Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

85. fejezet: Hibáink gyümölcse

Korán reggel, még mielőtt a háztartás bármely tagja felkelt volna, Haven kibontotta a barátnője jóvoltából, frissen érkezett terhességi tesztet. Feje zsongott, talán sosem volt még ilyen ideges. Egy üvegcsébe pisilt, majd beletette a kis eszközt. Pár percen múlt az egész élete. Olyan érzés volt, mintha kardot tartottak volna a feje felé. A legőrjítőbb visszaszámlálás volt. Victoria elindította az időzítőt és vártak. Sosem volt ilyen hosszú az a pár perc. Sosem tűnt ilyen nehéznek várni, mindezidáig. Reménykedtek. Victoria a lány terhességét remélte, bár ezt nem kötötte a fiatal lány orrára. Haven agya viszont csak ennek ellenkezőjét mantrázta. Egy gyerekkel mindent felborított volna.

Az óra csipogni kezdett. Egyszerre néztek a kis tesztre. Haven ujjai közé emelte és tekintete azonnal könnybe borult. Két piros csík.

- El kell mondanod neki -nézett könnybe lábadt tekintetű barátnőjére. - És ezt, hogy kéne megtennem? "Oh, hello, amúgy a gyerekedet várom"?! -nevetett fel cinikusan Haven.- Akkor is meg kell tenned. Ez az a szög, ami örökre elválasztja őket! -csapott az ágyra már-már őrülten csillogó szemekkel Victoria.- Vic! Tizenöt vagyok! Mégis mit kezdenék egy gyerekkel?! -kérdezte, s nem tudta, sírjon vagy nevessen.- Fel kellesz nevelnie veled. Ezzel örökre magadhoz láncolod -vigyorodott el, mint aki szerint ez jó ötlet.

- Jézusom, de beteg vagy! Szerinted ez egy egészséges kapcsolat lenne?! Szerinted én tényleg ezt akarom?! Tizenöt évesen gyereket nevelni egy olyan csávóval, aki sosem szeretett és még akkor is az exe nevét nyögte, amikor belém élvezett?! -kérdezte magához képest nagyobb indulatokkal és őszintébben. 

-Jézus, Haven! Azt mondtad akarod őt. Itt a tökéletes megoldás! -tette szét kezeit, mint aki megoldotta a problémát.- És szerinted ő hajlandó lesz velem nevelni ezt a csodagyereket?! Azt a gyereket, ami azalatt készült, hogy ő teljesen szét volt állva, én meg bebaszva?! Ennyire ismerem már, kizárt, hogy ebbe belemenjen. -rázta fejét Haven.

- Anyudnak mikor mondod el? -terelte el a szót a vörös.- Nem tudom, ő nem tud semmiről. Csalódna bennem. -hajtotta le fejét, mialatt visszaült az ágyra.- Ezt akkor is el kell mondanod neki. - 

- Azt se tudom meg akarom-e tartani egyáltalán. -kuncogott fel kínjában.- Miből fizetnéd az abortuszt? Anyukád egyedül keres, nem lenne pénzetek rá. Ha nem akarod ezt a mérgező kapcsolatot, csak szüld meg és add örökbe. -

- Képes lennék erre? Anya támogatna? - tette fel sorra a kérdéseket, leginkább magának.- Nem tudom, Haven. De egy biztos, Harrisnek tudnia kell. Ez a kulcsa a kapcsolatuk végének. Brooklyn nem fog egy olyan pasival maradni, akinek gyereke van valaki mástól. -erősködött tovább.- Oké, megmondom neki. Ma a próba után. -egyezett bele Haven, mialatt elkezdett gondolkodni, mit is kellene mondania édesanyjának. 

A próba előtt persze még előttük állt egy húzós iskolai nap. Havennek fogalma sem volt mit kellene mondani anyjának, arról meg pláne, hogy hogyan adja elő Harrisnek. Arról meg végképp nem is akart tudomást venni, hogy Brooklyn mire lenne képes ha megtudná. Lehet nem kellene abortuszon gondolkoznia. Nem szerette a lányt, bár annyira nem is gyűlölte, mint barátnője. Tartott tőle, tudta, hogy őrült és bármire képes. Viszont megölni egy kisbabát? Ezt nem nézte ki belőle. Akármennyire is tagadni akarta, látta a lány szívét. Látta, hogy nem kegyetlen. Félt tőle de észrevette benne a törékeny, csalódott, kétségbeesett nőt is. 

- Min agyalsz ennyire? -tette le magát mellé Will.- Semmin. Nem fontos -rándult ki a kába agypörgetésből.- Ahha, persze. Biztos csak véletlen ülsz itt és nézel úgy mindenkire, mintha egy horrorfilmben lennének, te pedig a tükör szellemeként kísértenéd őket. -kuncogott fel és támaszkodott térdeire - Úgysem tudnál segíteni -mondta Haven egy kis mosollyal. - Nem tudhatod. Lehet én lennék a legnagyobb segítség -villantott egy ezer wattos vigyort a vörös. Haven csak vett egy mély levegőt. Kifújta és erőt vett magán. Végülis nem árthat egy férfi vélemény. . .igaz? 

- Terhes vagyok -mondta nagyon halkan, de érthetően. A fiú arcáról azonnal lefagyott a vigyor, majd később felkuncogott.- Uhm, jó poén volt, de komolyan. Mi a baj? -kérdezte hitetlenkedve. A Nelson lány értetlenül nézett rá, kissé ráncolva szemöldökét.- Te komolyan mondtad -sápadt le a srác, mire Haven csak bólintott egy rövidet.- Basszameg! - túrt hajába, s szavai elakadtak.

- Tőle? És tudja már? Anyud tudja? -kezdett rögtön hármat is kérdezni. - Igen, nem és nem -válaszolt minden kérdésére egy-egy szócskával. - El kell neki mondanod. Anyudnak is. -kezdte ő is azonnal.- Tudom, Will. Tudom. De az sem biztos, hogy megtartom. Megoldom valahogy. Csak még nem tudom, hogy hogy. -