Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

100. fejezet: Az ördög karjai

A fekete motor csak éppen, hogy leparkolt, a szemüveges fiú már kint állt a színház kapui előtt. Harris leemelte fekete farmerbe bújtatott lábait, s bőrbakancsa csattant a betonon. Felsőtestét egyszerű fekete, felül kigombolt ing fedte, mi szokatlan volt részéről. Levéve a nevével ellátott bukósisakot, szabadjára engedte hosszú, fekete haját, s a színház bejáratánál álldogáló fiúhoz sétált. 

- Mizu van? -kérdezte Harris, mialatt elé ért. - Nem akarok bent lenni. Haven bent van és kellemetlen lenne -rántott vállat.- Ahha, értem. - kezdett furává válni a beszélgetés.- Hogy vagytok Brooklynnal? -kérdezte Henry és ez volt az a pont, ahol Harris végképp nem értette, hiszen a fiú legutoljára még haragudott rá, amiért úgy bánt Havennel, ahogy.- Uhm, hát jobban. Vagyis, azt kérte tegyem be neki de kötődés nélkül, ami sokkal nehezebb, mint gondoltam. -indultak el befelé.- Akkor minek mentél bele? -kérdezett rá, meglepően kedvesen. Persze, Harris nem tudhatta, hogy a fiú már nem haragszik rá. - Mert azt mondta erre van szüksége és nem tudok neki nemet mondani -mondta el minden gondja okozóját.- Miért nem? Nem lehet olyan nehéz. -rántott vállat ismét.- Azt te csak hiszed. Amikor a szemedbe néz azokkal a szemekkel, amikkel felnézett rád minden másodpercben, amíg szeretett. Meg amikor úgy ér hozzád, hogy a szavad is elakad. Tényleg nem olyan nehéz -mondta cinikusan.- Meddig akarod feleslegesen szeretni? -mondta ki a kendőzetlen valóságot Henry.- Nem tudom. Talán amíg nem érem el, hogy újra belém szeressen. -ült le a második sorba, mialatt Elizabeth Allen is belépett a terembe. Nyilván ott volt. Mindig ott volt. Henry tekintete egy pillanat alatt kalandozott el barátjáról, s állapodott meg a barna hajú lányon. - Hallod, hogy miről beszélek vagy ennyire áll a farkad? -kérdezte a kelleténél kissé hangosabban Harris, mire a hátul ülő lányból kiszakadt egy kisebb kacaj.

- Harris! -torkollta le barátját és ült le kissé megszégyenülve.- Értem már miért nem haragszol rám -kuncogott fel Chase, mielőtt hátrafordult, s egy csábos mosollyal hátraintett a lánynak, ki csak kuncogva visszaintegetett. - Látod? Csak lazán -bökte oldalba a Torres fiút, aki majd' el süllyedt szégyenében.

Ezzel egyidőben szeme elé tárult a hosszú fekete hajú lány, talpig bőrbe öltözve, s kivételesen semmilyen ajándékát nem viselte. Igéző zöld szemei most is csak úgy ragyogtak. Harris tekintete hasonlóképp kötődött le, mint az imént barátjáé.- Na, most legyél fasza gyerek! - röhögte ki Torres, s dőlt hátra székében. Harris nyelt egyet, s kissé kihúzta magát. 

- Helló, szépfiú! -intett oda neki Brooklyn, s foglalt helyet a sor túlsó oldalán. Ritkán akadtak el szavai, ám ez egy olyan pillanat volt.- Baszki -túrt hajába, de figyelmét képtelenségnek bizonyult elterelni. 

- Na drágáim! -lépett elő ismét talpig feketében a fekete ruhás nő.- Nagyon remélem, hogy fel vannak készülve, ugyanis ma este előadás és elvárom a maximumot mindegyikőjüktől, ahogy az Allen házaspár is teszi. Ma ők nem lesznek jelen, de a lányuk volt olyan kedves, hogy elvállalta a főpróba levezetését, amiben természetesen segítségére leszek. Öltözzetek be, fél óra múlva találkozunk ugyanitt. Ms. Carter segíteni fog mindenben a backstage-ben. -azzal összecsapta tenyerét, s sarkon fordulva lement a színpadról.

- Ugye tudod, hogy legszívesebben én vetkőztetnélek most? -állította meg Harris az épp indulni készülő lányt. - Ismerlek már ennyire. De meg kell elégedned a csókjelenetünkkel. -biggyesztette le ajkait, s indult el a próbafülkék felé, otthagyva a gondokkal küszködő rosszfiút. 

- Gonosz vagy vele -jegyezte meg kuncogva Heather mialatt öltözködtek.- Szeretem kínozni. És most megtehetem. Így is abban állapodtunk meg, hogy nincs csók, erre ma azt is kapni fog. Legyen neki ennyi elég -mondta és lépett elő a próbafülke mögül, hatalmas hófehér ruhában.- Na most nagyon kerüld el! -nevetett fel a Baker lány.