Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

47. fejezet: Harris érzelmi krízise

A mekis randi után Chase-t már nem sok választotta el élete egyik legvégzetesebb döntésétől. Ennek ellenére nem félt és nem futamodott meg. Tudta, legalábbis sejtette mi lesz a vége, de abban a pillanatban semmi sem ért fel szerelme szabadságával. 

Elsőre természetesen nem adtak anyagot a kezébe, csupán egy szállítási munka volt, ami ebből kifolyólag kevesebbet is jövedelmezett. Szerencséje volt, így nem kapták el de ezek után haza sem akart menni. Apja tettét jellemezni sem tudta volna, de azok után, hogy megütötte, esélytelen volt hazatérnie. Brooklyn anyját sem akarta terhelni, főleg becsengetni hajnalban, így az iskolát találta a legjobb választásnak. Pontosan tudta, hogy a kamerákat senki sem kötötte vissza, így minden probléma nélkül bejuthat. Az agya a barna hajú lányon is járt. Sajnálta de dühítette egyszerre, s ezzel az érzéssel egyedül nem igazán tudott mit kezdeni.

Bemászott a kémia terem ablakán és az egyik padra feküdt le. Hideg volt és kemény. Abban a pillanatban elgondolkozott nem ezt érdemli-e. Hálátlan fiú, pocsék barát és még pocsékabb szerető, most már pedig bűnöző is. Talán ezért lépett le az anyja is. Tudta mi lesz belőle és nem akarta végignézni. Abban a pillanatban úgy érezte csak fájdalmat tud okozni. Talán meg sem kellett volna születnie. Az apjának nem lenne ennyi baja vele. A barátja együtt lehetne Brooklynnal. A szerelme megkaphatna mindent, amit megérdemel. Üresen bámult a vele szemező LED lámpára és rágyújtott. Figyelt arra, hogy ne fújja a tűzjelző felé ugyanis akkor nem volt ereje menekülni. Mégpedig Brooklynt valakinek ki kell hoznia a sittről, ezt pedig nem teheti meg ha mellé kerül. 

Talán bele kellett volna mennie az apja alkujába. A lány már szabad lenne és nem kellene vele sem törődnie. Mindenkinek könnyebb lenne nélküle. Ám azok után, hogy megütötte az ötvenes férfit búcsút mondhatott az alkunak. Most pedig már felesleges is lenne. Már nyakig benne van és egyedül kell kimásznia belőle. Tudta, hogy nem ránthatja magával a lányt. Ő nem tudhatja meg. Nem engedheti, hogy ő is bajba kerüljön a saját hülyesége miatt. 

A kemény fán fekve kicsordult pár könnye. Bölcsebb lenne elengednie a lányt? Térden csúsznia apja előtt? Maga megoldani a gondjait? Mindig azt hitte egyedül is megállja a helyét és most szembesülni látszott a totális ellenkezőjével. Sosem érezte, hogy eluralkodnának rajta érzelmei kivéve néhány pillanatot mindig ő volt felettük. Ott és akkor viszont minden összetörni látszott. Tisztán látta minden hibájának jövőjét, hogy apja mitől óvta mindig. Érezte a fájdalmat. . .minden tettének fájdalmát. Apja fájdalmát, s szerelme fájdalmát. Látta maga előtt az arcukat, mikor ráébrednek mit is tett. Tudta, hogy innen nincs visszaút. Tudta, hogy innentől a drog a jövője. Totálisan benne ragadt és nem ránthat magával senkit.