Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

111. fejezet: Imádom benned, amit utálok

A szobának halványkék fényei között sétálva, zene lengte át füleit, szemeibe csillámport szórt a hatalmas erre hivatott gép. Fekete magassarkúinak koppanása eltörpült a hangosabbnál hangosabb dallamok mellett. Feszülő selyemruhája visszaverte a reflektorfények világítását, rávetítve a szórakozó tömegre. Érezte, ahogy mattfekete ajkain el-elcsúszkál a friss levegő, puncsszerű italával keveredve. Szemei előtt homályosan csillogott elmúlt kapcsolatának utolsó reménye, azokban a mélybarna szemekben tükröződött. A hosszú, hollófekete fürtök kerete között, sima, hófehér bőr ölelésében, mit egy-egy mosoly tett varázslatossá. 

Brooklyn sosem tartotta önmagát gyenge jellemű embernek, ki bármikor darabokra tudna esni, ám ez most más volt. Tagadhatná, s foghatná az időre vagy a körülményekre, de mi értelme lenne annak? Chase Harris jéghideg ajkai egyetlen pillanat alatt oszlatták el reményeit a lehetséges barátság talaján, miközben tagadhatatlanná tették sosem múló érzelmeit. Mások már azt hihetik, csak makacssága tartja vissza a fiútól, ám ez ennél jóval bonyolultabb volt. Tudta jól, Chase nem csalta meg és nem ez fájt neki igazából. Még csak nem is oly' sokszor hangoztatott elvesztett bizalma akadályozta. A valódi ok viselkedése mögött, a félelem volt és a tudat, hogy mit is jelent számára a fiú. Tisztán emlékezett, mikor megtudta, hogy teherbe ejtett valakit és soha többé nem akarta azt az érzést. Talán csak akkor vált igazán valóságossá, hogy mással is együtt volt. Talán megijesztette a gondolat, ami akkor eszébe jutott, hiszen ezt csak ő tudta. Csak Harrisszel osztotta meg, s vele sem az egész gondolatmentet, de akkor képes lett volna véget vetni a születendő gyermek, az anyja, majd a saját életének is. Nem akarta, hogy valaki ekkora hatással legyen rá. Nem akart függeni senkitől. Nem akart függeni a szerelemtől. . . Ekkor lett benne teljesen biztos, itt kell lezárnia a fiúval. A helyzetet nehezítve, fogalma sem volt, hogyan mondja ezt el neki. Erre viszont ott volt még az egész éjszaka. 

A grunge hangulatú szoba kis, barnakeretes ablakán két koppanás hallatszott. A már felsőben és leggingsben ücsörgő, de még mindig kisminkelt lány letette az éppen olvasott könyvet a kezéből és az ablakhoz lépett. Elhúzva a fekete szövetfüggönyt egy öltönyös, motoros kesztyűs srác arcképe fogadta. Egy enyhe mosolyt ejtett, s felnyitotta az ablakot, amin be tudott mászni a fiú. 

- Miért nem az ajtón jössz? -tette fel kissé rideg stílusban a kérdést. - Nem is örülsz, hogy látsz? -kérdezte egy kisebb mosollyal Chase, de Brooklyn csak vállat vont. - Csak nem akartam felkelteni Harpert. -tette le a zakóját az ágyra, a kesztyűjével együtt, mire a lány csak bólintott.- Mi volt a mai? -ült le a fekete hajú lány mellé.- Melyik mai? -vette kezébe újra a könyvet.- Ne csinálj úgy, mint, aki nem tudja miről beszélek. Azt mondtad nem mennél bele, de nem így történt. Tudni akarom, hogy komolyan gondolod-e vagy ne reménykedjek. Ne zavarj össze! -

- Nem volt semmi.- mélyedt el a könyvben ismét. Harris tekintete a könyvre siklott, majd vissza a lányra. - Na jó, mi a baj? Elrontottam valamit? Vagy történt valami? -vette ki a hideg kezek közül a vaskos könyvet. - Nem, Chase, nem történt semmi.- piszkálta körmeit, majd nézett fel a vele szemben ülőre.- Totális káosz vagy, tudod? Hagyod, hogy megcsókoljalak, idehívsz, aztán úgy teszel, mintha semmi sem történt volna.- túrt hajába a srác. - Tudni akarod mit érzek?! Legyen! Kibaszottul elegem van mindenből, belőled is. Minden alkalommal az megy a fejemben, hogy egy random csaj majdnem gyereket szült neked és az álmaimat kísérti az első sírása, telítve a boldog családi képeitekkel. Körülöttem mindenki egyre boldogabb én meg hónapok óta küszködök veled és azt érzem, hogy toxikus módon függök tőled, amit nem akarok. Ráadásul azt hittem működik a barátság extrákkal, de ma totálisan egyértelművé vált, hogy mi sosem leszünk barátok! - fakadt ki Brooklyn.

