - Egy pár héttel ezelőtt nem akartalak felképelni, most viszont erős késztetést érzek rá. - válaszolt mosolyogva Brooklyn, mire a hosszú hajú csak elmosolyodott. - Ezt vegyem kihívásnak? -nézett fel a lányra.- Akár -rántott vállat és ment el mellettük.

- Remélem vágod, hogy ez nyílt flört volt -lépett mellé Brighton.- Ja, észre se vettem -kuncogott fel szarkasztikusan- Mi történt veletek? -kérdezett rá a srác.- Semmi, elbasztam. Az alap sztorit gondolom vágod. -nézett rá és gyújtott meg egy cigit, mire az bólintott.- Én meg egy pár napja megbasztam egy csajt, mert full szétvoltam állva, ő meg rám mászott. De Brooklyn látta, mert előtte ránéztem és követett. Következő reggel jelenetet csinált az udvaron és tudtomra adta, hogy gyűlöl. Azóta meg ez megy. -magyarázta röviden.

- Szar lehet haver -mondta együttérzőn Darren.- Az, de próbálom megoldani - válaszolt és szívott bele a cigijébe.- Nem reménytelen. Az ember azt hinné, hogy ezek után az, de abból, amit ma láttam.- vonta fel szemöldökét mosolyogva.- Mert? Mit láttál? -érdeklődött az azóta ismét fekete hajú. - Igaz, hogy Clark sebeit ápolta, de a szeme folyamatosan rajtad volt. Próbálta szegény erővel visszaterelni a sebekre, de nem nagyon járt sikerrel. Aztán ez most nyilvánvaló volt - jegyezte meg és lépett el Harris mellől ő is. 

A fiú csak mosolygott egyet és a pár méterrel arrébb álló lányra nézett. A korlátnak dőlve dohányzott, középhosszú haja kissé hullámosan omlott vállaira, s csak két zöld szeme világított ki arcából. Harris akárhogy próbálta lebeszélni magát minden másodpercben, aznap is pontosan olyan szerelmes volt a lányba, mint az első nap, mikor belépett a terembe. Egészen addig fel sem tűnt neki, de mikor emelte jobb kezét, hogy a szálat szájához emelhesse, Harris megpillanthatta vékony csuklóján azt az ezüst láncot, mit még ő adott a lánynak első évfordulójukon.