Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

93. fejezet: Egy fejezet lezárul

- Indulhatunk? -kérdezte az éppen akkor megérkező Havent. - Igen. Mi fog történni pontosan? -kérdezte, mialatt felült a motorra.- Először lesz egy kis papírmunka, utána megvizsgálnak és visznek is műteni. A konzultációkat elintéztem, hogy ne kelljen végig csinálnod. Kapsz egy általános érzéstelenítőt és másnap már ott se vagy. Anyádnak mit kamuztál? -váltott témát és indította el a motort Harris.- Úgy tudja, osztálykirándulásunk van. Három napos. -válaszolta, mialatt eszeveszetten kapaszkodott.- Ha nem szorítod el a vérkeringésem sem esel le. -nyugtatta meg a srác, mire Haven engedett a szorításból.- Van hol maradnod? -folytatta és kanyarodott be a kórház parkolójába.- Van, megbeszéltem Willel. -mondta, miközben várta, hogy a fiú leparkoljon.- Mégis jóban vagytok? -vette le fejéről a bukósisakot és segített a lánynak is.- Victoriaval nem, de Willel egyre inkább. -magyarázta, mialatt elindultak befelé. - Oké, tisztázzuk! A műtét után soha többé nem hallok rólad és nem avatkozol bele az életembe. Túllépsz rajtam, ez így oké? -kérdezte a lányra nézve.- Még mindig ennyire szereted? -kérdezte Haven.- Sosem tudnám nem szeretni, éppen ezért jobb mindenkinek ha békén hagysz. -ültek le a váróteremben. 

- Haven Nelson -szólt ki az orvos asszisztense. - Bemenjek veled? -kérdezte Harris, merthát akármennyire is ki volt a lánytól, nem akarta magára hagyni. - Jól esne -mosolyodott el kissé és lépett be az orvoshoz, oldalán a fiúval. - Feküdjön fel! -kérte az idősödő orvos, mire Haven tette, amit kért. Tett vett egy kis ideig, majd, mikor mindent megvizsgált áttessékelte a lányt egy másik ágyra, s az orvos egy kis időre magukra hagyta őket, amíg elment a megfelelő dokumentumokért. - És ha nem akarom? -nézett Chase-re a lány, kissé könnyes szemekkel.- Nincs választásod, te is tudod.- 

- De akkor is az enyém, a miénk. Nem oké ha megöljük. -próbálta meggyőzni a fiút.- Haven, mégis mit kezdenél vele a te korodban? ezt már ezerszer átbeszéltük. Ez a gyerek mindenkinek csak ártana. -magyarázta kétségbeesetten. Tudta, hogyha a lány meggondolja magát, örökre elveszíti Brooklynt.- Nem tudod felnevelni és megmondtam, hogy nem segítek. Sem anyagilag, sem szellemileg nem állsz erre készen. Még a szexre sem álltál, nemhogy erre. Az ég szerelmére, Haven, még te is gyerek vagy! -fogta meg fejét idegesen.- Nem tudom megölni.- nézett a fiúra könnyek közt.- Pár hete van benned, alig pár napja tudod, ne idegelj már ki! Ha ez a gyerek megszületik, mindent tönkretesz! Brooklyn soha többé nem áll velem szóba, ha gyerekem lesz és ezt egyértelműen közölte tegnap. Hidd el, hogy mindenkinek jobb lesz így. Később te is rájössz majd. Minél több idő telik el, annál könnyebb lesz, de most nem fordulhatsz vissza. -magyarázta feszülten. - Oké, legyen. Csináljuk. -

- A szülői beleegyezés? -kérdezte az orvos, előkészítve a papírokat.- Az anyja mindjárt ideér - s ennél a pontnál, Haven csak remélni tudta, hogy nem az igazi anyja jelenik meg.- Addig is, itt a beleegyező nyilatkozat - nyújtotta át Harris, Haven anyjának hamisított aláírásával ellátott papírt. 

- Itt vagyok, remélem nem késtem el nagyon -toppant be egy mindenki számára jól ismert nő. Haven azonban mindenkit szívesebben látott volna nála.- Szia! -köszöntötte az Aria Nelson szerepébe bújt Harpert. A nő feltűnése sok emléket hozott fel Havenben. Hirtelen tisztán emlékezett a napra, mikor látta őket az apjával. Az anyja hálószobájában, az ő ágyneműjében, teljesen meztelenül, a tulajdon apján lovagolva. Kis undor ült ki arcára, de próbálta leplezni. Persze Harpernek sem ez volt élete küldetése. Tudta, hogy ha nem is ő indította el a lavinát, részben akkor is felel Haven csonka családjáért. Nem volt bűntudata, de mondhatni kellemetlenül érezte magát a lány jelenlétében. Azonban Harrisnek tartozott és ha nem lett volna így, akkor is fiaként szerette. Nem volt oka nemet mondani neki.