Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

16. fejezet: Brooklyn szemei és az igazság

Enyhe kocogtatást érzett meg jobb vállán a fekete cipős lány, mikor kifordult az épületből. Harris már pár lépéssel előrébb járt, hiszen be kellett indítania a motort, így előre sietett. Fekete haját megfékezve fordult hátra és két zöld szemével, a szemben álló lány két kékébe nézett. Egy lépéssel hátrált és felvont szemöldökkel, érdeklődve pillantgatott a szőke lányra. 

- Igen? Figyelek. -nyitotta szóra feketére festett ajkait, melyek vastagságuk miatt kitűntek a lány arcából, világító zöld macskaszemeivel együtt. - Nyújtsd ki a karod! -mondta határozottan a kék szemű lány és lenézett Brooklyn tetovált karjára. Csupán egy kis "x" volt bal kezének oldalára varrva és alkarjának tetején egy nagyobb tetoválás, ami egy kígyót ábrázolt. 

Kinyújtotta karját-bár értetlenül-,amit Heather elkapott és a színház mögé, a kukákhoz rángatta. Brooke picit ellenkezett, de végül megadta magát és önként követte a lányt. - Várj, csak dobok egy üzit, hogy ne keressen, mindjárt megyek! -vette volna elő a telefonját, de Heather kivette kezéből és zsebre tette.- Héj! Add azt vissza! -kérte telefonját de az csak megrázta fejét.- Először hallgass meg! -tette csípőre kezeit a szőke lány és komolyan nézett Brooklynra, aki nem tudott ellenkezni. - Na? -keresztbe tette karját és a szőkére figyelt.

- Havennek bejön a pasid. -árulta el nemes egyszerűséggel az okát, amiért messze rángatta. Brooklyn csak zavarodottan nézett rá, amolyan "Az ki és engem miért érdekel?" fejjel. - Ja, ha nem zavar semmi, csak gondoltam szólok. -rántotta meg vállát Heather és lépett el Brooke-tól, de az vissza húzta.- Mégis ki az a Haven? -kérdezte kezeit széttárva, mint akinek fogalma sincs. - Barna haj, barna szem, lapos segg, láthatatlan, tudod te! -magyarázott unottan, mikor Brooklyn kicsit megvilágosodni látszott.

- Jaa, most már megvan. Oké, és? Harris sok mindenkinek bejön, ez nem új. -magyarázta, miközben kabátzsebéből elővett egy szál cigit.- Van tüzed? -nézett fel a szőkére, ki csak megrázta fejét. - Akkor pá! -intett neki és visszalépett Harrishez.

- Hol voltál? - kérdezte Harris, miközben elrugaszkodott fekete motorjától.- Van tüzed? -nézett fel egy fejjel magasabb párjára, aki csak lustán zsebébe nyúlt és Brooklyn cigijéhez tartotta az öngyújtót, ami meggyulladt. - Köszi, mehetünk? -kérdezte és felült a motorra, mit Harris zavartan követett végig, de végül ő is elfoglalta helyét és elindultak a lányhoz. 

Megérkezve, Brooke hamarabb leszállt és előkereste kulcsait. Vadul kereste, hiszen maga sem tudta miért, nem akarta, hogy a srác utolérje. Harris azonban hamar odaért és kezei közé vette barátnője mancsait, melyekből így kiesett a kulcscsomó. - Oké, mi a baj? -kérdezte, de a lány nem akart ránézni. - Héj! -jobb kezét a lány arcára simította és felemelte fejét.- Látom, hogy valami nincs rendben. -picit lehajolt, így egy magasságba került vele- Hm? Mondd el! -Brooklyn kellemetlenül kezdte gyűrögetni Harris mancsait, de az türelmesen várt. 

- Hát. . .nem nagy dolog. -vallotta be Brooke, de Harris úgy figyelte minden szavát, mintha a világ titkát készülne épp feltárni.- Ma megtudtam, hogy van egy lány, akinek bejössz. -hajtotta le fejét a lány, mire Chase elmosolyodott.- És? -kérdezte enyhén kuncogva. - És nem tudom miért de -Oké, ki az? -kérdezett rá végül Harris.- Haven, tudod a csaj akit a wc-ből szedtem ki. -magyarázta.- Hát azt elhiszem, hogy neki bejövök, de csak nézz rá. Tudom, hogy arra vagy kíváncsi, hogy lenne-e esélye és nem, nem lenne. Nem mellesleg miért gondolkozol ilyenen, mikor tudod, hogy téged szeretlek? Vagy nem tudod? Bizonyítsam? Mit szeretnél? Csak mondd meg és megteszem, csak hidd már el végre, hogy téged, és csak téged szeretlek. -magyarázta végig a lány zöld, csillogó szempárjaiba nézve. - Csak. . . talán csak félek, hogy egyszer megunod azt, aki én vagyok. Megunod a nagy szám, a körmeimet, a cipőimet, a ruháimat, a rossz kislányt, aki csak veled és miattad jó. Megunod ezt az egészet, ami én vagyok és egy olyanra fogsz vágyni, aki csendes, szerény, aki -Chase tekintete minden mondat után egyre feketébbe torzult, míg nem bírta tovább hallgatni és közelebb vonta a lányt, miközben ajkait a lány vastag, édes ajkainak nyomta. - Téged sosem lehet megunni. -mondta két csók közt, majd végül elszakadt a lánytól. 

- Te mindig meg tudsz lepni, mindig újat mutatsz és egyszerűen kiismerhetetlen vagy. Mégis mit kezdjek egy lánnyal, aki az első pillanattól kezdve azt adja, amit akarok és soha semmi újat nem kapok tőle?! Aki mindig kedves, sosem veszekszik és olyan, akár egy baba? Egy olyannal, aki szinte színtiszta és szűzies, akihez félnék hozzáérni, mert mi van ha összetöröm?! Szerinted én erre vágyom? Szerinted tudnék szeretni valakit, akire folyamatosan hímes tojásként kell tekinteni és állandóan a lelkét pátyolgatni? Nekem te kellesz. Egy erős nő, aki nem fél semmitől, akit nem kell féltenem senkitől. Egy olyan valaki, aki felvállalja magát és tudja mit csinál. Semmi szükségem egy kisbabára. Nekem csak rád van szükségem. -