- Oké, hát nem tudom mit mondjak. Én rontottam el, vagy nem tartom eléggé tiszteletben, amit megbeszéltünk? Vagyis nyilván nem, de akkor rosszul értelmeztem? Vagy-

- Jézusom, fogd már be! Kibaszottul szeretlek! És ez kurvára fáj! Eddig el akartam hitetni magammal, hogy meg tudjuk oldani valahogy, hogy senki ne sérüljön, de ez lehetetlen. Mind a ketten szét fogunk esni és ez így van jól. -halkult el kissé a lány.- Miért akarod elkerülni az elkerülhetetlent? Miért menekülsz még mindig? Bazdmeg, Brooklyn úgy viselkedsz, mint egy kibaszott tinifilm szűz főszereplője. Évekig együtt voltunk, akkor most mi a baj? Én tényleg csak meg akarlak érteni! -

- Utálom, hogy szeretlek! Utálom, ahogy rám nézel, azt is, ahogy mosolyogsz. Utálom, a humorod, a mozdulataid, az érintéseid és azt, amikor mérges vagy. Utálom, hogy szereted a sushit és azt is, hogy a pizzát nem. Utálom, hogy folyton rajzfilmeket nézel, a zenei ízlésed és, hogy utálsz beágyazni. Utálom, hogy fájdalmat okoztál és, hogy teherbe ejtettél egy csajt. Utálom, hogy minden alkalommal elmész motorozni, hiába lefagynak az utak és kibaszott veszélyes. De minden közül azt utálom a legjobban, hogy mindennek ellenére nem tudok nem megbocsájtani és utálom, hogy nem tudok kiszeretni belőled, akárhogy próbálkozom. Sosem utáltam ennyire, hogy mindennek ellenére kibaszottul tökéletes vagy és kurvára féltelek akármilyen hülyeséget csinálsz. És kibaszottul utálom, hogy mindezt csak azért utálom benned, mert mindegyikbe egyesével szerelmes vagyok és ha felsorolom, csak még többnek és még lehetetlenebbnek tűnik, hogy valaha kiszeressek belőled! -ömlött ki a lányból egyszerre. Arcán folytak könnyei, teste meg-meg remegett. 

A lesokkolt fiú csak jobb karjával húzta oda magához és szorította szorosan. - Azt hiszem most én jövök -kezdte simogatni a lányt, mialatt vett egy mély lélegzetet. -Utálom, hogy folyamatosan nyomogatod a pattanásaim és azt is, hogy abszolút szarsz a rendre. Utálom, hogy imádsz sütni, de főzni nem, azt is, hogy minden megtakarításod elrendelgeted online. Utálom, hogy hiába estél el ezerszer a halálplatformos cipőidben, kitartóan hordod, aztán én viszlek a védőnőhöz az ölemben. Utálom, hogy sorozatgyilkosos podcasteket nézel, amiktől feláll a szőr a hátamon, és habár pontosan tudod, mégis mindig akkor nézed, mikor aludnék. Utálom, hogy sosem pattogatod ki a kukoricát teljesen és a magokat rágcsálod. Utálom, hogy folyamatosan visszalépsz és nem tudsz dönteni, azt is, hogy játszadozol velem. Utálom, hogy lefeküdtél a legjobb barátommal, hogy összezavarsz és, hogy mindig mást mondasz, mint, amit csinálsz. Mégis minden közül azt utálom a legjobban, hogy sosem haragudtam rád, mindig Clarkot akartam kinyírni. Utálom, hogy annak ellenére, hogy mindig játszol velem, minden alkalommal elhiszem, mégsem tanulok ebből legközelebb és a legjobban azt utálom, hogy kibaszottul szerelmes vagyok beléd minden faszságod ellenére és imádok benned mindent, amit utálok, mert te így vagy tökéletes. -mondta jóval halkabban és mindvégig a lányt szorítva.